unexpected...

13.rész

Majd lenyomtam a kilincset, megláttam a göndör fürtöket, amik a párnán pihentek. Hirtelen bevillant a kép, mikor a sötét parkban a szemébe néztem és elfutottam. Nagyon nem esett jól, hirtelen fel se fogtam, hogy miért van itt. Mikor kinyitottam az ajtót az egy nyikorgás szerű hangot adott ki. Erre egyből felfigyelt Harry, rám emelte tekintetét, de ahogy beazonosított, fejét vissza is tette a párnájára. Becsuktam magam után az ajtót, majd oda sétáltam Harry ágya mellé. Harry csak maga elé bámult. Nem is köszönt, se intett. Majd egy pillanatra rám nézett, szerintem észre vette az aggodalmas tekintettemet, mert szólásra nyitódott a szája, de egy hang nem jött ki rajta. Egyre közelebb mentem Harry ágyához, de ő közben levette tekintetét rólam. Szemei nagyon sápadtak voltak a színe se volt a megszokott, sokkal fehérebb volt, mint a nap barnított bőre. Göndör haja össze-vissza terült el a párnán. Lábát a mellkasához húzta fel. Be volt takarva egy baba kék színű takaróval, amit a nyakáig húzott. Még közelebb mentem hozzá a térdemig ért az ágy, amiben feküdt. Picit feljebb emelte a fejét, de nem nézett rám. Rengeteg kérdés járt a fejemben. "Látni akart? Emie miért hozott ide? Mi történt Harry-vel? Miért nem néz rám és kérdezi meg, hogy miért jöttem vagy hogy mit csinálok itt?"-és még több ezer. Nem akartam őket feltenni, hát ha nem olyan választ kapnék. Egy részről hibásnak tartom magam, amiért itt fekszik Harry mellettem egy kórházban. de nem tudtam az indokot, amiért annak kéne éreznem magam. Gondoltam, hogy rá kérdezek, de Harry gyorsabban szóhoz jutott.
-Hogy hogy eljöttél? Vagy honnan tudtad hogy itt vagyok?-felemelte zöld szempárjait rám és mélyen a szemembe nézett. Szemében láttam a kíváncsiságot, hogy tudni akarja, hogy mit keresek itt. Elmerültem szemeiben ezt Harry észre is vette és megérintette a karomat. 
-Öhm...izé..Emie hozott ide. Azt mondta, hogy az egyik rokona van ebben a szobában.-próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet. Picit elmosolyodott azon amit mondtam neki. Én még mindig nem értettem, hogy mi van ezért itt volt az idő, hogy most én kérdezzek rá.
-És te mit keresel itt?-így utólag hallottam, hogy hangom még kétségbe esettebben hangzott, mint ahogy az lejátszódott a fejemben. Harry-nek kérdésem hallatán kikerekedtek a szemei, amit nem értettem.
-Pff..semmiség.-nézett le a földre rólam. Tudtam, hogy nem akarja elmondani, de én hallani akartam.
-De! Harry, mondd el!-szinte kiabálva mondtam, mert idegesített. Vagy húzni akarta az idegeimet vagy csak simán nem akarta elmondani. Én az elsőre tippeltem, de nagy esélye volt a másodiknak is. Harry egy nagyon halvány mosolyra húzta a száját.
-Semmi komoly. Csak egy pici zúzódás meg eltört a kezem.-láttam hogy úgy beszél róla mintha arról beszélnénk h leesett a földre a fagyija és majd veszünk másikat. Én nem így tekintettem. Nagyon megijedtem, mikor mondta a kezét h eltört, mivel én azt nem láttam mert nyakig takaróba volt. Megfogtam a takaró csücskét, Harry rám nézett. A szeme nyugalmat sugárzott és szeretettet. Lehúztam a takarót és láttam a bal kezén virító fehér gipszet, ami a csuklójától egészen a bicepszéig beborította. Harry-re néztem aki csak egy halvány mosolyt küldött felém.
-És mégis hogy sikerült ezt össze szedned?-mintha a hangomban én is egy kis idegeskedést véltem volna felfedezni, de nem törődtem vele. Erre az ideges hangomra Harry is meglepődött. 
-Khaty.-csak ennyit mondott egyre halkabb hangon míg az utolsó betűt szinte suttogta és vissza tekintett megint a padlóra. Lassan kezdett össze állni a kép, de még nem volt tiszta. 
-Mi? Harry, mondjad már el hogy mi történt!-ez már kétségbe esetten mérges hangomon mondtam, de mást nem sikerült megerőltetni. Harry felemelte a fejét és a szemembe nézett. Láttam, hogy kezdd elsötétedni majd megszólal és vissza néz megint a padlóra és úgy mesél.
-Mikor utánad futottunk, Kahty elengedte a kezem, de én ugyan úgy tartottam a tempót. Akkor nem érdekelt az, hogy ott hagyom.-itt nyelt egy nagyot, de még mindig nem nézett rám-De te...nem hagytad..hogy elmagyarázzam a..helyzetett..így vissza fele indultam Khaty után keresni.-vett egy nagy levegőt, majd a szemembe nézett-Khatyt nem találtam sehol...mikor meghallotam, hogy a nevemet kiabálta valaki arra futottam...egy sikátor felöl jött a kétségbe esett hang...Khaty-t megerőszakolták.-hajtotta le ismét a fejét és mintha halkabban beszélt volna-Én oda mentem..és...é-és Khaty össze kuporodva ült, míg..míg felém jött a két nagy melák...majd elkezdtünk verekedni, de valaki hívta a rendőrséget...és ők elmentek.-megállt becsukta a szemét és fejét felém emelte-..miattam megerőszakolták Khaty-t.-suttogta és láttam, hogy egy könnycsepp elhagyja a szemét és folyik le az arcán. Nagyon megsajnáltam és tudtam, hogy egy részből az én hibám is. Oda hajoltam és leakartam törölni azt a könnycseppet Harry arcáról, de ő kinyitotta a szemét, ami könnytől ázott és elhúzta a fejét érintésemtől. Letörölte jobb kezével,majd rám nézett reakciómat várva. Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy hogy mit tegyek. Nem találtam semmit helyesnek.
-H-Harry...é-én nagyon..-mondtam volna tovább de Harry a szavamba vágott.

