hospital = bad memories.

12.rész

Nem érted mi történt...vagy hogy mi MIÉRT történt..

Nagyon rosszul esik neked is, ha valamit nem mondhatsz el, mert lehet, hogy minden megváltozna és ha valami rosszul sülne el, még talán vége is lenne annak a valaminek. Ezért jobb, ha tagadod érzelmed? Vagy ha próbálod elfelejtetni?

Tanár nő se értette, hogy miért nem jött iskolába és hogy miért nem mondta el, hogy mi baja van. Bár én erre tudtam a választ. Nekem semmi közöm sincs Harry-hez. Ez a nap még a szokásosnál is rosszabb volt az iskolában. Nem érdekelt semmi és senki. Még Emie-vel is aligha váltottam pár szót. Mintha ki akartam volna zárni a külvilágot. Nagyon kevés sikerrel. Folyton csak anyán és Harry-n járt az agyam. Az iskola végén sétáltam egyedül haza. Amit megmondok őszintén, én sem értettem, hogy miért oda. Talán mert a szobámban töltöttem mindig ki a dühöm, fájdalmam és szeretetem is. Most is erre vágytam, hogy a szobám ablakában üljek és bambán nézzek ki az ablakon miközben gondolkodok. Gondolatomból Jake zökkentet ki. Hirtelen oda ugrott elém. A szív roham kerülgetett, hirtelen a szívverésem kihagyott egy ütemet. Jó volt látni végre egy embert, aki mosolygott. Mert én ma egy embert se láttam. Mindenki mogorvának tűnt és szomorúnak. Lehet csak én hasonlítottam őket a kedvemhez. Jake életvidámnak és mosolygósnak tűnt ebben a pillanatban.
-Szia Luca!-mondta mosolyogva. Valamit nekem is fel kellet mutatnom, hogy ne kezdjen el kérdezősködni. Ezért próbáltam valami mosolyféle álarcot erőltetni az arcomra. 
-Szia Jake!-úgy látom nem vett észre semmit, mert ugyan ugyan az a mosoly volt az arcán.
-Nem lenne kedved valahova eljönni velem?-tette fel azt a kérdést, amit a legkevésbé se akartam hallani. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Egyedül akartam lenni és gondolkozni. Nem akartam senkit magam mellet tudni. Ezért próbáltam finoman visszautasítani.
-Ne haragudj, de most nem lehet. Szia.-köszöntem gyorsan el és siettem haza. Gyorsan bezártam a kaput és beszaladtam a házba. Anya a konyhában állt és engem nézett. Vártam, hogy mond valamit, de egy hang se hagyta el a száját. Így úgy döntöttem fel megyek a szobámba, bezártam az ajtót ledobtam a cuccaimat és a fürdőszobába mentem, hogy 'felfrissüljek'. Engedtem a kádba vizet, addig levetkőztem. Nem akartam a tükörbe nézni, de valahogy még is sikerült. Nem volt olyan rossz látvány, mint gondoltam. Tűrhető volt. Befeküdtem a kádba és éreztem, hogy olyan mintha a víz húzna lefele. Inkább felültem és úgy gondolkoztam."Mi lett volna, ha nem mondok igent a vidámparkra, mi lett volna ha azt a csókot amit én puszinak szántam folytattam volna és ő is élvezte volna. Nem lettünk volna 'csak barátok' hanem többek, mint barátok. De lehet, hogy ez rosszul sült volna el és mi lett volna, ha a vidámparkban nem kérünk vatta cukrot. Harry nem ismerte volna meg azt a fruskát. Vagy mi lett volna, ha anya nem "csalta" volna meg apát."-ezek a gondolatok jártak a fejemben. Igen, inkább Harry járt a fejemben. Nem tudom, hogy mi van vele vagy hogy miért nem jött suliba vagy hogy hol van. Ez idegesített. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd magam köré csavartam és kimentem a szobámba felöltözni. Felkaptam magamra egy fehér sima pólót és egy maci nacit és lepihentem az ágyamba. A telefonomat magam mellé tettem és vártam egy hívást. Vártam, hogy a képernyőn az jelenjen meg, hogy Harry Styles hív. Egy darabig néztem a telefonomat és vártam a hívását, majd elaludtam.

