What?

23.rész

"és..akkor..most megtörtént?.."

-És te ezek után is akarsz, majd mint barátot?-kérdeztem egy picit félénken és halkan. Harry egy gödröcskés mosolyt eresztett felém.
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem. Nem tudtam, hogy most mit is kéne tennem. A pulcsim ujját piszkáltam, mintha zavarban éreztem volna magam.
-Öhm..csak..-folytattam volna tovább, ha nem vágott volna bele a szavamba.
-Nincs csak. Akarod?-nézett rám komoly tekintetével, le sem vette rólam a szemét.
-Tudod..én csak akkor "szoktam"..ha..izé..már érzek valamit és tudom, hogy ő is érez irántam valamit..és izé..tudom is..vagy na..érted.-pirultam el és hajtottam le a fejem. Harry halkan felkuncogott a zavarom miatt.
-Nem jelentene semmit, ha azt mondanám amit hallani szeretnél. Mivel nem akarok senkit becsapni.-mondta halkan. Tekintete engem fürkészett még mindig.
-Ahh..szóval neked nem jelentene semmit.-mondtam ki azt, amit gondoltam.
-Nem dehogy is..vagy nem tudom.-mondta Ő is bizonytalanul. Még mindig az ölében ültem és gondolkoztam. Még soha nem volt ilyen féle "kalandban"részem. Lehet most van itt az idő kipróbálni? Csak annyi a probléma, hogy én többet érzek barátságnál, viszont Ő nem tudja, hogy mit is érez. Még egy pici rágódás után döntöttem.
-Hagyjuk! Teljesen fölösleges lenne a dolog. Kiélni a vágyaidat? Ami másnak utána rosszul esne, mert mással látod?! Ugyan, nem éri meg. Ne haragudj!-szálltam ki lassan az öléből és vissza ültem az anyósülésre. Harry csak maga elé bámult. Megint sebes kézfejét kezdte szorongatni. Én kezemet rá tettem a kezére, hogy ezt abba hagyja. Kivettem kezéből és a combomra tettem. Ő csak szemével követte nyomon, amit csináltam. Ujjbegyeimet gyengéden végighúztam a puha bőrén, ami elég csúnyán sebes volt.
-Miért?-néztem rá, szemembe nézett és szólásra nyitotta száját.
-Hülyeséget csináltam...és hát a mérgem.-mondta elintézve egy vállvonással.
-Miféle hülyeséget?-komolyan érdekelt, hogy ki okozhatta ezt, hogy ezt csinálja magával. Biztos voltam abban, hogy mérgében valahova egy falba vágta erősen a kezét.
-Első. Valakinek túl korán mondtam el, hogy mit érzek vagy csak szimplán megfutamodott és most csak barátok vagyunk. A második oka pedig az, hogy megbántottam..nem kicsit és lehet el is veszítettem.-nem nézett rám, Én meg tudtam, hogy rólam van szó. Megint a sírás fojtogatott és nem is láttam igazán a sok könnytől a szememben, ami felgyülemlett.
-Oh..Harry.-öleltem meg, kezével körbe ölelte a derekamat, én a tarkójánál öleltem és mélyen szívtam be magamba az illatát. Remélve, hogy ezekkel a mély levegővételekkel visszatarthatom a sírást.-Miattam, ne csinálj ekkora kárt magadban. Ami megtörtént az megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni. Ezért ne bántsd magad.-mondtam neki őszintén, még mindig Őt ölelve. Mintha könnyeket éreztem volna a vállamnál és Harry szipogását hallottam volna. Soha életemben nem hallottam még fiút értem vagy akármikor is sírni.-Édesem..-távolodtam el tőle és feltevésem holtbizonyos lett. Harry törölgette könnyeit, szemei pirosak voltak a haja pedig az arcába lógott. Nagyon aranyos volt, nem látszott keménynek, inkább törékenynek és sebezhetőnek. Visszaültem az ölébe, már vagy fél órája biztos, hogy a kocsiban voltunk, de senkit nem zavart. Egyik kezemet a tarkója köré fontam, míg a másikkal beletúrtam a hajába. Nagyon sajnáltam, amiért először elutasítottam vagy olyanokat tettem, ami a visszautasítást sugározta, hiszen, most én vagyok ebben a cipőben. Szemei pirosak voltak, haját még mindig igazítottam, majd kezem megállt és csúszott lefele. Végig szemétől az orráig onnan pedig megállt az ajkainál. Harry becsukta szemét és egy halvány csókot nyomott rá. Sokkal érzékenyebbé vált, de nem csak belül a tettei is. Majd kezemet végighúztam tovább az állán és megállapodott a mellkasán. Madarai fel-le mozogtak, ahogy vette a mély levegőket. Majd tekintetem vissza vittem Harry szemeire, amik engem fürkésztek. Ajkai szétváltak egymástól.
-Nem tudom, hogy igazából mit is érzek. Csak annyit tudok, hogy többet barátságnál.-mondta őszintén és szinte suttogva, rekedtes hangjával. 
-Harry, ezt az érzést felejtsük el. Rendben?-kérdeztem én is suttogva. Ez volt a legjobb döntés, amit már nem a szívem hozott.
-De úgy nem hiszem, hogy menni fog, ha elmész.-suttogta továbbra is és a szemében, mintha vágyat véltem volna felfedezni.
-Csak pár nap lenne az egész. Utána minden a normális kerék vágásba menne.-hajtottam fejem a mellkasának. Ő az állát az én fejemre rakta.-Na, de most menjünk haza.-emeltem fel a fejem és mosolyogtam rá. Ő csak elsuttogott egy "Rendben"-t. Én kiszálltam az öléből, az út nagyon csendesen telt, az a kínos csend. Senki nem tudta, hogy mit mondjon. Mikor megérkeztünk hozzánk leállította a motort, kivette a kulcsot, kiszállt és az én oldalamra szaladt, hogy kinyissa az ajtót.
-Köszönöm.-köszöntem meg neki ezt a kedves gesztust és a kapu felé vettem az irányt. Anya minden bizonnyal nincs itthon. Elsétáltam a bejárati ajtóig, majd Harry felé fordultam. Kb. fél fej különbség volt köztünk. Harry lenézett rám, most ösztönösen nem a fejemre, hanem a szívemre hallgattam és lassan közeledni kezdtem felé. Harry is közeledett felém és a távolság megszűnt köztünk. Pár milliméter volt ajkaink között, de nem ért össze. Harry csücsörített egyet és az a cseprő-apró távolság is megszűnt. Kirázott a hideg ajkai érintésétől. Én is akartam azt a csókot vagy szájra puszit. Így én is nyomtam neki egyet. Mosolyra húzta a száját, amiért viszonoztam.
-Jól van nem szórakozok.-mondta és letámadta ajkaimat. Egyre jobban és erőszakosabban falta azt, amik nem viszonozták. Majd beleharapott, mire Én kinyögtem egy halk "Áu"-t Harry nyelvével már az Én számban kutakodott. Én is viszonoztam és egy heves csók csata kerekedett. Neki döntött az ajtónak, kezével erősen markolta a derekamat Én pedig a mellkasára tettem a kezem...