-Ne sajnáld. Nem a te hibád. Az enyém. Akár hogyan is nézzük.-húzta halovány mosolyra a száját, jobb kezét a kezemre rakta és simogatni kezdte. Rám nézett, szeme csillogott. nem tudtam, hogy a sírástól vagy a meókönnyebültségtől. Majd eltekintett az arcomról és az ajtó ablakára nézett, majd kinyitódott az ajtó. Emie jött be egy önelégült mosollyal az arcán, mikor látta hogy Harry az én kezemet simogatta. Én azonnal...

Sziasztoook.!

Először is nagyon köszönöm a sok feliratkozót..megint ^.^

sooook-sooook puszi nekik:*

és komizzatok ehhez a részhez és pipáljatok iratkozzatok fel!<3

JA és mejdnem el felejtettem vmit.:3

Nagyon boldog ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK<3 

Nóry

hospital = bad memories.

12.rész

Nem érted mi történt...vagy hogy mi MIÉRT történt..

Nagyon rosszul esik neked is, ha valamit nem mondhatsz el, mert lehet, hogy minden megváltozna és ha valami rosszul sülne el, még talán vége is lenne annak a valaminek. Ezért jobb, ha tagadod érzelmed? Vagy ha próbálod elfelejtetni?

Tanár nő se értette, hogy miért nem jött iskolába és hogy miért nem mondta el, hogy mi baja van. Bár én erre tudtam a választ. Nekem semmi közöm sincs Harry-hez. Ez a nap még a szokásosnál is rosszabb volt az iskolában. Nem érdekelt semmi és senki. Még Emie-vel is aligha váltottam pár szót. Mintha ki akartam volna zárni a külvilágot. Nagyon kevés sikerrel. Folyton csak anyán és Harry-n járt az agyam. Az iskola végén sétáltam egyedül haza. Amit megmondok őszintén, én sem értettem, hogy miért oda. Talán mert a szobámban töltöttem mindig ki a dühöm, fájdalmam és szeretetem is. Most is erre vágytam, hogy a szobám ablakában üljek és bambán nézzek ki az ablakon miközben gondolkodok. Gondolatomból Jake zökkentet ki. Hirtelen oda ugrott elém. A szív roham kerülgetett, hirtelen a szívverésem kihagyott egy ütemet. Jó volt látni végre egy embert, aki mosolygott. Mert én ma egy embert se láttam. Mindenki mogorvának tűnt és szomorúnak. Lehet csak én hasonlítottam őket a kedvemhez. Jake életvidámnak és mosolygósnak tűnt ebben a pillanatban.
-Szia Luca!-mondta mosolyogva. Valamit nekem is fel kellet mutatnom, hogy ne kezdjen el kérdezősködni. Ezért próbáltam valami mosolyféle álarcot erőltetni az arcomra. 
-Szia Jake!-úgy látom nem vett észre semmit, mert ugyan ugyan az a mosoly volt az arcán.
-Nem lenne kedved valahova eljönni velem?-tette fel azt a kérdést, amit a legkevésbé se akartam hallani. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Egyedül akartam lenni és gondolkozni. Nem akartam senkit magam mellet tudni. Ezért próbáltam finoman visszautasítani.
-Ne haragudj, de most nem lehet. Szia.-köszöntem gyorsan el és siettem haza. Gyorsan bezártam a kaput és beszaladtam a házba. Anya a konyhában állt és engem nézett. Vártam, hogy mond valamit, de egy hang se hagyta el a száját. Így úgy döntöttem fel megyek a szobámba, bezártam az ajtót ledobtam a cuccaimat és a fürdőszobába mentem, hogy 'felfrissüljek'. Engedtem a kádba vizet, addig levetkőztem. Nem akartam a tükörbe nézni, de valahogy még is sikerült. Nem volt olyan rossz látvány, mint gondoltam. Tűrhető volt. Befeküdtem a kádba és éreztem, hogy olyan mintha a víz húzna lefele. Inkább felültem és úgy gondolkoztam."Mi lett volna, ha nem mondok igent a vidámparkra, mi lett volna ha azt a csókot amit én puszinak szántam folytattam volna és ő is élvezte volna. Nem lettünk volna 'csak barátok' hanem többek, mint barátok. De lehet, hogy ez rosszul sült volna el és mi lett volna, ha a vidámparkban nem kérünk vatta cukrot. Harry nem ismerte volna meg azt a fruskát. Vagy mi lett volna, ha anya nem "csalta" volna meg apát."-ezek a gondolatok jártak a fejemben. Igen, inkább Harry járt a fejemben. Nem tudom, hogy mi van vele vagy hogy miért nem jött suliba vagy hogy hol van. Ez idegesített. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd magam köré csavartam és kimentem a szobámba felöltözni. Felkaptam magamra egy fehér sima pólót és egy maci nacit és lepihentem az ágyamba. A telefonomat magam mellé tettem és vártam egy hívást. Vártam, hogy a képernyőn az jelenjen meg, hogy Harry Styles hív. Egy darabig néztem a telefonomat és vártam a hívását, majd elaludtam.