*Harry szemszöge*

Nagyon unalmas volt a kórházban. Megállapították, hogy eltört a kezem, ami most gipszben fekszik és hogy nagyon sok helye zúzódott meg csontom. Khaty-vel már beszéltem ő már haza is ment. Telefon számot cseréltünk és azt mondta, hogy majd hívjam fel. Fel akartam hívni Lucát is, de nagyon haragszom rá meg egy részről bántana is ha beszélnék vele. Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, ezért felhívtam Emie-t. 
*telefon*
-Szia Harry! Mi történt veled? Luca teljesen ki volt ma egész nap.
-Szia! Semmi különös. Halálra unom magam.
-És hol vagy? Oda menjek hozzád? Akarsz beszélni?
-Várj. Túl sok a kérdésed. Egyszerre csak egyet kérdezz Emie.
-Oké, bocsi.
-Kórházban vagyok.
-Mi? Hogy hogy? Mi történt?
-Megint kezded.
-Oké..na.
-Ha eljössz elmesélek mindent.
-Rendben. Akkor egy olyan 2 óra és ott leszek.
-Jaj, de jó. Oké, szia.
-Szia. Addig ne csinálj semmi butaságot.
*vége*
Nagyon jó volt végre valaki ismerőssel beszélni. Ha eljön Emie akkor legalább nem fogok unatkozni. Mondjuk annyival nem lesz jobb, hogy nem tudok felejteni, mert el kell mesélnem mindent.

*Emie szemszöge*

Nagyon örültem, hogy Harry telefonált. Igaz egy picit hazudtam neki abban a részben, hogy én megyek. Mást küldök el magam helyett. Gyorsan össze kaptam magam és át siettem Lucához. Anyukája be is engedett, de az ajtaja zárva volt. Így ablakon keresztül mentem be. Igaz nagyon megijesztettem ezzel a módszeremmel, de Luca érdekében bármit. Azért gondoltam, hogy Lucát küldöm el, mert soha nem láttam még ilyen szomorúnak. Talán akkor láttam utoljára ilyennek, mikor kidobta élete szerelme. Még 2 évvel ezelőtt. Gyorsan felöltöztettem Lucát, ő még nem tudta, hogy hova megyünk így bele egyezett. Taxival mentünk a kórházig. Luca nagyon sokat kérdezett, de én tartottam a számat. Nem mondtam neki semmit. Csak annyit, hogy az egyik ismerősömet megyünk meglátogatni. A taxi pontosan a kórház előtt tett le. Nagyon sötét volt már, igazából nem is mehetünk volna be. Nekünk az a szerencsénk, hogy az egyik rokonom a kórházban a portán dolgozik így felmehettünk ilyen késő este is. Beléptünk és mondtam Lucának, hogy vegyen nekem egy forró csokit nehogy megtudja, hogy kihez jöttünk. Közben én megtudtam, hogy hányadik szinten van és hányas kórteremben, így lifttel felindultunk hozzá. Én úgy tettetem, mintha nagyon kéne pisilnem és hogy már nem bírom tovább tartani. Így elmentem a mosdóba, de előtte megkértem, hogy menjen be addig a rokonomhoz.
-Luca, nagyon de nagyon kell pisilnem. Már nem tudom tartani. Megkérlek addig bemész a 88-as kórterembe? Ott van a rokonom. És szólnál neki, hogy mindjárt megyek csak egy apró kis dolgom akadt?-magyaráztam ki hadarva a dolgokat miközben úgy 'táncikáltam' mint aki mindjárt ide pisil.
-Rendben, szívesen. De siess!-nagyon aranyos Luca egy igazi jó barát. Mindent megtesz nekem amire kérem. Jolvan nem mindent, de a nagyját igen. Gyorsan elszaladtam a mosdóba és csak reméltem, hogy nem én leszek mindenért a hibás és hogy kibékülnek és minden olyan lesz, mint régen.

*Luca szemszöge*

Nem értettem Emie-t, hogy miért pont ilyenkor jut neki eszébe, hogy mindjárt bepisil, de megtettem azt amire kért. Így bementem a 88-as kórterembe. Sétáltam a kórterem felé, Majd megálltam előtte és ellenőriztem, hogy az-e az a kórterem. Majd lenyomtam a kilincset....

Sziasztoook.!

Megjött a 12. rész..remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a sok feliratkozót! Sok puszi nekik :* :*

Komizzatok és iratkozzatok fel und pipáljatok.:))

JA...és nagyon köszönöm a sok pozitívumot!<3

Nóry