Köszönöm a pipákat..és a feliratkozókat..nézzetek be a másik (Punkos Harry-s) blogomba^^ ITT holnap lesz az első rész. 

Nóry

"Goodbey"

22.rész

"Szia Harry!"

 Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és Emie-ék voltak, vagyis akiket láttam az Jordan és Emie volt. A kocsiban el voltak sötétítve a hátsó ablakok, így nem láthattam, hogy ki ül hátul. Csak mikor már beszálltam vettem észre, hogy velem szemben Ő helyezkedik el. Tekintetemet erősen kerüli, ezért kifelé az ablakot nézelődött. A kocsi elejében az anyós ülésen foglalt helyet Emie, mellette a kormány mögött Jordan. Hátul négyes ülés volt. Velem szemben ült Ő és mellette pedig Zac ült.
-Szia Luca!köszönt igen hangosan Zac. Harry egy pillanatra rám emelte tekintetét, de azzal a mozdulattal vissza is helyezte arra a pontra, amit erősen figyelt.
-Szia Zac. Milyen volt a buli?-küldtem felé egy erőltetett mosolyt. Zac egyből el is kezdte a mesélést, hogy mennyire össze melegedtek Emily-vel, meg hogy mennyire berúgtak. De én nem azt figyeltem, hogy mit mesél, hanem Harry-t néztem, ahogy a gondolataiban elmerül és nagyon szorítja a jobb kézfejét. Ez nagyon furcsának tűnt, de nem kérdeztem semmit.
-Aham.-ennyi volt a válaszom Zac történetére. Majd mellettem a hely lesüppedt, oda néztem és Zac-et találtam magam mellet.
-De látom te nem érezted jól magad. Minden rendben?-intett a fejével Harry felé.
-Ja, igen! Persze! Csak mondtam, hogy nem volt miért maradnom. Meg így is majdnem elkéstem. Ha ti most nem jöttök erre, elkéstem volna.-megérkeztünk közben az iskolába. Gyorsan kiszálltam és a bejárat felé vettem az irányt, de Emie utánam szólt. 
-Luca, miért nem vársz meg minket?-nézett rám furcsán. Pont akkor szállt ki Harry a kocsiból. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd elkapta fejét és elindult Eleanor-hoz. 
-Öhm..izé..csak nincs kész a házim.-találtam ki egy kifogást, hogy ne kelljen tovább néznem, ahogy Ők ott nyáladzanak. Bár nem tudom, hogy hol tartanak vagy most mi is van köztük. De nem is érdekel. Csak ne akarnám ennyire bemagyarázni magamnak, hogy nem érdekel. Bementem az osztályba, leültem a helyemre. Elővettem a fülhallgatómat és elindítottam egy picit deppy-sebb számot. Elkezdtem írni a házi feladatomat, de elmerültem a dal szövegében. Teljesen a mi helyzetünket írta le Harry-vel. Ezért hirtelen kikaptam a fülemből a dugókat. Akkor vettem észre, hogy Ő is itt van, mikor egy enyhén hangos "Au" hagyta el a telt ajkait. Tekintetem rá kaptam és Ő is rám nézett. A nyelvem hegyén volt, hogy bocsánatot kérjek, de nem tettem. Ez a nap is igen hamar elment. Ebédnél egyedül ültem az asztalnál, mivel Emie nem ebédel itt és más asztalhoz meg nem igen engednének.  Mikor vittem ki a tálcámat, valakibe bele ütköztem. Csak a sebes kézfejét láttam. Nagyon csúnyán nézett ki. Kézfején piros hegek voltak, amik még enyhén mintha véresek is lettek volna. Majd tekintetem a kockás ingére tévedt, aminek le volt vágva az ujja, így az izmos kezére vethettem egy pillantást. De a "pasi" Harry volt. Felnéztem rá egyenesen a szemébe. Most Ő se kapta el a tekintetét, hanem tartotta velem a szem kontaktust. Mintha egy fátyol lenne a szemén, semmit nem tudtam leolvasni, hogy épp mit érez. Épp szólásra nyílt volna a szám, mikor egy vékony hangot hallottam, aki Harry nevét kiabálja. Elálltam az útjából, ezzel jelezve, hogy nyugodtan oda mehet. Tekintete hirtelen le vetkőzte azt a fátylat és fájdalmat véltem felfedezni benne. Lehajtott fejjel ment el mellettem. Az erős és kellemes férfi parfüm szaga megcsapta az orromat, ami egyébként igazán finom illatú volt számomra. Leraktam a tálcámat, megfordultam és azzal kellet találkoznom, hogy Harry épp öleli Eleanort. Kimentem az ebédlőből és elindultam haza felé. Nem tudom, hogy mit tudnék csinálni, hogy elfelejtsem. El kéne utazzak? Nem oldana meg semmit. El kell fogadnom, hogy Harry már talált mást és az nem én vagyok. Egy hang ijesztett meg, így gondolat menetem abba maradt..
