Alteration. :)?

15.rész

Ne engedj el..

Kiderült, hogy Emie rokona össze tévesztett csak valakivel.
*4 nap múlva*

Reggel, mikor haza értem még vissza feküdtem az ágyba, mert még csak reggel 6 óra volt. Az erkély ajtó hirtelen kicsapódására ijedtem fel. Takaróm a lábamnál, én meg egy szál pólóban félig betakarózva próbálom felfogni a helyzetet, hogy mi is történt. Majd meglátom az erkély ajtónál Emie-t, egy vigyorral az arcán, amit én vicsornak láttam, álmossággal teli szememből. Oda szaladt az ágyamhoz, megfogta a kezem és szó szerint kirántott az ágyamból.
-Ne..Emie én még aludni akarok.-tiltakoztam kevés sikerrel. Bevitt a fürdőszobába, leültette a kád szélére és elkezdte fésülni a hajam. Nagyon gyanús volt nekem. Nem szokott ilyeneket csinálni. Bemászik az erkélyemen és most meg a a hajamat fésüli. Miután megfésülte a hajamat, kiment és választott nekem valami ruhát. Azt gyorsan felkaptam magamra. Miközben pakoltam a táskámat, éreztem Emie tekintetét magamon. Rá kaptam tekintetemet és gyanúsan néztem. Láttam az arcán, hogy ez zavarba hozta és gyorsan elpillantott.
-Amúgy Emie, mi is ez a hirtelen törődés?-végre sikerült elég gyengén, de megfogalmazni azt amit kérdezni akartam. A kérdésemre nem figyelve elment az ablakhoz, hogy kinézzen. Talán valakit vár? Fogalmazódott meg bennem ez a kérdés. Végeztem a táskám bepakolásával és oda sétáltam Emie mellé az ablakhoz. Láttam leparkolni egy fekete Range Rover-t  házunk előtt. Ez a kocsi nagyon ismerős volt. Majd beugrottak a képek, amikor Harry értem jött az isten tudja hova és segített rajtam. Ez a gondolat melegséggel töltött el, hogy akkor még igazából nem is ismertük annyira egymást. Ő önzetlenül segített rajtam és gondoskodott rólam. Ennek a személynek a látványa zökkentett ki a gondolataimból. Egy fekete cső farmer nadrágban volt egy barna csizmával és egy feszülős fekete pólóban. A bal kezén még mindig ott volt a gipsz. A göndör fürtökbe fújt a szél, ettől teljesen összekuszálódtak. Kezével, ezért bele szántott és közben elindult a bejárati ajtó felé. Én örömömben, hogy láthatom elkezdtem össze-vissza ugrálni. Emie-nek egy hihetetlenül nagy mosoly szökött az arcára a reakcióm láttán.
-Ne ugrabugrálj, hanem menj ajtót nyitni.-mondta egy nagy mosoly kíséretében. Azonnal leszaladtam a lépcsőn, közben már csengetett. Oda szaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Harry-n napszemüveg volt így nem láttam a szemeit. Beletúrt a hajába, mielőtt valamit is léphetett volna megöleltem. Épp hogy nem estünk hátra.
-Én is örülök, hogy látlak.-suttogta a fülembe. Engem a sírás fojtogatott, ezért Harry-t egyre erősebben szorítottam magamhoz. 
-Jól van. Nincs semmi baj.-ezek szerint észre vette, hogy nagyon erősen szorítottam.-Nem mehetünk be innen az ajtóból?-kérdezte mosolyogva.
-Ja, de persze. Csak annyira hiányoztál.-mondtam őszintén. Harry erre a mondatomra elmosolyodott és megint megölelt.
-Te is hiányoztál nekem.-suttogta a fülembe. Hallottam lépteket az emeletről.
-SZIA HARRY!-Emie sikoltotta és oda szaladt megölelni őt.
-Szia Emie. Nem tudtam, hogy te is itt vagy.-lepődött meg egy picit.