*Harry szemszöge*

Nagyon unalmas volt a kórházban. Megállapították, hogy eltört a kezem, ami most gipszben fekszik és hogy nagyon sok helye zúzódott meg csontom. Khaty-vel már beszéltem ő már haza is ment. Telefon számot cseréltünk és azt mondta, hogy majd hívjam fel. Fel akartam hívni Lucát is, de nagyon haragszom rá meg egy részről bántana is ha beszélnék vele. Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, ezért felhívtam Emie-t. 
*telefon*
-Szia Harry! Mi történt veled? Luca teljesen ki volt ma egész nap.
-Szia! Semmi különös. Halálra unom magam.
-És hol vagy? Oda menjek hozzád? Akarsz beszélni?
-Várj. Túl sok a kérdésed. Egyszerre csak egyet kérdezz Emie.
-Oké, bocsi.
-Kórházban vagyok.
-Mi? Hogy hogy? Mi történt?
-Megint kezded.
-Oké..na.
-Ha eljössz elmesélek mindent.
-Rendben. Akkor egy olyan 2 óra és ott leszek.
-Jaj, de jó. Oké, szia.
-Szia. Addig ne csinálj semmi butaságot.
*vége*
Nagyon jó volt végre valaki ismerőssel beszélni. Ha eljön Emie akkor legalább nem fogok unatkozni. Mondjuk annyival nem lesz jobb, hogy nem tudok felejteni, mert el kell mesélnem mindent.

*Emie szemszöge*

Nagyon örültem, hogy Harry telefonált. Igaz egy picit hazudtam neki abban a részben, hogy én megyek. Mást küldök el magam helyett. Gyorsan össze kaptam magam és át siettem Lucához. Anyukája be is engedett, de az ajtaja zárva volt. Így ablakon keresztül mentem be. Igaz nagyon megijesztettem ezzel a módszeremmel, de Luca érdekében bármit. Azért gondoltam, hogy Lucát küldöm el, mert soha nem láttam még ilyen szomorúnak. Talán akkor láttam utoljára ilyennek, mikor kidobta élete szerelme. Még 2 évvel ezelőtt. Gyorsan felöltöztettem Lucát, ő még nem tudta, hogy hova megyünk így bele egyezett. Taxival mentünk a kórházig. Luca nagyon sokat kérdezett, de én tartottam a számat. Nem mondtam neki semmit. Csak annyit, hogy az egyik ismerősömet megyünk meglátogatni. A taxi pontosan a kórház előtt tett le. Nagyon sötét volt már, igazából nem is mehetünk volna be. Nekünk az a szerencsénk, hogy az egyik rokonom a kórházban a portán dolgozik így felmehettünk ilyen késő este is. Beléptünk és mondtam Lucának, hogy vegyen nekem egy forró csokit nehogy megtudja, hogy kihez jöttünk. Közben én megtudtam, hogy hányadik szinten van és hányas kórteremben, így lifttel felindultunk hozzá. Én úgy tettetem, mintha nagyon kéne pisilnem és hogy már nem bírom tovább tartani. Így elmentem a mosdóba, de előtte megkértem, hogy menjen be addig a rokonomhoz.
-Luca, nagyon de nagyon kell pisilnem. Már nem tudom tartani. Megkérlek addig bemész a 88-as kórterembe? Ott van a rokonom. És szólnál neki, hogy mindjárt megyek csak egy apró kis dolgom akadt?-magyaráztam ki hadarva a dolgokat miközben úgy 'táncikáltam' mint aki mindjárt ide pisil.
-Rendben, szívesen. De siess!-nagyon aranyos Luca egy igazi jó barát. Mindent megtesz nekem amire kérem. Jolvan nem mindent, de a nagyját igen. Gyorsan elszaladtam a mosdóba és csak reméltem, hogy nem én leszek mindenért a hibás és hogy kibékülnek és minden olyan lesz, mint régen.

*Luca szemszöge*

Nem értettem Emie-t, hogy miért pont ilyenkor jut neki eszébe, hogy mindjárt bepisil, de megtettem azt amire kért. Így bementem a 88-as kórterembe. Sétáltam a kórterem felé, Majd megálltam előtte és ellenőriztem, hogy az-e az a kórterem. Majd lenyomtam a kilincset....

Sziasztoook.!

Megjött a 12. rész..remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a sok feliratkozót! Sok puszi nekik :* :*

Komizzatok és iratkozzatok fel und pipáljatok.:))

JA...és nagyon köszönöm a sok pozitívumot!<3

Nóry

Unexpected things.

11.rész

Egy darabig beszélgettünk, majd hirtelen Khaty oda hajolt hozzám és megcsókolt. Nem akartam vissza csókolni, de elragadott a hév és hirtelen forró csók csatába kezdtünk.

Lehet nem kellet volna. Én nem is szeretem Khaty-t, igazából nem is ismerem. Lehet hogy szeretett hiányom van, de nem úgy értve, hogy anyai szeretett, hanem rendes szerelmi szeretet. 