-Nem szállsz be? Haza vinnélek.-zöld íriszei engem mértek fel. Meglepődtem azon, hogy egyáltalán még szóba áll velem. Oda sétáltam a fekete Range Rover-éhez. Az ablakon hajolt ki én oda mentem. NEM, NEM, NEM!! Kiabálta az agyam, de most a szívemre hallgattam.
-De, örülnék neki.-nem tudom, miért ezt mondtam, de nem is volt kedvem haza sétálni, meg jól esett Harry társasága. Kinyitottam a kocsi ajtót, ami az anyós ülés felén volt. Beültem, majd bekötöttem magam. Keze a kormányt szorongatta. Szerintem azon gondolkozott, hogy mit mondjon. Én se tudtam, hogy mit is mondjak neki. Az ablakot pásztáztam és figyeltem, ahogy a fának a leveleibe belekap a szél, de hirtelen valaki elterelte ezt a megfigyelésem a mélyen rekedtes hangjával.
-Sajnálom!-mondta ki határozottan és a sebes kezét figyelte.-Hülye voltam, hogy nem mondtam semmit, hogy csak úgy ott hagytalak. Ha végig gondolom akár el is vihetett volna valami perverz barom és megerő..
-Ssshh..-csitítottam el. Ujjamat a szájára tettem. Szemei kikerekedtek.-Nincs semmi baj.-húztam egy erőltettet mosolyra a szám.
-Valahogyan kitudnálak engesztelni? Nem szeretném, ha nem lennénk barátok.-mondta sajnálkozva és tekintetét levette rólam.
-Hát lehet, hogy kitudnál. De sajnos nem lehetünk már barátok. Ahhoz el kéne utaznom vagy egy darabig nem látni téged.-mondtam neki őszintén. Tekintetét rám emelte és most ezek a szavaim után még szomorúbbak lettek.
-De hiszen most mondtad, hogy ki tudlak engesztelni. Akkor miért akarsz elfelejteni?-vette le kezeit a kormányról és az ölébe rakta.
-Ezt nem értenéd.-sütöttem le szemeimet, de egy kezet éreztem az állam alatt, ami felemelte a fejem, hogy pont az ő szemébe nézzek.
-Segíts, hogy megértsem.-suttogta. Tudom, hogy amit most akarok azt Ő nem akarná és tényleg mindennek vége lenne. De ő kérte. Így hirtelen az ölébe ültem és megcsókoltam. Harry meglepődött arc kifejezését le sem lehetett róla vakarni. Majd csodámra a kezét felvezette a derekamra és azt szorította. De eltávolodott. Egy picit zilált, de elkezdett beszélni.
-Sajnálom.-sütötte le szemét.-Még nincsen barátnőm, de a napokban már alakul valami...és én..én meg nem akarlak becsapni.-mondta egyre halkabban. Értettem, hogy mire céloz. Nem engem akar barátnőjének vagyis nem úgy. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit Harry letörölt egyik ujjával. Nem tudtam, hogy erre mit kéne mondjak. Hiszen nem csalná meg a nem létező barátnőjét, mivel még nincs.
-Ezért kell elmennem.-mondtam suttogva. Mire Harry nem válaszolt csak megcsókolt. Soha senki nem csókolt még ilyen érzelmesen, mint ahogy most Ő csókolt engem. Nem értettem, hogy ez most vigasztalás akar lenni vagy más, de jól esett és mintha egy picit megnyugodtam volna, majd eltávolodót. 
-Értem. De ma még szingli vagyok.-mondta egy kis halvány gödröcskés mosollyal. Felcsillant a remény? Biztos nem! Csak egy kis éjszakai kalandnak akar. De ha barátnak tekint, miért akar "kalandot"? Mert én is kívánom őt, de akkor biztos nem tudnám elfelejteni vagy mégis? Nem tétlenkedtem sokáig. 
-És te ezek után is akarsz, majd mint barátot?-kérdeztem egy picit félénken és halkan. Harry egy gödröcskés mosolyt eresztett felém.
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem...

