#2Díj

Először is nagyon köszönöm ezt a díjat.! Nagyon jól esik az ilyen kedves gesztus.

#2Díjam 

Idézem : "Ez nem egy hétköznapi díj! Az a célja, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, és tiszteletben tartsuk az írókat.  Köszönöm:Nikol 

Feladat: 
 • Iratkozz fel a küldő blogjára! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Légy rendszeres olvasója a blognak és kommentelj! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Küld vissza neki a díjat!
• Válaszolj 5 kérdésére! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Írj magadról 5 dolgot! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Majd küld tovább a díjat minimum 5 embernek. ( ha magadtól nem ismersz annyi blogot,aminek küldhetnéd, látogass meg egy-két FB csoportot )
• Minden szabályt kötelességed betartani,mivel ezzel jobbá teszed a többi író életét is. Ezzel a díjjal támogatod őt,hogy ne adja fel amit csinál.
• Mielőtt kirakod a díj képét,mindenképpen tüntesd fel ezt a kis szöveget: A neve közösségdíj,ami egyben a legjobb írót is illeti.Az a célja,hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára,és tiszteletben tartsuk az írókat. • Köszönjük,hogy hozzájárulsz a továbbadásához. :)
• Ha egyszer visszakapod a díjat,már ne küld vissza.(akkor az egy örök körforgás lenne)
• Kötelességed a teljes szabályzatot továbbküldeni,kivétel nélkül. 

Válaszolj 5 kérdésre:
Miért akartál író lenni? 

Mert itt a saját képzeletbeli világomban vagyok. Át élhetem a képzeletemben azt, amit az élő életben nem élhetnék át. Másoknak egy kis izgalmat, örömöt tudok szerezni. Itt nem kell azon törnöm magam, hogy megfeleljek. Akinek tetszik az úgy is feliratkozik rá vagy jelzi és ahogy elnézem, igen sokaknak tetszik a sztorim.
Mi vagy ki improvizált az írásra? 

Hát senki sem. Igazából én döntöttem úgy, ha már nagyon sok blogot olvastam..tudtam, hogy hogyan kell kb. írni. Megtetszett ez a dolog és így nem csak az agyam szüleményei, hanem "valóra" is válthatom.
Melyik a kedvenc számod? 
One Direction.Midnight Memories (egész album)/Rock me/ Moments/ Just can let her go. Little Mix-Word up/Little me/Wings/ Move..szóval van egy pár..sorolhatnám a végtelenségig.
Cica vagy kutya? 
Kutya..és ott is csakis a Husky.:3
Mi a fontosabb egy blogon?
A kinézet, az írási tehetség, helyes írás (ami megjegyzem néha nekem is előfordul egy-két emberi hiba) a SZTORI nagyon fontos, hogy izgalmas legyen. A fogalmazás és hát nincs mit titkolni, kell hozzá egy kis fantázia.

5 dolog rólam:

1.Imádok zenét hallgatni. (megőrülök, ha nem hallgathatok minden nap.)

2.Kék a hajam vége.

3.Nem szeretem ha valaki szomorú, így hát mindig vicceket mondok vagy szórakoztatom a népet, ennek elkerülése érdekében.

4.Nagyon furcsa a stílusom, minden téren.

5.Egy igazi legjobb barátnőm volt, de már nem tartom vele a kapcsolatot.

Akik megkapják:(10)

Nikol

Végert Dominika

Alexis Reed

Cintia Sallai

Mrs.Styles

(ez ött..de azt írták elég ennyi is ><)

 

Nóry

Maybe not. ?

16.rész

Olyan történik, amit sosem gondoltál volna, hogy valóra válik. Egy lépés. Ami lehet, hogy megváltoztatta a sztoritokat? Vagy az életedet? Lehet rosszul döntöttél vagy léptél. Vissza akarod csinálni. Mindent vissza csinálni, mikor mindig is ezt akartad és most egy lépéseddel el is érted? Megéri?

*Harry szemszöge*

Nem is értem, hogy hogy történt ez az egész. De most igazán nem is érdekelt. Itt fekszünk Luca ágyában vagyis pontosítok, itt fekszik rajtam és engem kényeztet én meg csak gondolkodok. Ez nem rám vall. Inkább próbálok RÁ koncentrálni. Biztos, hogy észre vette hol a gyenge pontom, mert egyre többször érzem ott az ajkát. Kiráz a hideg az érintésétől. Puha, telt, halvány rózsaszín ajkai, mint egy selymes anyag csókolgatnak. Néha érintéseitől a menyekben éreztem magam. Több lánnyal együtt voltam már, de egyiküknél, se éreztem ilyet.

*Luca szemszöge*

Valamin nagyon gondolkodhatott, mert nem reagált egy darabig semmilyen érintésemre, így megcsókoltam. Visszacsókolt és nem csukta be a szemét, mélyen az én szemembe nézett. Egyre mélyebben és szenvedélyesebben csókolóztunk, de valamiért elvált. Értetlenül néztem rá ezt észre vette és fordított a helyzetünkön. Ő volt fölöttem és a nyakamat kezdte lágy csókokkal kényeztetni. Nagyon nyugodt volt és csendes az egész szoba. Csak mi ketten voltunk otthon. Harry abba hagyta a nyakam kényeztetését és rám nézett. Mosolyra húztam a számat, szemei csillogtak. Nyomott egy puszit az arcomra, majd mellém feküdt. Én felé fordultam és ő közelebb húzott magához. Harry mellkasára tettem a fejem és hallottam, ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Ő a tincseimmel játszott. Éreztem, ahogy az álmosság veszi át a hatalmat a testem felett. Majd elaludtam. 