-Ja, csak tudtam, hogy ide jössz legelőször, miután haza értél.-mondta mosolyogva és egy sejtelmes pillantást vetett rám. 
-Tényleg ide jöttél először?-lepődtem meg ezen. Harry levette a napszemüvegét és egyenesen az én szemembe meresztette smaragd zöld szemeit.
-Öhm..izé..én azt hiszem megyek.-kapta össze a cuccát és abban a pillanatban köszönés nélkül el is ment. Ez a reakciója nagyon meglepett. Harry közelebb lépett hozzám. Talán pár centi választott el minket egymástól.
-Igen...először Emie-hez akartam menni, de valahogy a szívem nem ezt súgta.-egy ránca se rándult össze miközben mondta. Tartotta velem a szemkontaktust, egy pillanatra se nézett el.
-Ohh...és már jobban vagy?-tértem el a témától, mielőtt még kínos lett volna. Olyan volt, mintha valamit el akart volna mondani. Idegesnek tűnt és a haját túrta.
-Nyugi! Ez csak egy szimpla kérdés volt.-mosolyogtattam meg a reakcióját.
-N-Nem...én..öhm...ja..igen, jobban.-nagyon furának tűnt a viselkedése, de inkább nem említettem meg. A válasza is nagyon szűkszavú volt.
-Menjünk el kávézni.-vetettem fel az ötletet.-Ma kihagyhatom egyszer az iskolát. Meg te is.-húztam mosolyra a számat. Harry beleegyezően bólogatott.
-Akkor össze készülődök és mehetünk. Te addig ülj le a kanapéra.-utasítottam és gyorsan felszaladtam a cuccomért. Mikor leértem, Harry a képeket nézte a szekrényeken. A családi fotókat. Oda szaladtam és vissza tettem a képeket a helyükre. Harry szeme már nem volt olyan vidám, mint az előbb volt.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét. Nekem könnyekkel gyűlt tele a szemem. Hagytam, hogy lefolyjon az arcomon. Harry rám emelte tekintetét és látta, hogy sírok. Közelebb jött és letörölte azokat, majd megölelt. A lehető legszorosabban.
-Sajnálom. Tényleg nem akartam, én... csak..
-Nincsen semmi baj. Csak az emlékek feltörtek belőlem.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Ahogy Harry szemébe néztem láttam azt a fájdalmat, amiatt amit most ő tett velem. Láttam, hogy nem tudja ezt most megbocsájtani magának.
-Harry! Komolyan nincs semmi baj! Nem a te hibád....Emlékek.-mosolyogtam rá, de láttam, hogy nem igazán hatotta meg. 
-Jól van, inkább menjünk kávézni.-fogtam meg a kezét és húztam magam után. De Harry kihúzta onnan és vissza ment a képekhez.
-Harry...-folytattam volna, mikor fogta a képet, amit fejjel lefelé fordítottam és ő fel állította. Nézte még egy darabig és vissza jött és megfogta a kezem.
-Tudod nem muszáj elmennünk a kávézóba. Nincs kedved deppy-zni valakivel?-mondta Harry, amin én teljesen meglepődtem. Pedig azt hittem, hogy el akar menni kávézni. Igazából nem volt kedvem most kibeszélni az életemet pont VELE. De úgy látom, hogy kellemes társaság ilyen téren.
-De.-küldtem felé egy halvány mosolyt. Megfogta a kezem és felmentünk az emeletre a szobámba. Levettük a cipőnket és leültünk az ágy sarkába. Azt hittem, hogy kínos lesz ez a helyzet, de nem így történt.
-Nekem bármit elmondhatsz! MINDIG..hangsúlyozom MINDIG megfoglak hallgatni.-ezek a szavai nagyon jól estek. Idáig csak Emie-nek meséltem el minden problémámat, de neki se mindig. Elkezdtem neki mesélni az életemet, hogy apukám meghalt és hogy anyával élek azóta, hogy talált anya egy másik férfit...