Látható volt Khaty-n, hogy élvezi, én fele annyira se, főleg ami utána történt. Megjött Luca. Ledermedt a látványtól. Gyorsan elhúztam a fejem, miközben Khaty felháborodottan nézett rám, mert abba hagytam a csókolózást. Luca pár percig megdöbbenve állt, majd megfordult és rohanva elindult kifele a parkból. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ott maradjak Khaty-vel, mert még lehet köztünk valami és nem egyedül halok meg vagy Luca után megyek és megmagyarázom neki a helyzetet. Végül is miért magyarázkodjak Lucának, mikor senkim egy jó baráton kívül. De lehet, hogy ez a jó barát már nem lesz többé, abba én bele pusztulnék. Döntenem kellet. Ami nem volt olyan egyszerű, de döntöttem. 
-Khaty, gyere!-fogtam meg a kezét és Luca után futottam. Nem gondolkoztam semmin csak futottam utána, míg Khaty a kezemet szorította és próbálta velem tartani a tempót. Utolértem, elengedtem Khaty kezét és megfogtam Lucáét. Luca ijedten fordult hátra, majd mérgesen fordult előre és sietett tovább. Hallottam, hogy Khaty kiabál utánam hogy nem bírja már a tempót, majd egyre jobban halkult el a hangja míg nem hallottam. Elegem volt a szaladásból és hirtelen erősen megfogtam a kezét. Ő nyögött egy pici "au"-t majd rám nézett. Egy darabig néztük egymást, én így gyűjtöttem erőt ahhoz, hogy eltudjam mesélni.
-Luca, én..én nem tudom mi történt..-mondtam volna tovább, de Luca félbeszakította mondani valójával.
-Nem tartozol nekem magyarázattal.-mosolygott rám. Láttam, hogy nem volt őszinte az a mosoly. Kihúzta a kezét a kezem közül, majd elment. Ott álltam egyedül a sötétben, mint egy rakásszerencsétlenség. Rosszul esett, hogy nem tudtam neki elmondani azt ami történt. Nem tudtam haza kísérni és mondani neki, hogy hozzánk jöhet. Ezt terveztem el és beszéltem meg otthon anyával. Egy apró csókkal mindent elrontottam, amit csak lehetett. Eszembe jutott, hogy 'elhagytam' Khaty-t. Elkezdtem vissza fele futni. Nagyon megijedtem, mert nem találtam Khaty-t és ilyenkor este talán itt van a legtöbb baleset vagy bűn cselekmény. Kiabáltam a nevét de még mindig semmi, "lehet haza ment" volt bennem a gondolat. De több mint 200 km-re lakott Londontól. Majd meghallottam egy hangos kiabálást. A nevemet kiabálták. Nem tudom pontosan honnan jött, de a hang után kezdtem szaladni. Azon imádkoztam, hogy ne essen semmi baja. Egy sikátorból jött a kiabálás. Nagyon rossz látvány fogadott. Khaty-ről a ruha le volt szaggatva és épp meg akarták erőszakolni. Hirtelen nagyon sok harag és bűn tudat ült le bennem. Oda rohantam és behúztam egyet annak a két férfinak akik már vetkőztették elég brutális módon Khaty-t. Kahyt csak torka szakadtából üvöltött és sírt egyszerre. Nagyon fájt ez, ahogy üvöltött egyet, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. Elkezdtünk verekedni azzal a két orbitális emberrel. Majdnem úgy állt, hogy engem vernek össze. De valaki hívta a rendőrséget és ők elszaladtak. Nekem folyt a vér az orromból és mindenhol lila, kék és zöld foltos voltam. A szemem a normál méreténél kétszer nagyobbra nőtt és lila volt. A kezem véres volt attól, ahogy behúztam az egyik embernek. Nagyon fájt minden porcikám. Oda vonszoltam magam a védekező pózban ülő Khaty-hez. Khaty csak zokogott és remegett a félelemtől. Megöleltem, de ő ezt nem viszonozta. Tovább sírt. Nekem nagyon fájt a szívem. De nem szó szerint, attól fájt, hogy az én hibám miatt lett része ilyenben. A mentősök oda jöttek hozzánk. Velem foglalkoztak, mert ömlőt a vér a számból, de én mondtam nekik, hogy Khaty-nek súlyosabb gondjai vannak, mint nekem. Így oda mentek Khaty-hez aki nem szólalt meg. Engem félre hívtak a rendőrök és megkérdezték, hogy mi történt. Elmeséltem nekik ami történt, majd miután meghallgattak megköszönték azt amit mondtam és a mentősök megvizsgáltak. Khaty-t megvizsgálták és azt mondták, hogy beviszik a kórházba. Engem is bevisznek és majd ott megvizsgálnak. Közben felhívták a szüleinket a rendőrök, akik már úton vannak a kórházba. Adtak nekem valami gyógyszert, majd elaludtam.

Arra ébredtem, hogy halk susmusolást hallottam az ablak felől. Anya volt az meg az egyik doki. Hirtelen felültem és Khaty-t kezdtem keresni a szemmel. De nem sok sikerrel. Kilincs zörgését hallottam, majd benyitott anya és az orvos.
-Doktor úr, hol van Khaty?-rohantam le egyből az első kérdésemmel. A doki arca nyugodt volt.
-Khaty? Ő egy másik kórteremben van. Ne aggódjon minden, he lehet így mondani, a legnagyobb rendben van.-erőltetett az arcára egy mosolyt.