*
Reggel az ablakon beszűrődő fény keltett. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, elnéztem oldalra és Harry nem volt mellettem.A helye is kihűlt, nem volt meleg. Lehet, hogy az egészet csak álmodtam? Felkeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Még egy picit kómás voltam, így a menésem úgy nézhetett ki, mint aki részeg. Nyúltam a kilincs ért, de valaki a fürdő ajtó túloldaláról megelőzött és lenyomta. Harry volt az. Félmeztelenül állt előttem a farmer nadrágjában. Haja össze volt kuszálódva és nem volt rajta zokni. Mosolyra húzta a száját, majd közeledett felém.
-Jó reggelt!-mondta édesen rekedt reggeli hangjával. Pár centi választott el minket, de éreztem, hogy alig kapok már levegőt. Nem bírtam ki, hogy ne érjek a fedetlen mellkasához. 
-Neked is.-mondtam halkan és végig a szemébe nézve. Mivel Kedd volt, iskolába kellet menni. De Harry-t nem igazán zavarta, már vagy 10 perce biztos egymás előtt állva nézzük egymást. Valakinek lépnie kellet, így elléptem az útjából a fürdő felé véve az irányt, de megfogta a csuklómat és vissza húzott az eredeti helyemre, ahol álltam. Lehajolt és nyomott az ajkaimra egy szenvedélyes csókot.
-Arra vártam, hogy te tedd meg, de látom, hogy nem vagy ilyen bátor.-neveti el a végét.
-Közölhetted volna mondjuk ezt vagy 10 perccel előbb és már fel lennék öltözve.-mosolygok rá. Felemel a combomat megfogva, én átkarolom a tarkójánál és bevisz a fürdő szobába. Leül a kád szélére, én meg az ölében ülök.

-Most te akarsz megfürdetni?-kérdeztem egy picit aggódva, de Harry csak nevettet ezen. Figyelte az arcomat, mintha minden vonását az arcomnak megfigyelte volna. Zavarban éreztem magam, ezért elpillantottam. A szemem sarkából láttam, hogy egy mosolyra húzta a száját a reakcióm miatt. 

-Hagylak készülődni.-mondta és felállt. Én csak bólintottam egyet, ő beletúrt a hajába és kifelé indult az ajtón. Nem tudtam magamon uralkodni és a fenekét néztem, ahogy ment. A Celvin Klein alsógatyájának a szegélye feljebb volt a nadrágjának a szegélyénél és ez nagyon sexin nézett ki.  Miután kiment becsukta maga után az ajtót én oda szaladtam és bezártam, hogy még véletlenül se tudjon benyitni. Miután végeztem a zuhanyzással a tükör elé álltam és csak néztem egy darabig magam. Néztem, ahogy az arcomon végig folyik egy víz csepp. A homloktól a szemem mellet, ahogy végig folyik és simogatja a bőrömet , majd az államnál lefolyik. Harry vad kopogása ijesztett meg.
-Luca, minden rendben? Nagyon sokáig bent vagy. Minden oké?-valahogy gondolhattam volna, hogy megijedt a múlt béliek miatt. Nagyon rosszul esett, hogy nem bízik bennem, de megértem.
-Igen. Persze..-halkult el a hangom.-Csak megcsinálom a hajam.-elővettem a haj sütőt és a konnektorba dugtam. Megcsináltam a hajamat lágy hullámokba, amik a vállamon pihentek. Még felraktam a sminket, majd az ajtó felé indultam. A kulcsot elfordítottam a zárban és lassan kinyitottam. Harry az ajtóban állt és támaszkodott a falnak egyik kezével. Felemelte a fejét és megcsillant a szeme.
-Azt hittem, hogy nem is jössz ki.-közeledett.-Nagyon megijesztettél.-hajolt le az ajkaimhoz és egy lágy csókot nyomott rá. Egyrészről örültem neki, hogy ennyire aggódik értem, viszont az zavart, hogy nem bízik meg bennem. Egy halvány mosolyt küldtem felé és elkezdtem a ruháimat készíteni, amit felhúzok. 
-Te már kész vagy?-vettem egy pillantást Harry-re, aki már fel volt öltözve.
-Igen. Haza megyek anyának köszönni meg össze pakolni a cuccom. Majd ott találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra és kiment az ajtón. Hallottam a bejárati ajtó csapódását. Összerezzentek a fogaim és leültem az ágyam sarkába. Nem tudom, hogy ez a tempó normális. De nagyon gyors volt minden. A gondolataimból a telefonom ébresztett fel. Emie hívott.