*

Harry ölében zokogtam és ő csak simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Mikor már valamennyire megnyugodtam, felültem és rá pillantottam az órára. Már este 6 óra volt. Az egész napot elbeszélgettük Harry-vel. Vagyis "beszélgettük" én inkább folyton sírtam és Harry vigasztalt. Nagyon hálás voltam Harry-nek, amiért meghallgatott. Bár ő nem is mesélt az ő gondjairól. Ránéztem Harry-re és most csak meredten bámult maga elé.
-Sajnálom, hogy így leterheltelek és az egész napodat rám pazaroltad.-húztam oldalra a számat és én is a földet pásztáztam. Harry fel állt és azt hittem, hogy elmegy.
-Miért beszélsz butaságokat?-hajolt le a lábamhoz. A tekintetemet kereste, majd sikerrel járt.
-É-Én...nagyon köszönöm.-mondtam és megöleltem. Harry elvesztette az egyensúlyát és hátra estünk az ágyba. Érdekes volt a helyzet. Én Harry alatt fekszek egy ágyban és majdnem összenyom. Most egy magasságban van a tekintetünk és Harry el sem tekint onnan. Kezdem elég kínosnak érezni a helyzetet, ezért próbálok elmozdulni, de hirtelen Harry az ajkait az enyémnek nyomta. Kikerekedett szemmel figyeltem az arcát. Szemét becsukta, mintha félt volna. Harry fél? De mitől? Talán a visszautasítástól? Mikor látta, hogy meglepődtem abba hagyta és eltávolodott. Fejét lehajtva kelt fel, arca vörös volt a szégyentől. Nem nézett rám. Én továbbra is ott feküdtem az ágyamon és próbálom feldolgozni a történteket. Hiszen az előbb még beszélgettünk. Hogy jutottunk el idáig? Felültem, Harry kiviharzott a szobából és a cipőjét húzta. Utána mentem. Mikor feltápászkodott a földről én közvetlen közel álltam hozzá és láttam a kíváncsiságot a szemében, hogy mi lesz a reakcióm. Mivel még én sem tudtam, hogy mit akarok ezért válaszul megcsókoltam, amin elég észrevehetően Harry is meglepődött, nem csak én. De Harry visszacsókolt. Egy heves csók csatába kezdtünk bele, mikor Harry elvált.
-Nem lehet.-mondta mosolyogva. Mi?? Mi az hogy nem lehet? Hiszen ő kezdeményezte ezt az egészet, most meg lekoppint? Biztos hülye fejet vághattam erre a reakciójára, mert elkezdett nevetni.
-M-Mi?-dadogtam. Így már kezdtem kínosan érezni magam. 
-Nem akarom, hogy azt hidd...hogy csak..
-Csak?-vágtam közbe. Láttam, hogy keresi a szavakat.
-Hogy csak ezért hallgattalak meg. Mert nem ezért!-nézett a szemembe. Valószínű, hogy így éreztem volna, de akkor is rosszul esett.
-Öhm..oké.-néztem el, mert tényleg nagyon kínosan éreztem magam. Harry az államnál fogva felemelte a fejemet és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Éreztem, hogy ezek után ennyi nem elég. Nem akartam neki könyörögni, így hagytam. Kikísértem az ajtóig. Az ajtóban egy kínos csönd keletkezett. Senki nem tudta, hogy mit is kéne mondani. 
-Szia Luca.-mondta Harry a tarkóját simogatva. Felnéztem rá és elöntött a vágy az ajkai iránt. Azok a puha, telt ajkak, amik aligha 2 perce még engem csókoltak. Megint elkalandoztam és ezt Harry is észre vette.-Minden rendben?-nézett rám furcsán.
-Öhm..igen..persze..Szia.-mosolyogtam és Harry elindult a kocsija felé. Megvártam míg elhajt, majd bementem a házba. Lefürödtem, majd lefeküdtem. Nem volt kedvem Tv-t nézni se. Csak gondolkozni akartam az ágyamban a sötétben. Az erkélynél nem volt elhúzva a sötétítő, így bevilágított a holdnak a fénye. A telefonomat a párnám alá raktam, mikor rezgett egyet. Kivettem onnan és egy új üzenetem jött. Megnyitottam, Harry-től jött.

