unexpected...

13.rész

Majd lenyomtam a kilincset, megláttam a göndör fürtöket, amik a párnán pihentek. Hirtelen bevillant a kép, mikor a sötét parkban a szemébe néztem és elfutottam. Nagyon nem esett jól, hirtelen fel se fogtam, hogy miért van itt. Mikor kinyitottam az ajtót az egy nyikorgás szerű hangot adott ki. Erre egyből felfigyelt Harry, rám emelte tekintetét, de ahogy beazonosított, fejét vissza is tette a párnájára. Becsuktam magam után az ajtót, majd oda sétáltam Harry ágya mellé. Harry csak maga elé bámult. Nem is köszönt, se intett. Majd egy pillanatra rám nézett, szerintem észre vette az aggodalmas tekintettemet, mert szólásra nyitódott a szája, de egy hang nem jött ki rajta. Egyre közelebb mentem Harry ágyához, de ő közben levette tekintetét rólam. Szemei nagyon sápadtak voltak a színe se volt a megszokott, sokkal fehérebb volt, mint a nap barnított bőre. Göndör haja össze-vissza terült el a párnán. Lábát a mellkasához húzta fel. Be volt takarva egy baba kék színű takaróval, amit a nyakáig húzott. Még közelebb mentem hozzá a térdemig ért az ágy, amiben feküdt. Picit feljebb emelte a fejét, de nem nézett rám. Rengeteg kérdés járt a fejemben. "Látni akart? Emie miért hozott ide? Mi történt Harry-vel? Miért nem néz rám és kérdezi meg, hogy miért jöttem vagy hogy mit csinálok itt?"-és még több ezer. Nem akartam őket feltenni, hát ha nem olyan választ kapnék. Egy részről hibásnak tartom magam, amiért itt fekszik Harry mellettem egy kórházban. de nem tudtam az indokot, amiért annak kéne éreznem magam. Gondoltam, hogy rá kérdezek, de Harry gyorsabban szóhoz jutott.
-Hogy hogy eljöttél? Vagy honnan tudtad hogy itt vagyok?-felemelte zöld szempárjait rám és mélyen a szemembe nézett. Szemében láttam a kíváncsiságot, hogy tudni akarja, hogy mit keresek itt. Elmerültem szemeiben ezt Harry észre is vette és megérintette a karomat. 
-Öhm...izé..Emie hozott ide. Azt mondta, hogy az egyik rokona van ebben a szobában.-próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet. Picit elmosolyodott azon amit mondtam neki. Én még mindig nem értettem, hogy mi van ezért itt volt az idő, hogy most én kérdezzek rá.
-És te mit keresel itt?-így utólag hallottam, hogy hangom még kétségbe esettebben hangzott, mint ahogy az lejátszódott a fejemben. Harry-nek kérdésem hallatán kikerekedtek a szemei, amit nem értettem.
-Pff..semmiség.-nézett le a földre rólam. Tudtam, hogy nem akarja elmondani, de én hallani akartam.
-De! Harry, mondd el!-szinte kiabálva mondtam, mert idegesített. Vagy húzni akarta az idegeimet vagy csak simán nem akarta elmondani. Én az elsőre tippeltem, de nagy esélye volt a másodiknak is. Harry egy nagyon halvány mosolyra húzta a száját.
-Semmi komoly. Csak egy pici zúzódás meg eltört a kezem.-láttam hogy úgy beszél róla mintha arról beszélnénk h leesett a földre a fagyija és majd veszünk másikat. Én nem így tekintettem. Nagyon megijedtem, mikor mondta a kezét h eltört, mivel én azt nem láttam mert nyakig takaróba volt. Megfogtam a takaró csücskét, Harry rám nézett. A szeme nyugalmat sugárzott és szeretettet. Lehúztam a takarót és láttam a bal kezén virító fehér gipszet, ami a csuklójától egészen a bicepszéig beborította. Harry-re néztem aki csak egy halvány mosolyt küldött felém.
-És mégis hogy sikerült ezt össze szedned?-mintha a hangomban én is egy kis idegeskedést véltem volna felfedezni, de nem törődtem vele. Erre az ideges hangomra Harry is meglepődött. 
-Khaty.-csak ennyit mondott egyre halkabb hangon míg az utolsó betűt szinte suttogta és vissza tekintett megint a padlóra. Lassan kezdett össze állni a kép, de még nem volt tiszta. 
-Mi? Harry, mondjad már el hogy mi történt!-ez már kétségbe esetten mérges hangomon mondtam, de mást nem sikerült megerőltetni. Harry felemelte a fejét és a szemembe nézett. Láttam, hogy kezdd elsötétedni majd megszólal és vissza néz megint a padlóra és úgy mesél.
-Mikor utánad futottunk, Kahty elengedte a kezem, de én ugyan úgy tartottam a tempót. Akkor nem érdekelt az, hogy ott hagyom.-itt nyelt egy nagyot, de még mindig nem nézett rám-De te...nem hagytad..hogy elmagyarázzam a..helyzetett..így vissza fele indultam Khaty után keresni.-vett egy nagy levegőt, majd a szemembe nézett-Khatyt nem találtam sehol...mikor meghallotam, hogy a nevemet kiabálta valaki arra futottam...egy sikátor felöl jött a kétségbe esett hang...Khaty-t megerőszakolták.-hajtotta le ismét a fejét és mintha halkabban beszélt volna-Én oda mentem..és...é-és Khaty össze kuporodva ült, míg..míg felém jött a két nagy melák...majd elkezdtünk verekedni, de valaki hívta a rendőrséget...és ők elmentek.-megállt becsukta a szemét és fejét felém emelte-..miattam megerőszakolták Khaty-t.-suttogta és láttam, hogy egy könnycsepp elhagyja a szemét és folyik le az arcán. Nagyon megsajnáltam és tudtam, hogy egy részből az én hibám is. Oda hajoltam és leakartam törölni azt a könnycseppet Harry arcáról, de ő kinyitotta a szemét, ami könnytől ázott és elhúzta a fejét érintésemtől. Letörölte jobb kezével,majd rám nézett reakciómat várva. Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy hogy mit tegyek. Nem találtam semmit helyesnek.
-H-Harry...é-én nagyon..-mondtam volna tovább de Harry a szavamba vágott.

-Ne sajnáld. Nem a te hibád. Az enyém. Akár hogyan is nézzük.-húzta halovány mosolyra a száját, jobb kezét a kezemre rakta és simogatni kezdte. Rám nézett, szeme csillogott. nem tudtam, hogy a sírástól vagy a meókönnyebültségtől. Majd eltekintett az arcomról és az ajtó ablakára nézett, majd kinyitódott az ajtó. Emie jött be egy önelégült mosollyal az arcán, mikor látta hogy Harry az én kezemet simogatta. Én azonnal...

Sziasztoook.!

Először is nagyon köszönöm a sok feliratkozót..megint ^.^

sooook-sooook puszi nekik:*

és komizzatok ehhez a részhez és pipáljatok iratkozzatok fel!<3

JA és mejdnem el felejtettem vmit.:3

Nagyon boldog ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK<3 

Nóry