*
Emie-vel mentem iskolába, mert eljött a házunk elé. Mikor beértünk a kapun láttam Harry-t. Beszélgetett az iskola "rossz fiú"-ival a lépcső alatt. Egy fekete feszülős póló volt rajta a fekete farmerjával és egy fekete csizmával. A pólónak az ujjai fel voltak hajtva. Nem volt túl hosszú az a póló, mikor felemelte a kezét a Celvin Klein-os alsójának a szegélye villant. Nem tudtam, hogy oda menjek hozzá vagy csináljak úgy mintha csak barátok lennénk. Erről még nem is beszéltünk, hogy most igazán mik is vagyunk. Így csak elsétáltam mellettük. Emie furcsán nézett rám, de abban a pillanatban megfordult és egy hatalmasat oda kiabált Harry-nek.
-Szia Harry!-én is megfordultam és pont akkor nézett ránk. Először Emie-re nézett és integetett neki, majd rám, beletúrt a hajába és megnyalta a száját. Én csak küldtem felé egy mosolyt és visszafordultam menet irányba és mentünk tovább a termünk felé. Emie rám nézett, majd el.
-Miért nem mentél oda hozzá?-kérdezte, nem nézett rám. Csak előre nézett. Ezen a kérdésen én is elgondolkoztam, mert az igazi okát én sem tudom.
-Öhm..nem tudom, de mindegy.-mondtam és az osztályunk elé értünk. Emie vetett rám még egy gyanús pillantást és a helyére ült. Én is leültem a helyemre, elő vettem a könyveimet és átnéztem a leckéket. Kinyitottam az egyik könyvet, mikor észre vettem, hogy nem csináltam meg egy házi feladatot. Ész nélkül kapkodtam, mikor egy meleg tenyeret éreztem a combomon. Nem néztem fel, gyorsan befejeztem, felnéztem és utána láttam az illetőt. 
-Öhm..szia. Nem csengettek még be?-kérdeztem. Nem az volt kire számítottam. Neki a haja egyenes volt, viszont ugyan úgy hátra volt igazítva, mint NEKI. Egy fehér pólóban volt, amiben látszódott a mellkasán a sok tetoválás. Egy feszülős farmerben volt és egy torna csukában. Mosolya a füléig ért, nem is csodálom, hogy egy lány sem mondott neki nem-et. Tényleg helyes volt, de én nem eshettem bele ebbe a csapdába. 
-Nem, még nem. Ezért jöttem ide...kérdezni akartam valamit.-simogatta meg a tarkóját. Karja megfeszült és lehetett látni az összes izmot. A pólója felcsúszott egy picit és kivillant az alsójának a szegélye, ami feljebb volt mint a nadrágja. 
-Öhm..nem lenne..-szakadt félbe, mert meglátta Harry-t, aki épp felénk közeledett. Jake mellé állt és egy érdekes pillantást vetett ránk.-Azt hiszem megyek. Majd még beszélünk. Helo.-állt fel Jake és ment ki a teremből. 
-Szia.-küldtem egy mosolyt, amit ő nem látott, mert nem is nézett vissza rám vagy Harry-re. Harry leült mellém és elő vette a könyveit. Nem szólt hozzám, csak a könyvét bújta. Ami nem rá vall. Nem látta még eddig sűrűn könyvet a kezében, szóval biztos lehettem benne, hogy valami nem tetszett neki velem kapcsolatban. Inkább rá hagytam, majd csak kiböki egyszer. Mert tudom, hogy nem bírná ki hogy ne szóljon hozzám. Már túl estünk az 5. órán, mikor Harry fel állt és oda sétál Emie-hez. Nagyon meglepődtem, hogy oda ment hozzá. Velem meg még ma nem is beszélt. Beült Emie mellé és beszélgettek. Ilyenkor sajnálom azt hogy nekem nincs szájról olvasós tehetségem. Az osztály zajától nem is hallottam, amit beszélnek. Idegesített ez a szituáció. Elfordultam feléjük. Harry nekem háttal ült, míg Emie velem szemben. Csak Emie-nek az arc mimikáját láttam, ami néha boldog volt néha meg elkeseredett. Becsengettek, én gyorsan vissza fordultam a helyemre. Harry felállt és leült vissza mellém. Én a pólóm szegélyét piszkáltam, ő a telefonján nyomkodott valamit. Mikor bejött a tanár vissza csúsztatta a zsebébe. Ez volt az utolsó óránk. Miután kicsengettek Harry oda ment Emie-hez. Én vettetem egy kérdő pillantást Emie-re, aki csak egy mosolyt küldött vissza. Felállt és elindultak kifelé az ajtón.  Emie rám nézett és látta, hogy csalódott vagyok. Ezért megállt, valamit magyarázott Harry-nek ő bólintott és kiment az osztályból. Emie oda jött hozzám és leült Harry helyére. A kezemet az arcomba temettem, ő csak nézett és nem szólt semmit.
-Nincs köztünk semmi.-mondta, mintha ez megnyugtatna. Kezeimet elvettem az arcom elől és Emi-re néztem. Láttam a komolyságot az arcán.-Csak tudod..neki is kell valaki, akivel megbeszélheti a baját és tud neki segíteni. Mivel te, már nem vagy a barátja..így nem tudja veled ezeket megbeszélni.-én csak tátott szájjal ültem ott mellette és kikerekedett szemekkel. Éreztem, ahogy a szemem könnybe lábad. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa. Csak mi voltunk ketten az osztályban. Nem tudtam mit mondani, így felkaptam a táskámat és kimentem az osztályból. Mikor oldalra pillantottam ott állt Harry. Zöld szemét rám emelte, még mindig könnyes volt a szemem. Megtöröltem, megfordultam és mentem tovább. Nem tudtam semmit kivenni Harry tekintetéből. Olyan zord volt és kíváncsi a reakciómra. Utána nem láthattam, a reakcióját, de biztos csalódott volt. Haza fele menet tettem egy nagy kitérőt a házunkig. A parkon keresztül sétáltam, majd ott leültem egy fának a tövébe. A fa pontosan szembe volt egy tóval. A tóban hattyúk úszkáltak. Kis kacsák is voltak, kergetőztek volt amelyik a víz alá bukott, de felúszott és játszott tovább. Egy fűzfa tövében ültem, így a hosszú ágaiba fújt a szél és azok ringatóztak jobbra-balra. Nagyon nyugodt volt ez a hely. Ezt a nyugalmat a telefonom üzenet jelző hangja zavarta meg. Két üzenetem jött. Az egyik Emie-től a másikat meg nem mutatta így megnyitottam mind a kettőt. 

Emie bestreng:
 Szia. Remélem nem haragszol. Nem mondtam semmi bántót! De ezt meg kell értened. Majd..csak egyszer megérted..és akkor nem fogsz így neheztelni rám. Emie.x.x

Igazából nem értettem a lényegét. Megnéztem a másik üzenetet is.

Harry Styles:
 Beszélhetnénk? Harryx.x

Egyik üzenetre se válaszoltam. Nem értettem Emie üzenetének a lényegét, Harry-vel meg csupán csak nem akarok beszélni. Felálltam és elindultam haza. Szerencsémre nem volt otthon senki, megint. A bejárati ajtóban ledobtam a cipőmet és felrohantam az emeletre a szobámba. Becsuktam az ajtót és bezártam. A táskámat ledobtam az egyik sarokba és bedőltem az ágyamba. Furcsa illatok keveredtek a párnámban. Az enyém és Harry-é. Fáradt voltam és éreztem, ahogy a szememen felül kerekedik az álmosság, így hagytam neki, hogy ő győzzön. 
*

Egy ajtó csapódásra ébredtem fel. Kikeltem az ágyamból, elfordítottam a kulcsot és leszaladtam a lépcsőn. Az ajtó zárva volt, nem volt senki a lakásban. Vissza mentem a szobámba. Talán csak álmodtam? Visszadőltem az ágyamba és a plafont pásztáztam. Egy kopogás zavart meg benne, ami az erkély felől jött. Felültem és arra néztem, de el volt húzva a sötétítő. Felkeltem az ágyból és lassan oda sétáltam. Megfogtam a sötétítőnek a szélét és elhúztam egy picit. Csak árnyékot láttam, de az az árnyék ismerős volt. Jobban elhúztam és megláttam....