*Luca szemszöge*
Nem tudom, hogy mi ütött belém. Nem akartam így elszaladni, hiszen semmi közünk úgy egymáshoz Harry-vel. De valamiért mégis bántott, hogy csókolóztak. Harry elakarta magyarázni, amin meglepődtem, mert azt hittem, hogy utánam se fog jönni, hanem el lesz azzal a lánnyal. De nem, utánam szaladt. El is akarta magyarázni, de én nem hagytam, hogy befejezze. Elindultam inkább haza. Út közben nagyon féltem a sötétben. De haza értem. Nem az ajtón mentem be, hanem az ablakon másztam be. Letusoltam össze pakoltam a táskám a suliba és lefeküdtem. Másnap reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Harry volt az. Nem szívesen vettem fel.
-Igen?-vettem fel a telefont és szóltam bele flegmán.
-Szia, nem akarok zavarni, csak szólni akartam, hogy szólnál a tanár nőnek, hogy nem megyek iskolába?-nagyon halkan beszélt és rekedtes hangon.
-Miért? Mi történt Harry?-kezdtem aggódni.
-Ahh..semmi, csak mondd meg neki. Köszi, Szia.-köszönt el. Nagyon kétségbe estem. De mire reagáltam volna letette. Gyorsan össze készülődtem, leszaladtam a lépcsőn. Anya a konyhában volt. nagyon rosszul nézett ki, mikor meglátott kikerekedett szemekkel nézett. Én csak rá néztem, majd köszönés nélkül elmentem. Kinyitottam az ajtót, hallottam anya kiabálását, de figyelmen kívül hagytam és elindultam az iskola fele. Miközben mentem gondolkozni kezdtem, hogy mi történhetett Harry-vel. Nem tudom, hogy mi történt és ez nagyon aggaszt. Féltem, hogy az iskolában se tudok majd figyelni. Nem akartam lógni az iskolából, mert nagyon fontos, ezért nem hagytam ki, elmentem. Az iskola kapujában Emie várt. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Nem sok kellet, hogy elsírjam magam, de így is mindenki minket nézett. Bementünk az osztályba a szokásos nagy hangzavar volt. Itt elváltak az útjaink Emie-vel. Lepakoltam a padomhoz. Majd elbambultam Harry helyét nézve. Becsengettek és mindenki fel állt mert belépett a tanár nő. A tanár nőnek az első kérdése egyből Harry volt. Elmeséltem neki, hogy mit mondott mikor felhívott, de a tanár nő se volt megelégedve ezzel a válaszával.

Sziasztoook.!:)

Meghoztam a hosszú részt.:DD bevallom jó sok időbe telt, de remélem megérte. Köszönöm a 3 feliratkozót puszi nekik.:* Komizzatok pipáljatok és iratkozzatok fel.

Nóry

Normal(?)

10.rész

Gyorsan lezuhanyoztam. Zuhanyzás közben gondolkoztam, hogy mi lehet otthon. Mit csinálhat anya. Ma Vasárnap volt. Telefonom darabokra tört még tegnap. Így hívni nem tudtak. Emie anyukája se kérdezet semmit, az igazat megvallva én nem is akartam mesélni erről senkinek. Harry és Emie tudja és ennyi elég is. A két legjobb barátom. Nagyon elmélyedtem a gondolkodásba, arra lettem figyelmes, hogy dörömbölnek kétségbe esetten az ajtón és a nevemet kiabálják. Felismertem a hangot. Mély volt és szexin rekedtes. Ez a hang csak Styles-é lehetett. Gyorsan kiléptem a zuhanyzófülkéből és magamra kaptam egy törölközőt, amit körbe csavartam magamon. Oda szaladtam és kinyitottam az ajtót. Egy megcsillanó szemmel találkoztam, ami végig mért. Majd megszólalt egy aranyos mosollyal fűszerezve.
-Már azt hittem, hogy megint valami hülyeséget csinálsz. ne haragudj.-mondta teli mosollyal az arcán.
-Semmi.-vissza mosolyogtam és már épp csuktam vissza az ajtót mikor Harry a lábával nem engedte.
-Azért én nem bánom annyira.-kacsintott, majd elvette a lábát én meg becsuktam az ajtót. Gyorsan megcsináltam a hajam és kisminkeltem magam. De csak ilyen alap. Majd kimentem a fürdőszobából egy szál törölközőbe, hogy vissza menjek a szobába a ruhámért amit felhúzok. Harry nem vette le a szemét rólam. Elég feltűnően nézett, mikor rá néztem hirtelen elkapta a fejét, mintha nem is nézett volna rám. Felkaptam az egyik halvány rózsaszínes árnyalatú székről a ruhámat és vissza mentem a fürdőbe, hogy azokat felhúzzam. Felöltöztem és vissza mentem a szobába, ahol Harry is fel volt már öltözve. Nem volt kedvem haza menni, de haza kellet. De hirtelen eszembe jutott, hogy mindig van nálam kulcs a házhoz, így majd haza megyek késő este, amikor már mindenki alszik.
-Harry, mit csináljunk?-kérdeztem őt, hát ha már tervezett valamit. Picit elgondolkodott, majd szólásra nyílt a szája.
-Elmehetnénk a vidámparkba.-mondta azzal a megnyugtató mosolyával. Én csak egy magabiztos mosolyt küldtem felé és ő felpattant és kiment telefonálni. Nem tudom, hirtelen miért kellet kimennie telefonálni, de nem is igazán zavart. Vissza jött és felrángatott a székből, amiben ültem.
-Menjünk akkor. Gyalog vagy kocsival?-kérdezte életvidáman.
-Szerintem kocsival. Egyszerűbb. Nem?
-De, akkor ide hozom a kocsimat.-és már ment is ki az ajtón miután az utolsó szó elhagyta a száját. Addig szóltam Emie-nek. Gyorsan elköszöntünk Emie szüleitől és el is indultunk. Emie a kocsi hátuljába ült, míg én Harry mellet az anyós ülésen. Én azt hittem, hogy itt Londonban megyünk el vidámparkba, de tévedtem Watfordra mentünk, ami a navigációs eszköz szerint amivel Harry közlekedett 20 mérföldre volt Londontól. Miközben Harry vezetett én az ablakon bambán bámultam kifelé, míg Emie zenét hallgatott a telefonján. Harry nagyon sunyin, de rátette a kezét a combomra. Én először úgy tettem, mintha észre se vettem volna, pedig egyből kirázott a hideg. De észrevette, hogy nem igazán izgat így le is vette. Elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy Harry elkiabálta magát hogy “Megérkeztünk!” . Harry keze csodámra megint ott volt a combomon. Én finoman át tettem a lábam a másikra és rá mosolyogtam. Ő csak egy bizonytalan mosolyt küldött felém és kiszállt a kocsiból. Emie és én is ezt tettük. Mikor kiszálltam egy gyönyörű nagy vidámpark tárult elém. Oda sétáltunk a pénztárhoz és Harry megvette a belépőnket. A kapukon belül még csodálatosabb volt. Minden mozgó micsodára felszálltunk. Volt egy nagyon cifrás színű forgó ülésekkel teli, ilyen csúzli féle. Arra Emie nem mert fel szállni, ezért csak én és Harry szálltunk fel. Nagyon féltem, hogy milyen lesz olyan magason és ezt Harry is látta.
-Ne izgulj! Nem lesz semmi baj, én vigyázok rád.-mondta nyugtató mosolyával. megfogta a kezem. Már vagy 3.szor mentünk vele, mikor leszálltunk és elmentünk vatta cukor ért. A vattacukor árus lány igen kacér volt Harryvel és ez neki fel is tűnt, de furcsa módon viszonozta.

