Delusion..

7.rész

Csalódások...

Miután kinyitottam az ajtót, nagyot csalódtam anyában. Ekkorát még soha nem csalódtam senkiben. Kinyitottam az ajtót és az a látvány fogadott, hogy anya és egy számomra idegen ember hemperegtek a kanapén. Anya már szinte meztelenül a pasi meg egy szál gatyában. Hirtelen minden elsötétült. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Az első gondolat, ami végig futott az agyamon, hogy minél hamarabb elmenjek innen. Elkezdtem futni. Mikor hátra pillantottam láttam, hogy Harry fut utánam, de én gyorsabb voltam és lehagytam. Késő este volt. Nagyon sötét volt és én azt se tudtam, hogy hol vagyok. Miközben futottam nem figyeltem az utat, csak futottam. Mintha magam mögött akartam volna hagyni az egész világot. Ültem egy fa tövében a sötétben és elkezdtem gondolkozni. Gondolkozni, arról hogy mi lesz ezek után. Mit fogok csinálni. Anya egy világot tört össze bennem. Most hogy gondolkoztam beugrott, hogy amikor azt mondta nekem hogy apu sírjánál van akkor se ott volt. Hazudott nekem. Sajnáltam Harry-t, hogy még csak most költözött ide és én mindent össze zavarok neki. Ha lehet ezt így mondani. Biztos aggódik értem, hogy mi történhetett velem vagy hogy hol vagyok. A gondolkodásomból a telefonom SMS jelző hangja zökkentett ki. Nem akartam megnézni a telefonomat. Biztos voltam benne, hogy anya küldött üzenetet. Azért megnéztem, mert lehet hogy Emie küldött. Feloldottam a telefonom zárját és ez állt a képernyőn: 1 új üzenet Harry Styles 

Harry Styles:
                  Remélem minden rendben és már otthon vagy!! Ha valami van hívj fel! Én már nem kereslek tovább. Nem találtalak sehol. Harryx.x

Nagyot dobbant a szívem, mikor azt olvastam, hogy feladta a keresésem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. A legjobb ötletnek tűnt az hogy át megyek Emie-khez.   De ahhoz valahogy ki is kellene valahogy jutni. Nem tudtam mit csinálni, felhívtam Harry-t. Kicsöngött, de 1 percen keresztül nem vette fel senki, majd mikor már épp raktam volna le fel vette.
-Harry?-kérdeztem aggodalmasan suttogva.
-Igen. Luca, hol a jó istenbe vagy?-szinte kiabált a telefonba. Hallatszott a hangján, hogy nagyon félt. Én ezt nagyon aranyosnak találtam. Elgondolkoztam ezen, mikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Harry már szinte üvölt velem a telefonba.
-NEM HALLOD?! HOL A R*TKES P*CSÁBA VAGY??????-üvöltötte. Már kezdtem félni Harry-től, mikor tudom hogy csak jót akar.
-Öhm...izé..nem tudom.-mondtam egyre halkulóbb hangon. Sajnáltam Harry-t, mert tudom hogy segíteni akar, de nem tud és őt ez idegesíti.
.MI AZ HOGY NEM TUDOD? AHJ B*SZADD MEG LUCA. ÍGY HOGY A P*ICSÁBA MEGYEK EL ÉRTED??-még mindig kiabált és már én is kezdtem félni. Próbáltam vissza emlékezni, hogy honnan jöttem és beugrott valami.
-Annyit tudok, hogy egy erdőn keresztül jöttem és most egy elhagyatott parknál vagyok egy ház oldalának dőlve.-mondtam azt amire még emlékeztem. 
-Rendben, akkor most indulok. Azt hiszem tudom hogy hol vagy. Kb. fél óra és ott vagyok!-ezt már normális hangnemben mondta, majd köszönés nélkül letette. Majd csörgött még egyszer a telefonom. Most viszont már anya volt. nem tudtam mit csinálni, ezért idegességemben a földre dobtam teljes erőmből a telefonom és eltört pici darabokra. Elmerengtem a telefon darabjaira és akkor ugrott be minden emlék. Akkor még élt apú mikor kaptam ezt a telefont. Pontosabban ő vette nekem karácsonyra. Én meg most össze törtem. Teljesen össze voltam zavarodva. Egyre hidegebb és sötétebb volt. Kezdtem félni egyedül. Egy pulcsiban nagyon fáztam. Hirtelen kocsi hangot hallottam. Nagyon megijedtem. Csak reménykedtem, hogy ne "furcsa" emberek legyenek. Nem mozdultam meg. Az alak aki bent ült a kocsiban, leállította a kocsit, majd kinyitotta az ajtót. Csak egy sötét árnyat láttam kilépni a kocsiból. Nem mozdultam meg és csendben maradtam. Reménykedtem, hogy nem vesz észre az alak. De egyszer csak hirtelen elkezdte a nevemet kiabálni. 
-LUCAAA.-felismertem ezt a hangot. Harry édesen mély és rekedt hangja volt. Gyorsan felpattantam a hideg földről és Harry nyakába ugrottam és elkezdtem sírni.