Készen lennék ezzel a résszel is. Nagyon sok komi jött köszönöm szépen nekik.:* viszont nem jött azóta feliratkozó a blogomra.:/ 

Tegyünk ellene.! Kérlek mutassátok meg a blogomat, minden Harry girl ismerősötöknek.:D Thanks. Komizzatok, Iratkozzatok fel és pipáljatok. 

Nóry

Alteration. :)?

15.rész

Ne engedj el..

Kiderült, hogy Emie rokona össze tévesztett csak valakivel.
*4 nap múlva*

Reggel, mikor haza értem még vissza feküdtem az ágyba, mert még csak reggel 6 óra volt. Az erkély ajtó hirtelen kicsapódására ijedtem fel. Takaróm a lábamnál, én meg egy szál pólóban félig betakarózva próbálom felfogni a helyzetet, hogy mi is történt. Majd meglátom az erkély ajtónál Emie-t, egy vigyorral az arcán, amit én vicsornak láttam, álmossággal teli szememből. Oda szaladt az ágyamhoz, megfogta a kezem és szó szerint kirántott az ágyamból.
-Ne..Emie én még aludni akarok.-tiltakoztam kevés sikerrel. Bevitt a fürdőszobába, leültette a kád szélére és elkezdte fésülni a hajam. Nagyon gyanús volt nekem. Nem szokott ilyeneket csinálni. Bemászik az erkélyemen és most meg a a hajamat fésüli. Miután megfésülte a hajamat, kiment és választott nekem valami ruhát. Azt gyorsan felkaptam magamra. Miközben pakoltam a táskámat, éreztem Emie tekintetét magamon. Rá kaptam tekintetemet és gyanúsan néztem. Láttam az arcán, hogy ez zavarba hozta és gyorsan elpillantott.
-Amúgy Emie, mi is ez a hirtelen törődés?-végre sikerült elég gyengén, de megfogalmazni azt amit kérdezni akartam. A kérdésemre nem figyelve elment az ablakhoz, hogy kinézzen. Talán valakit vár? Fogalmazódott meg bennem ez a kérdés. Végeztem a táskám bepakolásával és oda sétáltam Emie mellé az ablakhoz. Láttam leparkolni egy fekete Range Rover-t  házunk előtt. Ez a kocsi nagyon ismerős volt. Majd beugrottak a képek, amikor Harry értem jött az isten tudja hova és segített rajtam. Ez a gondolat melegséggel töltött el, hogy akkor még igazából nem is ismertük annyira egymást. Ő önzetlenül segített rajtam és gondoskodott rólam. Ennek a személynek a látványa zökkentett ki a gondolataimból. Egy fekete cső farmer nadrágban volt egy barna csizmával és egy feszülős fekete pólóban. A bal kezén még mindig ott volt a gipsz. A göndör fürtökbe fújt a szél, ettől teljesen összekuszálódtak. Kezével, ezért bele szántott és közben elindult a bejárati ajtó felé. Én örömömben, hogy láthatom elkezdtem össze-vissza ugrálni. Emie-nek egy hihetetlenül nagy mosoly szökött az arcára a reakcióm láttán.
-Ne ugrabugrálj, hanem menj ajtót nyitni.-mondta egy nagy mosoly kíséretében. Azonnal leszaladtam a lépcsőn, közben már csengetett. Oda szaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Harry-n napszemüveg volt így nem láttam a szemeit. Beletúrt a hajába, mielőtt valamit is léphetett volna megöleltem. Épp hogy nem estünk hátra.
-Én is örülök, hogy látlak.-suttogta a fülembe. Engem a sírás fojtogatott, ezért Harry-t egyre erősebben szorítottam magamhoz. 
-Jól van. Nincs semmi baj.-ezek szerint észre vette, hogy nagyon erősen szorítottam.-Nem mehetünk be innen az ajtóból?-kérdezte mosolyogva.
-Ja, de persze. Csak annyira hiányoztál.-mondtam őszintén. Harry erre a mondatomra elmosolyodott és megint megölelt.
-Te is hiányoztál nekem.-suttogta a fülembe. Hallottam lépteket az emeletről.
-SZIA HARRY!-Emie sikoltotta és oda szaladt megölelni őt.
-Szia Emie. Nem tudtam, hogy te is itt vagy.-lepődött meg egy picit.
-Ja, csak tudtam, hogy ide jössz legelőször, miután haza értél.-mondta mosolyogva és egy sejtelmes pillantást vetett rám. 
-Tényleg ide jöttél először?-lepődtem meg ezen. Harry levette a napszemüvegét és egyenesen az én szemembe meresztette smaragd zöld szemeit.
-Öhm..izé..én azt hiszem megyek.-kapta össze a cuccát és abban a pillanatban köszönés nélkül el is ment. Ez a reakciója nagyon meglepett. Harry közelebb lépett hozzám. Talán pár centi választott el minket egymástól.
-Igen...először Emie-hez akartam menni, de valahogy a szívem nem ezt súgta.-egy ránca se rándult össze miközben mondta. Tartotta velem a szemkontaktust, egy pillanatra se nézett el.
-Ohh...és már jobban vagy?-tértem el a témától, mielőtt még kínos lett volna. Olyan volt, mintha valamit el akart volna mondani. Idegesnek tűnt és a haját túrta.
-Nyugi! Ez csak egy szimpla kérdés volt.-mosolyogtattam meg a reakcióját.
-N-Nem...én..öhm...ja..igen, jobban.-nagyon furának tűnt a viselkedése, de inkább nem említettem meg. A válasza is nagyon szűkszavú volt.
-Menjünk el kávézni.-vetettem fel az ötletet.-Ma kihagyhatom egyszer az iskolát. Meg te is.-húztam mosolyra a számat. Harry beleegyezően bólogatott.
-Akkor össze készülődök és mehetünk. Te addig ülj le a kanapéra.-utasítottam és gyorsan felszaladtam a cuccomért. Mikor leértem, Harry a képeket nézte a szekrényeken. A családi fotókat. Oda szaladtam és vissza tettem a képeket a helyükre. Harry szeme már nem volt olyan vidám, mint az előbb volt.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét. Nekem könnyekkel gyűlt tele a szemem. Hagytam, hogy lefolyjon az arcomon. Harry rám emelte tekintetét és látta, hogy sírok. Közelebb jött és letörölte azokat, majd megölelt. A lehető legszorosabban.
-Sajnálom. Tényleg nem akartam, én... csak..
-Nincsen semmi baj. Csak az emlékek feltörtek belőlem.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Ahogy Harry szemébe néztem láttam azt a fájdalmat, amiatt amit most ő tett velem. Láttam, hogy nem tudja ezt most megbocsájtani magának.
-Harry! Komolyan nincs semmi baj! Nem a te hibád....Emlékek.-mosolyogtam rá, de láttam, hogy nem igazán hatotta meg. 
-Jól van, inkább menjünk kávézni.-fogtam meg a kezét és húztam magam után. De Harry kihúzta onnan és vissza ment a képekhez.
-Harry...-folytattam volna, mikor fogta a képet, amit fejjel lefelé fordítottam és ő fel állította. Nézte még egy darabig és vissza jött és megfogta a kezem.
-Tudod nem muszáj elmennünk a kávézóba. Nincs kedved deppy-zni valakivel?-mondta Harry, amin én teljesen meglepődtem. Pedig azt hittem, hogy el akar menni kávézni. Igazából nem volt kedvem most kibeszélni az életemet pont VELE. De úgy látom, hogy kellemes társaság ilyen téren.
-De.-küldtem felé egy halvány mosolyt. Megfogta a kezem és felmentünk az emeletre a szobámba. Levettük a cipőnket és leültünk az ágy sarkába. Azt hittem, hogy kínos lesz ez a helyzet, de nem így történt.
-Nekem bármit elmondhatsz! MINDIG..hangsúlyozom MINDIG megfoglak hallgatni.-ezek a szavai nagyon jól estek. Idáig csak Emie-nek meséltem el minden problémámat, de neki se mindig. Elkezdtem neki mesélni az életemet, hogy apukám meghalt és hogy anyával élek azóta, hogy talált anya egy másik férfit...