*Harry szemszöge*

Elmentünk vattacukorért, mert megéheztek a lányok rá. Mondjuk én nem is bántam. Nagyon aranyos és szép lány volt. Ugy gondoltam, hogy elhívom valahova.
-Lenne kedved valahova jönni kipróbálni az egyik játékot?-kérdeztem szerényen míg ő csinálta a vattacukrot.
-Öhm..persze, csak még negyed óra.-mondta egy szelíden aranyos mosollyal. Elolvadtam ettől a mosolytól nagyon meg fogott. Viszont nem igazán vonzódtam annyira Khaty után, mint Luca után. Luca sokkal jobban megfogott, de ő ezt nem viszonozta és úgy gondoltam, hogy féltékennyé teszem. Még vártunk negyed órát és kész is volt Khaty. Oda mentem a lányokhoz és bemutattam nekik.
-Lányok ő itt Khaty Mailer. Khaty ő itt Luca és Emie.

Khaty Mailer:

Luca nagyon meglepődött. Míg Emie illedelmesen köszönt neki. Én és Khaty elmentünk kipróbálni a többi játékot. A nap végére nagyon elfáradtunk. Nagyon sötét volt már. Ki mentünk a kocsihoz. Viszont Khaty nem Londonban lakott. Így el kellet tőle köszönnöm. de ezt Khaty elég fura módon tette.
-Harry, nem akarunk még menni valahova? Nincs kedvem haza menni.-mondta szempilla rebegtetéssel. Én elgondolkoztam, viszont Lucáék sürgettek ezért végig sem gondolva igent mondtam. Luca már bent ült az anyós ülésen, Emie meg hátul.
-Ülj be Emie mellé.-mondtam miközben megkerültem a kocsit, hogy én is betudjak ülni.
-Harry, nem ülhetek be melléd?-kérdezte nyafogva.
-De hiszen ott Luca ül.-mondtam csodálkozva, hogy miért akarja kitúrni Lucát.
-De szerintem Luca jobban meglenne hátul. Igaz Luca?-nézett rá szúró pillantással. Luca rám nézett, majd kiszállt a kocsiból.
-Persze. Ülj csak mellé.-mondta miközben beült Emie mellé. Már London felé tartottunk, Luca bambán bámult kifelé és szerintem gondolkozott, Emie meg elaludt. Khaty kihasználva az alkalmat, hogy senki sem figyel. Először a kezét rá tette a combomra. Majd egyre följebb haladt a keze, én folyamatosan a vissza pillantót néztem, hogy nehogy észre vegye Luca. Majd Khaty közelebb hajolt és megpuszilta az arcom. Erre felfigyelt Luca, majd gyorsan le is vette rólunk a szemét és bambult tovább. Én meg, hogy leálljon Khaty a kezemet rá tettem a combjára. Megérkeztünk Londonba. Emie-t haza vittem. Így Luca én és Khaty maradtunk. Én leraktam a kocsit otthon és sétáltunk. Egy parkban kötöttünk ki. Luca elment valahova innivalóért. Khaty mellém ült a padon. Egy darabig beszélgetünk, majd hirtelen..

 

Hát sziasztok.!
meghoztam az új hosszú részt.^^ Remélem el nyeri a tetszéseteket..még nem olyan izgalmas..de mejd most fognak történi a váratlan események. Sok komit és feliratkozót kérek szépen..ja és köszönöm annak a 2 embernek aki feliratkozott és a sok komit is nagyon szépen köszönöm <3

Nóry

Why?

9.rész

"Mikor kiderül, hogy kire számíthatunk.."