Köszönöm szépen a komikat pipákat!

kész a 22. rész is. 

Nem véletlenül lett ez a rész rövidebb. Azért, hogy fokozzam a hangulatot^^ szívesen..nem kell megköszönni.:D :* KÖSZÖNÖM azt az 1 feliratkozót

Puszi.:Nóry

Can I?

21.rész

"Nem mindig minden úgy alakul, ahogy mi azt elképzeljük."

*Luca szemszöge*

Arra fele vettem az irányt, mikor Harry megállt és keze kicsúszott az enyém közül. Megfordultam és Harry Eleanor után indult. Ott hagyott egyedül. Én ott álltam az ajtó előtt és azt néztem, ahogy Harry oda megy Eleanor-hoz és Emily-hez. Egy darabig Beszélgetnek, majd Emily kettesben hagyta őket Eleanor-ral. Eleanor néha elejt egy "édes" mosolyt. Majd Harry megfogja a kezét és elmennek táncolni a nagy tömeg közé. Utána már nem láttam őket. Csalódott voltam és valamiért egy nagyon furcsa érzés kezdett hatalmasodni rajtam. Lehet, hogy a FÁJDALOM? Lehet, hogy fáj látnom, ahogy Harry becsajozik? Végülis mi csak barátok vagyunk. Semmi közöm, ahhoz hogy mit csinál. De nagyon rosszul esik. Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Határoztam el magamban, majd a box felé vettem az irányt. Emie és Jordan eltűntek. A box-ban csak Emily és Zac beszélgettek. Így én próbáltam észrevétlenül oda menni a cuccomért, de Zac észre vett.
-Ilyen hamar mész?-kérdezte Emily kezét szorongatva.
-Igen. Úgy érzem, már nincs miért maradnom.-mondtam lehajtott fejjel és elindultam az ajtó felé. Még utoljára vissza fordultam és a szememmel Harry-t kerestem, de nem találtam. Biztos már intézi a Kicsikét. Jegyeztem meg és kimentem a nagy épületből. Mivel Harry hozott kocsival, így sétálnom kellet. Az utcák sötétek voltak, az égen ragyogtak a csillagok, egy fán egy bagoly huhogott. Az igazat megvallva féltem egyedül a sötétben, ezért egyre gyorsabban szedtem a lábaimat. Megnyugodtam, mikor az utcánkba fordultam be. De a nyugalmam olyan hamar el is illant, ahogy előjött, mikor egy személyt láttam támaszkodni a kocsiján a házunk előtt. A félelem tört utat magának a testemben. Egyre közeledtem az alakhoz, de nem ismertem fel. Kapucni volt a fején és lehajtotta, keze a zsebében pihent. Majd mikor már csak pár méter volt köztünk felemelte fejét. A fekete kapucni alatt göndör fürtök helyezkedtek el teljesen rendezetlenül, zöld tekintete a sötétben még sötétebbnek tűnt, mint amúgy ebben a helyzetben kinézne. A tekintete égetett, kezeit kivette a zsebéből és ellökte magát az autótól. Elkaptam tekintetem és a kapu felé vettem az irányt, de egy nagy és erős kéz vissza tartott attól, hogy azon bemenjek. Mikor látta, hogy nem mozdulók lassan elhúzta a kezét, de közben ujjait végighúzta a kezemen, amitől kirázott a hideg. Éreztem egy egyre jobban közeledő fejet a nyakamhoz, amit egy erősen mentolos lehelet kísért. 
-Ne haragudj. Nem akartalak megbántani csak..-suttogta és folytatta volna tovább ha nem vágok a szavába.
-Nem!-fordultam vele szembe, mert tudtam, ha megint suttogni kezd a fülembe nem bírnám ki. Egyenesen a tekintetével találkoztam.-Megértem, hogy kanos vagy meg minden, de mi a F*szért hagytál egyedül? Miért olyan kib*szott nehéz azt mondani, hogy 'Figyeld bocsi, de ott van egy csaj aki nagyon bejön és oda megyek hozzá addig te is keress valakit magadnak vagy csak érezd jól magad'? Miért olyan kib*szott nehéz ezt mondani?-fakadtam ki és üvöltöztem vele, de ő csak lehajtott fejjel hallgatta.-Nem értelek. Pedig nem is vagy részeg, mert azt mondtad nem iszol. Mert ha részeg lennél betudhatnánk annak, de nem vagy az.-halkultam el-De mindegy. Legalább kihancúroztad magad egy mosdóban vele és egy barátot meg elveszítettél.