*

Harry ölében zokogtam és ő csak simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Mikor már valamennyire megnyugodtam, felültem és rá pillantottam az órára. Már este 6 óra volt. Az egész napot elbeszélgettük Harry-vel. Vagyis "beszélgettük" én inkább folyton sírtam és Harry vigasztalt. Nagyon hálás voltam Harry-nek, amiért meghallgatott. Bár ő nem is mesélt az ő gondjairól. Ránéztem Harry-re és most csak meredten bámult maga elé.
-Sajnálom, hogy így leterheltelek és az egész napodat rám pazaroltad.-húztam oldalra a számat és én is a földet pásztáztam. Harry fel állt és azt hittem, hogy elmegy.
-Miért beszélsz butaságokat?-hajolt le a lábamhoz. A tekintetemet kereste, majd sikerrel járt.
-É-Én...nagyon köszönöm.-mondtam és megöleltem. Harry elvesztette az egyensúlyát és hátra estünk az ágyba. Érdekes volt a helyzet. Én Harry alatt fekszek egy ágyban és majdnem összenyom. Most egy magasságban van a tekintetünk és Harry el sem tekint onnan. Kezdem elég kínosnak érezni a helyzetet, ezért próbálok elmozdulni, de hirtelen Harry az ajkait az enyémnek nyomta. Kikerekedett szemmel figyeltem az arcát. Szemét becsukta, mintha félt volna. Harry fél? De mitől? Talán a visszautasítástól? Mikor látta, hogy meglepődtem abba hagyta és eltávolodott. Fejét lehajtva kelt fel, arca vörös volt a szégyentől. Nem nézett rám. Én továbbra is ott feküdtem az ágyamon és próbálom feldolgozni a történteket. Hiszen az előbb még beszélgettünk. Hogy jutottunk el idáig? Felültem, Harry kiviharzott a szobából és a cipőjét húzta. Utána mentem. Mikor feltápászkodott a földről én közvetlen közel álltam hozzá és láttam a kíváncsiságot a szemében, hogy mi lesz a reakcióm. Mivel még én sem tudtam, hogy mit akarok ezért válaszul megcsókoltam, amin elég észrevehetően Harry is meglepődött, nem csak én. De Harry visszacsókolt. Egy heves csók csatába kezdtünk bele, mikor Harry elvált.
-Nem lehet.-mondta mosolyogva. Mi?? Mi az hogy nem lehet? Hiszen ő kezdeményezte ezt az egészet, most meg lekoppint? Biztos hülye fejet vághattam erre a reakciójára, mert elkezdett nevetni.
-M-Mi?-dadogtam. Így már kezdtem kínosan érezni magam. 
-Nem akarom, hogy azt hidd...hogy csak..
-Csak?-vágtam közbe. Láttam, hogy keresi a szavakat.
-Hogy csak ezért hallgattalak meg. Mert nem ezért!-nézett a szemembe. Valószínű, hogy így éreztem volna, de akkor is rosszul esett.
-Öhm..oké.-néztem el, mert tényleg nagyon kínosan éreztem magam. Harry az államnál fogva felemelte a fejemet és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Éreztem, hogy ezek után ennyi nem elég. Nem akartam neki könyörögni, így hagytam. Kikísértem az ajtóig. Az ajtóban egy kínos csönd keletkezett. Senki nem tudta, hogy mit is kéne mondani. 
-Szia Luca.-mondta Harry a tarkóját simogatva. Felnéztem rá és elöntött a vágy az ajkai iránt. Azok a puha, telt ajkak, amik aligha 2 perce még engem csókoltak. Megint elkalandoztam és ezt Harry is észre vette.-Minden rendben?-nézett rám furcsán.
-Öhm..igen..persze..Szia.-mosolyogtam és Harry elindult a kocsija felé. Megvártam míg elhajt, majd bementem a házba. Lefürödtem, majd lefeküdtem. Nem volt kedvem Tv-t nézni se. Csak gondolkozni akartam az ágyamban a sötétben. Az erkélynél nem volt elhúzva a sötétítő, így bevilágított a holdnak a fénye. A telefonomat a párnám alá raktam, mikor rezgett egyet. Kivettem onnan és egy új üzenetem jött. Megnyitottam, Harry-től jött.