Luca csak sírt a karjaimban. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell mondani vagy hogy mit kell csinálni. Nem volt még ilyen alkalmam ilyet megtapasztalni. Hát most meg kellet és inkább még a legrosszabb ellenségemnek is azt kívánom, hogy ne keljen neki. Ezeken gondolkoztam, miközben egy számomra csodálatos lány a kezemben összetörten és friss vagdosásokkal a kezén szinte meztelenül egy törölközővel körbe csavarva feküdt és zokogott. Nem hiszem, hogy segített rajta az, hogy öleltem és próbáltam vigasztalni. Mikor már valamennyire megnyugodott, ki kísértem a fürdőből. Addig Emie 'kitakarította' a fürdőt. Segítettem kikászálódni a fürdőből és leülni az ágyra Lucának. Még mindig egy törölközőben volt. Beindult a fantáziám. De nem szabad. "Csak barátok." Mondtam magamnak, mielőtt valamit tennék. Ott ült az ágyon egy száll törölközőben és csak maga elé nézett, számomra elég ijesztően. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom. Ott állok, mint egy rakás szerencsétlenség és csak nézem. Hirtelen felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű szemeivel. Majd szólásra nyílt a szája, de egy hang se jött ki belőle. Én lassan oda sétáltam az ágy széléhez, ahol ott ült. Majd leültem mellé. Megfogtam a kezét, ő rám nézett és erőltettet egy mosolyt. De ez nem igazi szívből jövő mosolya volt. 
-Ne! nem kell mosolyognod, ha nem megy.-mondtam neki, de amint kimondtam, olyan volt, mintha levettek volna róla egy álarcot és ugyan olyan szomorú volt mint 2 perccel ezelőtt. Jobban tetszett, amikor mosolygott. Szerintem gondolkozott, nagyon elmélyült a tekintete egy pontra és egy darabig csak azt nézte. Majd hirtelen az ágyra dőlt és a fejét fogta.
-Mi a baj?-csodálkoztam ezen a hirtelen mozdulaton. Ő csak rám pillantott és engem is lehúzott maga mellé az ágyra. Majd egy puszit nyomott az arcomra. De remélem, hogy nem látta a reakciómat, mert biztos hogy elpirultam. Majd egy halk "köszönöm!"-öt súgott a fülembe. Amitől még a hideg is kirázott. Majd láttam a szemében azt a csillogást, amit szerintem nem mindenki láthat ilyen közelről. Közben már végzett Emie is a takarítással. Luca valami százszor megköszönte neki, meg nekem is és elmentünk lefeküdni. Emie, Jake szobájában aludt, Luca és én meg Emie szobájában. Ott csak egy ágy volt. Én a földön feküdtem. Emie oda vetette meg nekem az 'ágyat'. A szobában nagyon sötét volt. Az ablaknál nem volt lehúzva a redőny, így lehetett látni a fák ágainak az árnyait, amik nagyon rémisztők voltak. Egy darabig a szél suhanását hallgattam. Majd hirtelen egy kis finom szuszogást hallottam. Ezt hallgatva már én is nyugodtabb lettem és kezdtem elálmosodni. Majd éreztem, ahogy lecsukódnak a szemeim és elalszok. Arra ébredtem fel, hogy Luca mellettem fekszik a takaróban. Nagyon megijedtem először, mert nem tudtam ki az, majd miután beazonosítottam, nyugodtan dőltem vissza az ágyba. De míg én azt hittem, hogy Luca alszik fent volt. Ezt azzal jelezte, hogy megsimogatta a hajamat, amit éreztem. Oda fordultam hozzá és ő a jobb kezén támaszkodva nézett. 
-Te hogy kerültél le ide mellém?-tettem fel a kérdést ami már egy ideje járt a fejemben.
-Nem tudom. Rosszat álmodtam és fent egyedül éreztem magamat. Kellet valaki, akihez oda bújhatok.-mondta végre mosolyogva. Akaratomon kívül én is elmosolyodtam. 

*Luca szemszöge*
Nagyon örültem, hogy velem volt Harry és Emie. Harry-nek különösen örültem. Nem tudtam, hogy hogyan fogom neki ezt majd meghálálni. 
-Ne félj! Amíg én élek addig vigyázni fogok rád!-mondta Harry teljesen komolyan. Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam tudtommal az arcára. De mire eltávolodtam esett le hogy az a szája volt. Nagyon elvörösödtem, de szerintem ő is. A szám elé tettem a kezem és valami harmincszor elismételtem, hogy ne haragudjon. De ő csak annyit mondott, hogy "nem történt semmi baj." De viszont én nagyon sajnáltam ami történt, nem így akartam, hogy történjen. És egyben nagyon furcsa érzésem is volt. 
-Har..-kezdtem volna bele a mondandómba, de addigra már Harry szuszogását hallottam. Nem keltetem fel, csak megsimogattam a göndör fürtjeit és én is elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Harry épp szépen lassan ki akar mellőlem szökni. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szemeimet, de nagyon sütött a nap befele az ablakon, ami bántotta a szemem.
-Jaj, bocsi nem akartalak fel kelteni.-mondta sajnálkozó szemekkel.
-Nincsen semmi.-mondtam egy mosolyt csalva az arcomra. Ő csak nézett, de nagyon sokáig. Zavarba hozott és el kellet néznem más fele.
-Csak nem zavarba jöttél?-kérdezte nevetve.
-De. Azokkal a szemekkel nem lehet nem zavarba hozni embereket.-mondtam mosolyogva. Amint elmosolyodtam Harry-nek rendeződtek az arcvonásai és már sokkal nyugodtabb volt. 
-Egyébként az a..-kezdte volna el de én közbe vágtam. Nem akartam, hogy megint zavarba hozzon.
-Elmegyek lefürdök.-erre kikerekedtek a szemei, majd újra elő kerültek azok az aggodalmas ráncok.-De ne aggódj, nem csinálok semmi olyat.-mondtam egy mosolyt felé küldve, hogy ezzel támasszam alá, hogy minden rendben.
-Oké.-küldött ő is egy mosolyt, majd bementem lefürödni. Hallottam hangokat a szobából. Egy női hang volt és Harry-é. "Biztos felébredt Emie is."-gondoltam magamban.