-az utolsó pár szóra tekintetét felkapta és engem nézett kétségbe esetten.-De semmi baj-paskoltam meg a vállát.-Akad majd jobb is. Szia Harry.-mondtam határozottan és a kezemet végighúztam a vállától egészen a karján keresztül, majd hátat fordítottam. Kinyitottam a kaput és bementem rajta. Lehajtottam a fejem és a földet pásztáztam, addig amíg nem értem a bejárati ajtóhoz. Tekintete szinte égette a hátamat, pedig nem is fordultam hátra, mégis éreztem, ahogy engem követ zöld szem párjával. A kulcsot betettem a zárba, majd elfordítottam. Mikor már nyomtam volna le a kilincset..-Luca!-kiabált utánam Harry. Nem fordítottam hátat, egy hangos csattanást hallottam erre megfordultam. Harry ugrott át a kerítésen és szaladt oda hozzám. A kapucni leesett a fejéről és beletúrt a hajába.
-É-én..nem tudok mit felhozni mentségemre. De tudom, hogy ha téged elvesztelek, abba belepusztulnék.-mondta mély és enyhén rekedtes hangjával. Tekintete egyenesen az enyémbe fúródott. Nem akartam semmit mondani, de mégis csak úgy jöttek volna maguktól a szavak, amiket most magamba fojtottam.
-Sajnálom.-mondtam suttogva, majd megfordultam és bementem a házba. Az ajtót bezártam és az előszoba ajtót becsuktam. Zokogva csúsztam le a bejárati ajtónak dőlve. Hallottam egy nagy csapódást, amit biztos Harry okozhatott. Az előszoba az én zokogásomtól visszhangzott. Majd egy hangos ajtó csapódásra elhalkultam. Gondolom becsukta a kocsi ajtaját, majd elindította a motort és kerék csikorgatva elindult. Mikor már nem hallottam, törtem ki zokogásba. Nem akartam elveszíteni, mert én egy nagyon picit többet is éreztem, mint barátság. De nem hiszem, hogy Harry még most is így gondolja, mint amikor elutasítottam. Rosszul esett, mikor ahhoz a punk lányhoz ment, úgy hogy nekem nem is mondott semmit, hanem ott hagyott. Még hozzá egy olyan lány miatt, akit csak jól megbaszott és ott hagyta, mert utánam jött. És akkor még idejön magyarázkodni, meg bocsánatot kérni. Lehet, hogy el kéne felejtenem és később, mikor már semmi érzelem nem marad bennem. Újra BARÁTOK lennénk. Igen ez lenne a legjobb! Mikor már nem jött semmi könnyem és kisírt szemeim elkezdtek fájni, felmentem halkan lépkedve az emeletre, majd be a szobámba, aminek az ajtaját bezártam. Ledobtam a kabátomat és a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy picit felfrissüljek. Miután végeztem, lemostam a sminkem és a hajam egy laza kontyba fogtam. Kifele menet felkaptam a kezembe a telefonomat és megnéztem az időt. Hajnali 2 óra volt. Szóval összesen volt 4 órám, amit alvással tölthetnék, ha nem járna az agyam a tegnap estén. Harry gyönyörű zöld tekintete, az összekuszálódott tincsei, és a telt ajkai, amik halvány pirosak voltak és nem száradtak ki. Ahogy hozzámért a bőröm égett minden érintésétől. Ahogy a haját igazította. Igen, ettől féltem. Mi van, ha nem tudom elfelejteni?  Egy picivel később az álom hívogatott, így hagytam, hogy elvigyen magával. 
Reggel nem szólt az ébresztőm. Gyorsan felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről, ami 07:30-at mutatott.
-Basszus! Elaludtam.-szólaltam meg hangosan. Kipattantam az ágyamból, felkaptam azt a ruhát, ami a kezembe akadt. A hajamat megcsináltam egy normális kontyba, nem tettem fel sminket. Felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy a telefonomat fent hagytam a szobámban. Felhúztam a cipőmet, majd kiszaladtam az ajtón. Reménykedtem, hogy anyát még itthon kapom el, de már rég elment dolgozni. Így kénytelen voltam sétálva elkésni az iskolából. Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és...