Harry Styles:
 Valamit kint hagytam az erkélyen. Nem néznéd meg nekem? Harryx.x

Nem is voltunk az erkélynél. Gondolkoztam el. Kikeltem a meleg és puha ágyamból. Oda vánszorogtam az erkély ajtóhoz. Kinyitottam és kimentem. Nem volt nagyon hideg. Hirtelen két nagy tenyeret éreztem a derekamon. Megfordultam és a Hold fénye megvilágította Harry arcát. A göndör fürtök össze-vissza álltak. Gondolom a szél fújta így szét őket. Szemei csillogtak. A száját egy mosolyra húzta, és megjelentek a gödröcskéi.
-Nem is hagytál itt semmit az erkélyen.-hitetlenkedtem és két kezemet a derekamra tettem. 
-Dehogynem.-miután kimondta egyre jobban közeledett az arcomhoz, míg megcsókolt, majd elvált.-Ezt.-önelégült mosoly szökött az arcára és a gödröcskéi is megjelentek.
-Azt hiszed, hogy írsz egy üzenetet, hogy itt hagytál valamit én kijövök ide a hidegbe, hogy megnézzem neked hogy mit hagytál itt és te..-nem tudtam befejezni,  mert Harry még egyszer megcsókolt. De most viszonoztam neki. Egy heves csók csatába kezdtünk, behúztam Harry-t a szobába, becsuktam az erkély ajtót és bent folytattuk tovább. Eltipegtünk az ágyig és visszafeküdtünk abba a pózba, ahogy kb. 1 órája voltunk. Harry eltávolodott és nekem egyből szólásra nyílt a szám.
-Nehogy megint azt mond, hogy nem lehet!-hadartam amilyen gyorsan csak tudtam. Erre ő elmosolyodott.
-Nem..azt akartam mondani, hogy én csak azért jöttem, hogy vissza kapjam azt amit elhagytam.-mondta vigyorogva. 
-És ugyan mi volt az, amit elhagytál, ha nem ez volt?-kuszálódott már bennem össze minden.
-Ahj..ne keveredjünk bele a mondandóm lényegébe.-nyom egy puszit az orromra.-Azt akartam ezzel mondani, hogy itt hagytam neked a csókomat.-itt már végképp össze zavarodtam. Látta az értetlen tekintettemet.-Ahhj...néha nagyon szőke vagy.-nevetett fel.-Nem csókoltalak meg mielőtt elmentem.-hajolt közelebb.
-Jaa..így már világos.-én is elnevettem magam, amiért néha ilyen szőke vagyok.-És nem tudtál ennek a tudatában aludni?-húztam elégedett mosolyra a szám.
-De eltudtam volna csak hiányt éreztem.-gyönyörű smaragd zöld szemei még ilyenkor is rabul tudtak ejteni.
-Mi féle hiányt?-valahogy ki akartam húzni belőle azt amit hallani akartam. 
-Azt a hiányt, amit akkor szoktak érezni, mikor valaki nincs melletted vagy épp nem érint vagy vigasztal meg.-nézett rám majd még egy puszit adott az orromra. 
-És ezt pont itt hagytad?-viccelődtem el a dolgot. De Harry nem tartotta olyan viccesnek. Felkelt az ágyról és felült. Én is felültem mellé.
-Jaj Harry..nem úgy értettem.-így utólag már nekem is leesett az amit mondtam. Harry a szemembe nézett. Én közelebb ültem hozzá, ő hirtelen az ölébe rakott és hátra dőlt a párnára. 
-Nem hiszek neked.-makacskodott és valamivel meg kellet enyhítenem a szívét. Láttam az arcán a játékosságot így én is játékosra fogtam. 
-Tényleg? Úgy gondolod?- közeledtem az ajkaihoz, láttam ahogy Harry is bele éli magát abba hogy én most meg fogom csókolom, ezért elkezdtem puszilgatni a nyakát. Harry a kezét felcsúsztatta az oldalamon. Addig puszilgattam míg meg nem találtam a gyenge pontját, ahol felnyögött egy halk, de erőteljeset...

Végre meghoztam ezt a részt is. Remélem nagyon sokan fogjátok olvasni és komiztok meg pipáltok is, hogy milyen lett. EXTRA EXTRA részre sikeredett. És nagyon sajnálom a késést.:s Nagyon köszönöm a 10.411 látogatooot.<3! 

Nóry

Sziasztok.!

Ne haragudjatok, hogy mostanában nincs új rész. Tudom, hogy nagyon várjátok a folytatást. De az az igazság, hogy időm sincs (most vagyok első éves a gimnáziumban és hát nem megy valami jól..más szóval figyelnem kell a tanulásra) meg az ihlet is elszállt. De ígérem, hogy amint lesz ihlet és időm azonnal írok. Azt megígérhetem, hogy extra hosszú lesz. Hogy a kedvetekbe járjak.

Nagyon köszönöm, akik eddig olvasták a blogomat és jeleztek, hogy milyen. Nagyon sok pozitív kritikát kaptam. Nagyon jól estek, csak ismétlem magamat, nagyon szépen köszönöm minden kedves olvasómnak.

Tudjátok mire gondoltam?

Csinálhatnánk egy olyat, hogy ti szerkesztetek képeket a szereplőkkel és kirakom őket. Na?
Komiba, hogy milyen az ötlet és hogy ki csinálna. Remélem sokan.