Háát..ma csak annyi időm volt, hogy megírjam..remélem hogy tetszik nektek.:)) Ezt akárhogyan de jelezzétek nekem. Valószínű, hogy új rész még ezen a héten lesz.:)) sok komi és feliratkozót várok és vissza jelzést hogy milyen.<3 és köszönöm az eddigi komikat és feliratkozókat <3 

Nóry

Everything will be fine. (?)

8.rész

Mikor hirtelen Harry eltávolodott a szoros ölelésből. És csak a földet bámulta, mikor hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy benyitott Emie. 
-Hoztam neked pizsamát meg törölközőt.-mondta és letette az ágy szélére és csak nézett engem. Harry se vette le a tekintetét rólam. Nem bírtam így valahogy megkellet törnöm a csendet.
-Harry, nem várnak már otthon?-kérdeztem próbálva ezzel megtörni azt a számomra kínos csendet. Harry csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Nem. Amíg nem keresnek nincs gond. Most itt vagyok veled és vigyázok rád hogy semmi bajod ne essen.-mondta nagyon komolyan. Ilyen komolynak még nem láttam. Vagyis de láttam aligha 1 órája. Nagyon rémisztő, mikor az arcán egy ránc sem rándul meg és az a komor tekintett, ölni tudna vele. Így a tervem se jött be, amiben az állt, hogy Harry haza megy és én csak megfürdök és lefekszek és próbálom legalább 1 órára is de elfelejteni a gondjaimat. Erre kiderült, hogy Harry velem fog aludni Emie ágyában és Emie meg a bátyához Jake-hez ment lefeküdni. Amin megmondom az őszinteséget még csodálkoztam, hogy mióta itt vagyok nem tette ki a lábát a szobájából. Így elmentem lefürödni. Addig Harry segített Emie-nek megcsinálni az ágyat alváshoz készen. Bementem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Oda sétáltam a tükörhöz és bele néztem. Igazából a tudat, hogy még élni sincs kedvem elég nagy hatással volt rám. Vagyis a külsőmre. Kerestem a szavakat, hogy mire hasonlítok, de talán a megfelelő szó a zombi. Ugyan olyan sötét volt a szemem alatti táskák és úgy éreztem magam, hogy akármelyik pillanatban össze tudnék esni. Miután végig elemeztem a külsőmet, össze szedtem annyi erőt, hogy levetkőzzek összefogjam a hajam és bevonszoljam magam a kádba. Engedtem bele forró vizet. Először nagyon meleg volt, de kezdte megszokni a bőröm. Láttam a kád szélén egy borotva pengét. Rossz volt ami először eszembe jutott. De velem az a baj, hogy mindent kipróbálok és megcsinálom azt amit a fejembe veszek. Mivel most úgy éreztem, hogy nincs senki aki miatt "élnem" kéne. Kipróbáltam. Elkezdtem szép hosszú csíkokat vágni a kezemen a pengével. Ahogy végig húztam a pengét úgy buggyant ki a csík mentén a vérem. Egyre több csík lett a kezemen, ami szinte már a piros vérem fedett. Már nagyon sok csík volt a kezemen, mintha én magamat büntetném anyám helyett. Mire észbe kaptam már csak foltokat láttam. Fehér foltokat. Nem engedtem sok vizet, de fél fejem a víz alatt volt. Majd minden elsötétült.

*Harry szemszöge*
Már 1 órája bent volt Luca a fürdőszobában. Már az is idegesített, hogy fél órája fürdik. Csak reméltem, hogy nincs semmi baja. De akkor már nagyon ideges lettem, hogy 1 órája bent van. Így elkezdtem kopogni az ajtón. Nem reagált semmit. Egyre jobban kezdtem kopogni az ajtón. Így sem reagált semmit. Gyorsan kiabáltam Emienek. Én addig kilöktem az ajtót. Az a látvány, ami fogadott. Nem kívántam senkinek. Minden csupa vér volt a kádban. A kezein vagdosási nyomok voltak. A víz a természetes színe helyett, csupa vér volt. Ledermedtem olyan 2 percre és csak bámultam a kádat, ami tiszta vörös színben állt. Majd gyorsan oda futottam. Hát ezt a látványt nem kívánom senkinek. Luca gyönyörű lány, de most így nem volt a legjobb állapotában. Gyorsan kikaptam a fejét, ami a vízben volt. Gyorsan megnéztem, hogy kap-e levegőt. Nagyon nehezen de kapott. nem volt rajta ruha, így gyorsan kikaptam a vízből és becsavartam egy törölközőbe, lefektettem a földre. Szokványos módon lélegeztettem.(szájból szájba). Már normálisan kapott levegőt. Eddigre már ide ért Emie. Emie is ledöbbent a látványtól és csak állt az ajtóban. Én még lélegeztettem. Majd hirtelen kinyitotta a gyönyörű kék szemeit. Nem értette a helyzetet. Kivette a kezét a törölköző alól. Meglátta a vagdosásokat. Sírni kezdett. Szorosan magamhoz öleltem. Igazából nagyon izgatott, ami volt a törölköző alatt. De türtőztettem magam. Vigasztaltam, megértem milyen nehéz lehet neki. De azért nem kellet volna vagdosnia magát.

Folytatást ma kezdem el írni.:)) 
ne haragudjatok! most nagyon rövid lett..de viszont a kövi nagyon hosszú lesz!!!! <3 sok feliratkozót meg komit please!! <3 

Nóry