changes.

14.rész

Emie jött be az ajtón, egy önelégült mosollyal az arcán, mikor meglátta, hogy Harry keze az enyémet simogatja. Én a kezemet azonnal elhúztam onnan, amire Harry felkapta tekintetét rám. Felálltam, Harry-re néztem és suttogtam neki egy halk 'szia'-t mielőtt kiléptem volna az ajtón. Láttam a meglepődötséget Harry arcán. Nem értette, hogy miért megyek el. Elindultam az ajtó felé, de Emie még mindig ott állt. Nem engedett ki az ajtón. Nem értettem egy részt, hogy miért nem enged menni. Hátra néztem és láttam Harry szemeiben a csalódottságot, hogy ott hagyom. Emie könyörögve nézett rám a tekintete azt sugallta, hogy ne menjek el. Emie oda hajolt a fülemhez.
-Kérlek ne menj el.-suttogta, hogy Harry ne hallja meg.-Szüksége van rád, nézz rá.-mikor ezt mondta rá néztem. Láttam az arcát, letört volt. Bal keze a a takaró alatt volt. Míg a jobb kezét a feje alá tette és a padlót nézte. Kusza haja a párnán feküdt és a takaró még mindig a nyakáig fel volt húzva.-Nagyon szíven ütné, ha most itt hagynád.-suttogta megint a fülembe Emie. Megértettem, hogy Harry-nek rosszul esne, de nekem is kell egy idő hogy ne magamat vádoljam minden ért. De végig gondoltam, hogy ha el megyek teljesen elveszíteném Harry-t mert olyan lenne, mintha cserben hagynám. Vissza sétáltam Harry ágya mellé. Rá néztem Emie-re, aki csak egy elégedett mosolyt küldött felém. Harry rám emelte tekintetét. Meglepődötséget véltem benne felfedezni. Küldtem felé egy bizonytalan mosolyt, amire ő is elmosolyodott.
-Én akkor megyek. Szia Harry! Majd jövök holnap.-mondta mosolyogva.
-Rendben. Szia Emie!-viszonozta ő is a felé irányuló mosolyt, majd meghallottam az ajtót csukódni. Megint kettesben voltunk Harry-vel. Volt pár perc kínos csend köztünk, de ezt Harry megtörte.
-Nem kellet volna itt maradnod...úgy érzem, mintha muszájból tennéd.-mondta őszintén. Én elnéztem, ennyire látszott az arcomon vagy csak hallotta a beszélgetésünket Emievel. Harry a tekintetemet kereste, de én elnéztem nem akartam a szemébe nézni. 
-Nem muszájból tettem, Harry. Csak azért akartam elmenni...mert tudom, hogy az én hibámból lett mind ez..és fel kell még fogjam.-mondtam őszintén. Hiszen, ha hazudok csak rosszabb lett volna a helyzet.
-Mondtam, hogy nem a te hibád!-emelte fel a hangját, éreztem hogy egy picit mérgesebb lett-Ne is gondolkodj ezen! Az én hibámból történt mind...ez.-mutatott magára. Őröltettem egy mosolyt, amit észre vett, hogy nem igazi volt, nem reagált rá csak le nézett a földre. Fel álltam és levettem a kabátot, amibe már bele melegedtem.