Köszönöm a komikat és a pipákat és a +1 feliratkozót!.

Itt a 21.rész^^ 

Remélem jó lett.

Iratkozzatok fel, pipáljatok és kommenteljetek, hogy milyenre sikerült.

puszi.:Nóry

Events

20.rész

"..minden rendben lesz.."

*Luca szemszöge*

Harry haza hozott, ami egy aranyos gesztus volt felőle. Hazafele út nem csendesen telt. Folyton nevettünk és hülyeségeket meséltünk egymásnak. Mikor a házunk elé értünk én elköszöntem egy sima "Szia"-val, de ő kiszállt és megölelt. Meg kell hagyni, nagyon jól esett, ahogy védelmező karjai közzé vont. Mellkasába temettem az arcomat, ezzel beszippantva az ő kellemesen jellegzetes illatát. Ő arcát a vállamra hajtotta és egy mély levegőt vett. Elhajoltunk egymástól majd integettem neki, míg ő a kocsija felé indult. Csak egy mosollyal reagált a tevékenységemre, majd elindultam a kapunk felé. Kinyitottam és az ajtóhoz indultam. Harry egy hangos duda szóval köszönt el. Felszaladtam az emeletre a szobámba és magamra zártam az ajtót. Igen fáradtnak éreztem magam, így az alvás mellet döntöttem. A Tv-m távirányítója  az ágyam melletti éjjeli szekrényen pihent, érte nyúltam és egy zene adóra kapcsoltam. Egy lassú zenét játszottak, aminek altató hatása volt, így nem kellet 2 perc se és már elnyomott az álom. 