Ölel és szeret titeket.: Nóry

#1Díj /egy kis kitérő a sztoriból/

#1.Díjam

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Tegyél fel 11 kérdést.

4.Küldd tovább 11 embernek.

1.Írj magadról 11 dolgot.

1.Imádok izgalmas Harry Styles-es blogokat olvasni.

2.Kedvenc blogjaim a Dark és az After.

3.Szürkés a szemem.

4.Ombre-s a hajam./ez annyit jelent h a vége szőke/

5.Van egy cicám.

6.Tappancs a neve.

7.Kedvenc színem a kék/türkizkék.

8.Kedvenc amerikai lány együttesem a Little Mix.

9.One Direction-ból a kedvenc bandatagom Harry./ki gondolta volna xdd/

10.Csomó poszter van az egyik falamon velük.

11.Hullámos a hajam.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

1.Milyen blogokat szeretsz olvasni?

-Öhm..akciósokat..remélem értitek. Amiben Harry Styles a főszereplő.

2.Szeretnél írni még egy blogot?

-Ha ezt befejeztem, akkor talán.

3.Kedvenc blogod?

-Minden képen AFTER*-* 

4.Mintáztad valakiről a blogodnak a szereplőjét?

-Hát ha személyiségre gondolsz, akkor Luca személyisége hasonló az enyémhez. Harry meg az én képzeletbeli Harry-m.

5.Mit szeretsz még csinálni a blogíráson kívül?

-Zenét hallgatni imádok, meg adminkodok Facebookon./1D-s oldalon/

6.Mióta írsz?

-Kb. 4-5 hónapja.

7.Kedvenc zenéd/zenéid?

-One Direction-Happyli, One Direction-Moments, One Direction-Rock Me, szinte az összes 1D szám és Little Mix-Little Me, Jason Derulo-Talk Dirty..van egy pár.

8.Mit szeretnél majd dolgozni?

-Óvónő szeretnék majd lenni.

9.Hol akarsz, majd lakni?

-Háát..álmaim városa London és Párizs szóval vagy ott vagy itt Magyarországon valahol.

10.Hogy hozod a részeket? Hetente?

-Általában ha időm engedi 2 naponta..de össze vissza szoktam. az egy hetet csak egyszer kétszer léptem át. Szóval általában, igen hetente.

11.Hány blogot olvastál/olvasol?

-Befejezett blogokat olvasok csak. Úgy hogy talán 5-öt.

3.Tegyél fel 11 kérdést.

1.Hány blogot írtál eddig?

2.Milyen fajta blogokat szeretsz olvasni?

3.Hány éves vagy?

4.Ki a kedvenc blog szereplőd?

5.Milyen fajta blogokat szeretsz olvasni?

6.Kezdő bloggerina vagy?

7.Segített-e neked a blogolásban valaki?

8.A szereplőid tulajdonsága és cselekvése hangulatodtól függ?

9.A blogodnak melyik szereplőjének képzeled magad?

10.Ki a blogodnak a kedvenc szereplője?

11.Milyenre tervezed a blogod zárását?

Köszönöm a díjat Emese.<3!!

Nóry

changes.

14.rész

Emie jött be az ajtón, egy önelégült mosollyal az arcán, mikor meglátta, hogy Harry keze az enyémet simogatja. Én a kezemet azonnal elhúztam onnan, amire Harry felkapta tekintetét rám. Felálltam, Harry-re néztem és suttogtam neki egy halk 'szia'-t mielőtt kiléptem volna az ajtón. Láttam a meglepődötséget Harry arcán. Nem értette, hogy miért megyek el. Elindultam az ajtó felé, de Emie még mindig ott állt. Nem engedett ki az ajtón. Nem értettem egy részt, hogy miért nem enged menni. Hátra néztem és láttam Harry szemeiben a csalódottságot, hogy ott hagyom. Emie könyörögve nézett rám a tekintete azt sugallta, hogy ne menjek el. Emie oda hajolt a fülemhez.
-Kérlek ne menj el.-suttogta, hogy Harry ne hallja meg.-Szüksége van rád, nézz rá.-mikor ezt mondta rá néztem. Láttam az arcát, letört volt. Bal keze a a takaró alatt volt. Míg a jobb kezét a feje alá tette és a padlót nézte. Kusza haja a párnán feküdt és a takaró még mindig a nyakáig fel volt húzva.-Nagyon szíven ütné, ha most itt hagynád.-suttogta megint a fülembe Emie. Megértettem, hogy Harry-nek rosszul esne, de nekem is kell egy idő hogy ne magamat vádoljam minden ért. De végig gondoltam, hogy ha el megyek teljesen elveszíteném Harry-t mert olyan lenne, mintha cserben hagynám. Vissza sétáltam Harry ágya mellé. Rá néztem Emie-re, aki csak egy elégedett mosolyt küldött felém. Harry rám emelte tekintetét. Meglepődötséget véltem benne felfedezni. Küldtem felé egy bizonytalan mosolyt, amire ő is elmosolyodott.
-Én akkor megyek. Szia Harry! Majd jövök holnap.-mondta mosolyogva.
-Rendben. Szia Emie!-viszonozta ő is a felé irányuló mosolyt, majd meghallottam az ajtót csukódni. Megint kettesben voltunk Harry-vel. Volt pár perc kínos csend köztünk, de ezt Harry megtörte.
-Nem kellet volna itt maradnod...úgy érzem, mintha muszájból tennéd.-mondta őszintén. Én elnéztem, ennyire látszott az arcomon vagy csak hallotta a beszélgetésünket Emievel. Harry a tekintetemet kereste, de én elnéztem nem akartam a szemébe nézni. 
-Nem muszájból tettem, Harry. Csak azért akartam elmenni...mert tudom, hogy az én hibámból lett mind ez..és fel kell még fogjam.-mondtam őszintén. Hiszen, ha hazudok csak rosszabb lett volna a helyzet.
-Mondtam, hogy nem a te hibád!-emelte fel a hangját, éreztem hogy egy picit mérgesebb lett-Ne is gondolkodj ezen! Az én hibámból történt mind...ez.-mutatott magára. Őröltettem egy mosolyt, amit észre vett, hogy nem igazi volt, nem reagált rá csak le nézett a földre. Fel álltam és levettem a kabátot, amibe már bele melegedtem.