Harry Styles:
 Valamit kint hagytam az erkélyen. Nem néznéd meg nekem? Harryx.x

Nem is voltunk az erkélynél. Gondolkoztam el. Kikeltem a meleg és puha ágyamból. Oda vánszorogtam az erkély ajtóhoz. Kinyitottam és kimentem. Nem volt nagyon hideg. Hirtelen két nagy tenyeret éreztem a derekamon. Megfordultam és a Hold fénye megvilágította Harry arcát. A göndör fürtök össze-vissza álltak. Gondolom a szél fújta így szét őket. Szemei csillogtak. A száját egy mosolyra húzta, és megjelentek a gödröcskéi.
-Nem is hagytál itt semmit az erkélyen.-hitetlenkedtem és két kezemet a derekamra tettem. 
-Dehogynem.-miután kimondta egyre jobban közeledett az arcomhoz, míg megcsókolt, majd elvált.-Ezt.-önelégült mosoly szökött az arcára és a gödröcskéi is megjelentek.
-Azt hiszed, hogy írsz egy üzenetet, hogy itt hagytál valamit én kijövök ide a hidegbe, hogy megnézzem neked hogy mit hagytál itt és te..-nem tudtam befejezni,  mert Harry még egyszer megcsókolt. De most viszonoztam neki. Egy heves csók csatába kezdtünk, behúztam Harry-t a szobába, becsuktam az erkély ajtót és bent folytattuk tovább. Eltipegtünk az ágyig és visszafeküdtünk abba a pózba, ahogy kb. 1 órája voltunk. Harry eltávolodott és nekem egyből szólásra nyílt a szám.
-Nehogy megint azt mond, hogy nem lehet!-hadartam amilyen gyorsan csak tudtam. Erre ő elmosolyodott.
-Nem..azt akartam mondani, hogy én csak azért jöttem, hogy vissza kapjam azt amit elhagytam.-mondta vigyorogva. 
-És ugyan mi volt az, amit elhagytál, ha nem ez volt?-kuszálódott már bennem össze minden.
-Ahj..ne keveredjünk bele a mondandóm lényegébe.-nyom egy puszit az orromra.-Azt akartam ezzel mondani, hogy itt hagytam neked a csókomat.-itt már végképp össze zavarodtam. Látta az értetlen tekintettemet.-Ahhj...néha nagyon szőke vagy.-nevetett fel.-Nem csókoltalak meg mielőtt elmentem.-hajolt közelebb.
-Jaa..így már világos.-én is elnevettem magam, amiért néha ilyen szőke vagyok.-És nem tudtál ennek a tudatában aludni?-húztam elégedett mosolyra a szám.
-De eltudtam volna csak hiányt éreztem.-gyönyörű smaragd zöld szemei még ilyenkor is rabul tudtak ejteni.
-Mi féle hiányt?-valahogy ki akartam húzni belőle azt amit hallani akartam. 
-Azt a hiányt, amit akkor szoktak érezni, mikor valaki nincs melletted vagy épp nem érint vagy vigasztal meg.-nézett rám majd még egy puszit adott az orromra. 
-És ezt pont itt hagytad?-viccelődtem el a dolgot. De Harry nem tartotta olyan viccesnek. Felkelt az ágyról és felült. Én is felültem mellé.
-Jaj Harry..nem úgy értettem.-így utólag már nekem is leesett az amit mondtam. Harry a szemembe nézett. Én közelebb ültem hozzá, ő hirtelen az ölébe rakott és hátra dőlt a párnára. 
-Nem hiszek neked.-makacskodott és valamivel meg kellet enyhítenem a szívét. Láttam az arcán a játékosságot így én is játékosra fogtam. 
-Tényleg? Úgy gondolod?- közeledtem az ajkaihoz, láttam ahogy Harry is bele éli magát abba hogy én most meg fogom csókolom, ezért elkezdtem puszilgatni a nyakát. Harry a kezét felcsúsztatta az oldalamon. Addig puszilgattam míg meg nem találtam a gyenge pontját, ahol felnyögött egy halk, de erőteljeset...

Végre meghoztam ezt a részt is. Remélem nagyon sokan fogjátok olvasni és komiztok meg pipáltok is, hogy milyen lett. EXTRA EXTRA részre sikeredett. És nagyon sajnálom a késést.:s Nagyon köszönöm a 10.411 látogatooot.<3! 

Nóry