*
A telefonom csörgése ébresztett fel. Kinéztem az ablakon, de azt sötétség borította kintről. Majd a telefonom órájára néztem, ami 21:00-át mutatott. Majd nem nézve azt, hogy ki hív elhúztam a hívás fogadása "gombot". 
-Szia Csipkerózsika!-hallottam meg a vonal végéről a tipikus mély, rekedtes hangot.
-Szia Göndörke!-köszöntem neki mosollyal az arcomon. 
-Nem lenne kedved eljönni velünk valahova bulizni? Jönne Emie is.-hadarta. Gyorsan végig gondoltam, hogy este kilenc óra van és még csak hétvége sincs.
-Sajnálom, de nem hiszem, hogy lenne kedvem.-mondtam egy picit csalódottan.
-Na ne már. Néha igazán te is kimozdulhatnál.
-De késő van és holnap suli!-vetettem fel az indokokat.
-MI? TESSÉK? Nem hallak ne haragudj. Akkor negyed óra és ott leszünk. Szia!-tette le a telefont. Tudja, hogy hogyan kell valakit el vinni valahova, úgy hogy ő nem is akarja. Kimásztam az ágyamból és felöltöztem és csináltam egy képet, mivel unatkoztam és posztoltam Instagrammra.

Ma este buli.!Lx.x

 Hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Oda szaladtam az erkélyemhez. Elhúztam a függönyt, kinyitottam az ajtót és Harry állt ott.
-Szia!-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. Erre gondolom nem várt, mivel igen hirtelen érte és meglepődött. 
-Akkor készen állsz Csipkerózsika?-húzta gödröcskés mosolyra az arcát.
-Ühüm..de én legkésőbb éjfélre itthon szeretnék lenni!-mondtam neki miközben mentünk lefele.
-Vettem!-mondta mosollyal az arcán. Illedelmesen kinyitotta nekem a kocsijának az ajtaját, majd átszaladt és beszállt az ő részénél. 
-És hova megyünk bulizni?-kérdeztem meg, míg ő gyújtást adott a kocsinak. 
-Egy bárba megyünk. Ott van már Jordan, Zac, Emie és még pár haverom.-mondta lelkendezve.
-De a "haverjaid"-jeleztem ezt a szót az ujjaimmal-élve felfalnak.-mondtam egy kicsit kétségbe esve.
-Nyugi. Vigyázok rád!-tette kezét a fedetlen combomra. Egy ujját végig húzta rajta, majd kezét elvette onnan és a sebváltóra helyezte, majd elindultunk.
-Köszönöm!-mondtam halkan.  De mint, ahogy az már bebizonyosúlt, neki jó a füle, így meghallotta. Az utat nézve elmosolyodott.
-Nincs mit!-de nem nézett rám. Viszonylag hamar odaértünk a bárhoz. Igaza volt Harry-nek, már ott állt Emie és az ő haverjai. Megálltunk a bár előtt, leállította a motort, kihúzta a kulcsot, majd kiszállt. Én is kiszálltam a kocsiból és oda sétáltam Harry-vel mellettem, Emie-ékhez. Emie furcsán nézett rám, de nem tett semmi féle megjegyzést. 
-Sziasztok!-köszönt nekik Harry. Pár méterre tőlük.
-Szia Harry!-ölelte meg Emie Harry-t, majd engem.-Szia Csipkerózsika!-Igen! Ez az! Meg van ki köszönt még így nekem Harry-n kívűl. Gondolkodtam magamban. 
-Szia Emie!-öleltem vissza, majd elindultunk befelé.
-Nem is tudtam, hogy te is jössz. Miért nem szóltál?-kérdezte enyhén felháborodva.
-Én se tudtam, egészen este kilencig.-nevettem el magam.
-Oh..értem.-mosolyodott el. Mikor leesett neki, hogy Harry kért, hogy menjek. Harry-ék elfoglaltak hátul egy box-ot és minket is oda hívtak. Emie leült Jordan mellé, míg én a tervem szerint mellé akartam ülni, de valaki belekotnyeleskedett. Harry volt az, megfogta a kezem és Zac és közé leültetett. A rossz fiúk bandájából, nekik hármójuknak nem volt csajuk. Gondolom, ezért is jöttek el. 