*Harry szemszöge*

Nagyon bántott a dolog, hogy Luca magát hibáztatja az én hülyeségem miatt. Egyrészről örültem, hogy velem maradt. Nem voltam egyedül. Felállt levette a kabátját. Egy kék matróz mintás póló volt rajta egy szürke feszülős gatyába betűrve az eleje, meg egy Converse torna csuka. Jól végig mértem, amit még én sem értek, hogy miért. Talán nagyon figyelem felkeltő volt a részemről. Luca vissza ült a mellettem lévő székbe. 
-És amúgy minden oké?-tettem fel a kérdést megelőzve a kínos csendet.
-Öhm..igen..mondhatni. Nem beszélek anyával, de már haza mentem.-tekintetét magamon éreztem. Én a hátamra feküdtem és úgy hallgattam, amit mondott. Elbeszélgettünk, mikor arra lettem figyelmes, hogy Luca csúszik ki a székből. Gyorsan felültem és megfogtam a kezét, ezzel felébresztve őt. Nevetnem kellet azon az ijedt arcon, amit vágott, de próbáltam eltakarni. Picit arrébb csúsztam.
-Gyere. Feküdj ide mellém.-egy kis mosolyra húztam a számat, mikor hirtelen pattant fel Luca a székéből. Fel mászott az ágyamra én felemeltem a takarót, hogy ne akadjon bele. Észrevettem, hogy csak egy bokszer van rajtam meg egy póló. Egyből vissza tettem a takarót. Luca csak halkan fel kacagott a reakciómon. Lefeküdt mellém. Mivel csak egy takarónk volt, ezért osztoznunk kellet. Luca felém fordult, de én még mindig a hátamon feküdtem. Így nézve elég nagynak bizonyosúlt az ágy, mivel csak egy főre szolnak. Beszéltem Lucához, miközben figyeltem mozdulatait. Egy darabig pislogott csak sokszor egymás után, majd lecsukta szemét és úgy hallgatott tovább, míg nem hallottam szuszogását. Arcában gyönyörködtem. A sok egyenes vonás az arcán. Szempillái lágyan érintették a szeme alját. Nyugodtan vette a levegőt, ahhoz képest, hogy egy kórházban alszik velem egy ágyban. Miközben őt figyeltem én is elaludtam. Arra riadtam fel az éjszaka közepén, hogy Luca össze-vissza mozgolódott és a kezével hirtelen mozdulatokat csinál. Rém álma lehetett, mert gyorsabban vette a levegőt a normálnál. Megfogtam kezét, abban bízva hogy talán így lenyugszik. Ez is történt, szorosan megfogta a kezem és nem engedett a szorításából.

Reggel arra riadtam, hogy dörög az ég. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy esik az eső. Rá néztem az órámra még csak hajnali 5 óra volt. Lucának hamarabb elkellet mennie, nehogy gyanút fogjanak, hogy itt aludt. Rá néztem az említett személyre, aki csak nyugodtan aludt mellettem, kezemet szorítva. Nem volt szívem felébreszteni őt. Gyönyörködtem egy picit nyugodt vonásain, majd simogatni kezdtem a kezemben fekvő gyenge kezet. Nem reagált semmit. Oda hajoltam a füléhez és suttogtam neki.
-Luca. Ébresztő! El kell menned.-suttogtam neki. Megremegett szemhéja, majd kinyitotta a szemét. Egy gyönyörű kék szem pár nézett hirtelen a szemembe. Mosolyra húztam a számat. Egyik kezén támaszkodva kezdet felülni.
-Mennyi az idő?-suttogta. Haja nem állt annyira kuszán. Néhány szőke tincs az arcához szökött azt megigazította és hátra tűrte a füle mögé. Mosolyogva néztem, ahogy kedvetlenül kikászálódik az ágyból. Le ült a mellettem lévő székre és felhúzta a cipőjét, majd a kabátjáért nyúlt, azt is felhúzta felkapta a táskáját és felém indult. Miközben jött felém a szemembe nézett mélyen, majd közel hajolt arcomhoz és megpuszilta. Arcom az ajkainak az érintésétől égett. Hirtelen melegség járta át a testem, szerintem egy picit el is pirultam.
-Akkor szia Harry!-nézett rám várva a válaszomat. A megdöbbenéstől nem tudtam szóhoz jutni. Majd picivel később sikerült.
-Sz-szia Luca!-ő csak nevetett a dadogásomon. Majd az ajtó kilincs felé nyúlt.
-Majd még jövök, de remélem, hogy nem kell, hanem haza jöhetsz már.-motyogta halkan. Elmosolyodtam azon, hogy várja hogy haza menjek.
-Rendben. Vigyázz magadra.-kacsintottam egyet ő elnézett, majd kiment az ajtón. Még egy utolsót integetett az ajtó üveges ablakából és elment. Én nyugodtan hátra dőltem. Nagyon jól esett az a puszi, amit az arcomra kaptam. Még mindig éreztem a helyét. Még egy picit gondolkodtam a történteken, majd vissza aludtam.

*Luca szemszöge*

Azt hittem, hogy kényelmetlen lesz egy személyes ágyban ketten aludni. De szerintem ma aludtam a legjobban. Nem tudom, hogy Harry megnyugtató közelsége miatt vagy csak csupán az ágy volt kényelmes. Reggel, mikor nyomtam egy puszit búcsúzás képen Harry arcára, láttam hogy elpirul. Nem számított rá. Gondolataimból Emie rokona zökkentett ki...

Sziasztoook.!

Új rész.:) remélem örültök..sokan komizzatok pipáljatok és iratkozzatok fel.

Köszönöm a 2 feliratkozót sok puszi nekik.:* 

És örülök hogy lassan 40 ember olvassa a blogom..wáo..és csak a 14. résznél tartunk nagyon örülök a sok olvasónak <3

Nóry