Harry csak nyugtatott. Nem értette, hogy miért sírok. De nem sikerült neki, egyszerűen nem állt el a könny patak a szememben. Harry eltávolodott. Nem értettem, hogy miért, de nem esett jól. Mélyen a szemembe nézett. A lehulló könnycseppemet letörölte az arcomról és megpuszilta a helyét. Valamiért kirázott a hideg puha ajkának érintésétől. Majd újra magához ölelt és most még szorosabban ölelt, mint az előbb. Elkezdtem vacogni a kezében. Ezt Harry észre vette és beültetett a kocsiba, becsukta utánam az ajtót és ő beült a másik oldalt a kocsiba a volán mögé. Nem indította el a kocsit, hanem előkaparászott valahonnan egy pokrócot és betakart vele. Nagyon jól esett, hogy ennyire törődik velem. Egy fiú barátom se törődik velem így, mint Harry. Nézett egy darabig, néma csend volt a kocsiban. Valamiért nem akarta elindítani. Rá néztem és egyből a gyönyörű szem párjával találkoztam. Nem kérdezett semmit. Tudta, hogy most még fájna nekem akármit is elmondani. Ezért csendben maradt és szerintem azon gondolkodott, hogy mit kéne mondjon. De én megelőztem.

-Harry. Emie-khez vigyél kérlek.-mondtam neki suttogva, vissza fojtva pár könnycseppet.

-Rendben.-mondta szófogadóan és elindította a kocsit. Az út nagyon csendesen telt. Harry az utat nézte, néha-néha rám pillantva. Én az ablakon kifele bambultam a nagy sötétségbe és gondolkoztam. Gondolataimat végig gondolva, próbáltam néhány könnycseppet vissza tartani. De akkor kezdtem el sírni, mikor eszembe jutott az anyával történtek. Már pont Emie-k háza előtt állt meg Harry. Ki akartam szállni a kocsiból úgy, hogy ne vegye észre, hogy megint sírok. De nem sikerült. Mikor már nyitottam ki a kocsi ajtaját megfogta a kezem és visszahúzott. Aggodalmasan nézett rám. Lehajtottam a fejem. Észre vette, hogy sírok ezért nem engedett. Nem kérdezett, hanem magához ölelt. Biztonság érzettet adott az ölelése. 

-Nem engedlek el.bekísérlek Emie-khez!-jelentette ki. Nem akartam, hogy bekísérjen, de hogy nyugodtan tudjon aludni megengedtem neki.

-Rendben.-kiszálltunk a kocsiból, majd megfogta a kezem és úgy kísért be. Ő csengetett és beszélt Emie szüleivel, akik megengedték hogy ott aludhatok, majd felbaktatunk Emie szobájához. Kopogott az ajtón az egyik kezével, de a másik kezével még mindig az én kezemet szorította. Emie kinyitotta az ajtót. Kikerekedett szemekkel nézet ránk, miközben beengedett a szobájába minket. Harry neki is elmesélte a sztorit. Emie csöndben hallgatta végig Harry-t. Majd kiment, hogy hozzon nekem pizsamát meg törölközőt. Addig Harry leült mellém és megint megfogta a kezem, de most átkulcsolta. Nagyon lassan tette ezt meg. Lehet, hogy azt hitte, hogy elhúzom vagy ellenkezem. Nem tettem, mert nekem barát és fogta már meg így egy fiú barátom a kezem.

A kezünkre néztem, majd rá. Harry mélyen a szemembe nézett és gyönyörködött a kék szemeimben. Én is ugyan ezt tettem.

-Nem lesz semmi baj! Megoldjuk. Végül is erre valók a barátok.-mondta. Majd közelebb hajolt és megpuszilta az arcom.

-Köszönöm, hogy itt vagy velem!-mondtam suttogva neki, mert itt is majdnem elérzékenyültem és megöleltem. Közben arra gondoltam, hogy mi lesz a húgaimmal. mi fog majd velük történni, ha észreveszik, hogy én nem vagyok otthon. Elég hosszú ideje már öleltük egymást, mikor.........

Sziasztooook ^^

Elég álmos vagyok, de megírtam nektek ! Remélem örültök ^^ Nagyon szépen köszönöm a csomó feliratkozót!! nagyon örülök neki, hogy ennyi embernek tetszik a blogom. Több mint valószínű, hogy holnap jönn az új résssz!! De azért kommizatok és pipáljatok and IRATKOZZATOK FEL!!  Jelezzétek hogy milyen a blog! ^^ Nah jó éjt mindenkinek <3 

Nóry