-Zac Eathon.-nyújtotta a kezét felém. Én szívesen elfogadtam és én is bemutatkoztam.
-Luca Strong.-eleresztettem egy enyhe mosolyt.
-Gyönyörű neved van. Bár nem csak a neved gyönyörű.-kezdett el igen feltűnően bókolni. Harry csak egy szúrós pillantást vettet rá, de Zac nem is figyelve rá, folytatta velem a beszélgetést. 
-Kérek egy italt. Ti mit isztok?-fordult felénk a kérdéssel Harry.
-Nekem sört kérjél.-mondta Jordan, majd folytatta a beszélgetést Emie-vel. 
-Én egy Narancsos vodkát kérek.-mondta Emie.
-Nekem jöhet egy "Jéger".-Majd Harry rám emelte tekintetét várva a válaszomat. 
-Öhm..elkísérlek és majd ott választok valamit.-mondtam és elindultunk a pult felé. Harry kérte a kért italokat és még magának vett egy cola-t.
-Meg még azt is fizetem, amit Ő kér.-mutatott rám.-Akkor mit kérsz?-tette fel a kérdést kedvesen és túl kiabálva a zenét. Kicsit csodálkozva néztem, ahogy Harry csak egy Colat kér, miközben a többiek alkoholt isznak.
-Te hogy hogy nem iszol valami alkoholosat?-tettem fel a kérdésem. Harry csak megforgatta a szemét.
-Még egy vodkás narancs lesz a Hölgynek.-mutatott ismét rám. Majd felém emelte tekintetét.-Szóval...Csak mert valakinek haza is kell vigye a részeg disznókat.-mondta nevetve. Én is nevettem, de a pultos lány félbe szakított a nevetésünket.
-Akkor itt van egy Vodkás narancs.-húzta mosolyra a száját a csaj. Biztos bejött neki Harry, mert igen kihívóan viselkedett, de Harry nem is figyelt rá vagy csak nem tűnt fel neki.
-Rendben. Köszönöm.-eleresztett egy laza mosolyt, majd belém karolva ott hagyta. Hátra fordultam, hogy megnézzem a csaj reakcióját. A pultnak támaszkodva, az álla a földet súrolta, szemei kikerekedtek a csalódottság és a meglepődöttség miatt.  Én csak visszafordultam és kuncogtam halkan. Harry rám nézet. Gondolom érezte, ahogy rázkódok a kezében a nevetés miatt, amit magamba fojtva próbáltam elhallgattatni. 
-Mi olyan vicces?-húzta fel egyik szemöldökét és picit értetlen tekintetével fürkészte arcom.
-Ja, csak a csaj teljesen pofára esett.-nevettem most már hangosan. Harry még mindig értetlen arc kifejezéssel nézett rám.-Ahj..nem láttad? A csajnak bejöttél, te meg csak úgy ott hagyod.-mondtam neki, mire leesett neki és ő is nevetett velem.
-Így már értem. Lehet vissza megyek akkor hozzá.-kacsintott, majd az italokat az asztalra tette, ahol ültünk. Emie és Jordan elmentek táncolni, így csak Zac ült ott egyedül és erősen a táncoló tömeget nézte. 
-Hé, Haver! Van ott valaki?-lökte meg Harry a kezét, mire egy picit, mintha felugrott volna. Rám nézett, majd Harry-re.
-Öhm..csak ott vannak Eleanor-ék. Tudod, azok a dögös punk csajok.-nyalta meg a száját, majd beletúrt a hajába. Harry tekintete egy picit elkomorult és ő is a tömeget fürkészte. Igen. Ez az! Minden vágyam, hogy velük töltsem az estét. Harry arcát figyeltem, de ő le se vette a tömegről a szemét.
-Harry! Gyere menjünk ki levegőzni.-fogtam meg a kidolgozott bicepszét és húztam magam után. Harry engedelmeskedett és jött utánam. Nem messze a box-unktól volt egy kijárat. Arra fele vettem az irányt mikor...

Sziasztook.!

Kész lettem a 20. résszel is. Ami mondjuk meg az őszintét egy picit rövidebb lett, mint a többi. De pótolni fogom.:)

Köszönöm a +2 feliratkozót és a sok pipát és komit.

Ehhez a részhez is kérek soksoksoksok pipát, komit, feliratkozót.

puszi.:Nóry