*Harry szemszöge*

Nagyon bántott a dolog, hogy Luca magát hibáztatja az én hülyeségem miatt. Egyrészről örültem, hogy velem maradt. Nem voltam egyedül. Felállt levette a kabátját. Egy kék matróz mintás póló volt rajta egy szürke feszülős gatyába betűrve az eleje, meg egy Converse torna csuka. Jól végig mértem, amit még én sem értek, hogy miért. Talán nagyon figyelem felkeltő volt a részemről. Luca vissza ült a mellettem lévő székbe. 
-És amúgy minden oké?-tettem fel a kérdést megelőzve a kínos csendet.
-Öhm..igen..mondhatni. Nem beszélek anyával, de már haza mentem.-tekintetét magamon éreztem. Én a hátamra feküdtem és úgy hallgattam, amit mondott. Elbeszélgettünk, mikor arra lettem figyelmes, hogy Luca csúszik ki a székből. Gyorsan felültem és megfogtam a kezét, ezzel felébresztve őt. Nevetnem kellet azon az ijedt arcon, amit vágott, de próbáltam eltakarni. Picit arrébb csúsztam.
-Gyere. Feküdj ide mellém.-egy kis mosolyra húztam a számat, mikor hirtelen pattant fel Luca a székéből. Fel mászott az ágyamra én felemeltem a takarót, hogy ne akadjon bele. Észrevettem, hogy csak egy bokszer van rajtam meg egy póló. Egyből vissza tettem a takarót. Luca csak halkan fel kacagott a reakciómon. Lefeküdt mellém. Mivel csak egy takarónk volt, ezért osztoznunk kellet. Luca felém fordult, de én még mindig a hátamon feküdtem. Így nézve elég nagynak bizonyosúlt az ágy, mivel csak egy főre szolnak. Beszéltem Lucához, miközben figyeltem mozdulatait. Egy darabig pislogott csak sokszor egymás után, majd lecsukta szemét és úgy hallgatott tovább, míg nem hallottam szuszogását. Arcában gyönyörködtem. A sok egyenes vonás az arcán. Szempillái lágyan érintették a szeme alját. Nyugodtan vette a levegőt, ahhoz képest, hogy egy kórházban alszik velem egy ágyban. Miközben őt figyeltem én is elaludtam. Arra riadtam fel az éjszaka közepén, hogy Luca össze-vissza mozgolódott és a kezével hirtelen mozdulatokat csinál. Rém álma lehetett, mert gyorsabban vette a levegőt a normálnál. Megfogtam kezét, abban bízva hogy talán így lenyugszik. Ez is történt, szorosan megfogta a kezem és nem engedett a szorításából.

Reggel arra riadtam, hogy dörög az ég. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy esik az eső. Rá néztem az órámra még csak hajnali 5 óra volt. Lucának hamarabb elkellet mennie, nehogy gyanút fogjanak, hogy itt aludt. Rá néztem az említett személyre, aki csak nyugodtan aludt mellettem, kezemet szorítva. Nem volt szívem felébreszteni őt. Gyönyörködtem egy picit nyugodt vonásain, majd simogatni kezdtem a kezemben fekvő gyenge kezet. Nem reagált semmit. Oda hajoltam a füléhez és suttogtam neki.
-Luca. Ébresztő! El kell menned.-suttogtam neki. Megremegett szemhéja, majd kinyitotta a szemét. Egy gyönyörű kék szem pár nézett hirtelen a szemembe. Mosolyra húztam a számat. Egyik kezén támaszkodva kezdet felülni.
-Mennyi az idő?-suttogta. Haja nem állt annyira kuszán. Néhány szőke tincs az arcához szökött azt megigazította és hátra tűrte a füle mögé. Mosolyogva néztem, ahogy kedvetlenül kikászálódik az ágyból. Le ült a mellettem lévő székre és felhúzta a cipőjét, majd a kabátjáért nyúlt, azt is felhúzta felkapta a táskáját és felém indult. Miközben jött felém a szemembe nézett mélyen, majd közel hajolt arcomhoz és megpuszilta. Arcom az ajkainak az érintésétől égett. Hirtelen melegség járta át a testem, szerintem egy picit el is pirultam.
-Akkor szia Harry!-nézett rám várva a válaszomat. A megdöbbenéstől nem tudtam szóhoz jutni. Majd picivel később sikerült.
-Sz-szia Luca!-ő csak nevetett a dadogásomon. Majd az ajtó kilincs felé nyúlt.
-Majd még jövök, de remélem, hogy nem kell, hanem haza jöhetsz már.-motyogta halkan. Elmosolyodtam azon, hogy várja hogy haza menjek.
-Rendben. Vigyázz magadra.-kacsintottam egyet ő elnézett, majd kiment az ajtón. Még egy utolsót integetett az ajtó üveges ablakából és elment. Én nyugodtan hátra dőltem. Nagyon jól esett az a puszi, amit az arcomra kaptam. Még mindig éreztem a helyét. Még egy picit gondolkodtam a történteken, majd vissza aludtam.

*Luca szemszöge*

Azt hittem, hogy kényelmetlen lesz egy személyes ágyban ketten aludni. De szerintem ma aludtam a legjobban. Nem tudom, hogy Harry megnyugtató közelsége miatt vagy csak csupán az ágy volt kényelmes. Reggel, mikor nyomtam egy puszit búcsúzás képen Harry arcára, láttam hogy elpirul. Nem számított rá. Gondolataimból Emie rokona zökkentett ki...

Sziasztoook.!

Új rész.:) remélem örültök..sokan komizzatok pipáljatok és iratkozzatok fel.

Köszönöm a 2 feliratkozót sok puszi nekik.:* 

És örülök hogy lassan 40 ember olvassa a blogom..wáo..és csak a 14. résznél tartunk nagyon örülök a sok olvasónak <3

Nóry