Can I?

21.rész

"Nem mindig minden úgy alakul, ahogy mi azt elképzeljük."

*Luca szemszöge*

Arra fele vettem az irányt, mikor Harry megállt és keze kicsúszott az enyém közül. Megfordultam és Harry Eleanor után indult. Ott hagyott egyedül. Én ott álltam az ajtó előtt és azt néztem, ahogy Harry oda megy Eleanor-hoz és Emily-hez. Egy darabig Beszélgetnek, majd Emily kettesben hagyta őket Eleanor-ral. Eleanor néha elejt egy "édes" mosolyt. Majd Harry megfogja a kezét és elmennek táncolni a nagy tömeg közé. Utána már nem láttam őket. Csalódott voltam és valamiért egy nagyon furcsa érzés kezdett hatalmasodni rajtam. Lehet, hogy a FÁJDALOM? Lehet, hogy fáj látnom, ahogy Harry becsajozik? Végülis mi csak barátok vagyunk. Semmi közöm, ahhoz hogy mit csinál. De nagyon rosszul esik. Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Határoztam el magamban, majd a box felé vettem az irányt. Emie és Jordan eltűntek. A box-ban csak Emily és Zac beszélgettek. Így én próbáltam észrevétlenül oda menni a cuccomért, de Zac észre vett.
-Ilyen hamar mész?-kérdezte Emily kezét szorongatva.
-Igen. Úgy érzem, már nincs miért maradnom.-mondtam lehajtott fejjel és elindultam az ajtó felé. Még utoljára vissza fordultam és a szememmel Harry-t kerestem, de nem találtam. Biztos már intézi a Kicsikét. Jegyeztem meg és kimentem a nagy épületből. Mivel Harry hozott kocsival, így sétálnom kellet. Az utcák sötétek voltak, az égen ragyogtak a csillagok, egy fán egy bagoly huhogott. Az igazat megvallva féltem egyedül a sötétben, ezért egyre gyorsabban szedtem a lábaimat. Megnyugodtam, mikor az utcánkba fordultam be. De a nyugalmam olyan hamar el is illant, ahogy előjött, mikor egy személyt láttam támaszkodni a kocsiján a házunk előtt. A félelem tört utat magának a testemben. Egyre közeledtem az alakhoz, de nem ismertem fel. Kapucni volt a fején és lehajtotta, keze a zsebében pihent. Majd mikor már csak pár méter volt köztünk felemelte fejét. A fekete kapucni alatt göndör fürtök helyezkedtek el teljesen rendezetlenül, zöld tekintete a sötétben még sötétebbnek tűnt, mint amúgy ebben a helyzetben kinézne. A tekintete égetett, kezeit kivette a zsebéből és ellökte magát az autótól. Elkaptam tekintetem és a kapu felé vettem az irányt, de egy nagy és erős kéz vissza tartott attól, hogy azon bemenjek. Mikor látta, hogy nem mozdulók lassan elhúzta a kezét, de közben ujjait végighúzta a kezemen, amitől kirázott a hideg. Éreztem egy egyre jobban közeledő fejet a nyakamhoz, amit egy erősen mentolos lehelet kísért. 
-Ne haragudj. Nem akartalak megbántani csak..-suttogta és folytatta volna tovább ha nem vágok a szavába.
-Nem!-fordultam vele szembe, mert tudtam, ha megint suttogni kezd a fülembe nem bírnám ki. Egyenesen a tekintetével találkoztam.-Megértem, hogy kanos vagy meg minden, de mi a F*szért hagytál egyedül? Miért olyan kib*szott nehéz azt mondani, hogy 'Figyeld bocsi, de ott van egy csaj aki nagyon bejön és oda megyek hozzá addig te is keress valakit magadnak vagy csak érezd jól magad'? Miért olyan kib*szott nehéz ezt mondani?-fakadtam ki és üvöltöztem vele, de ő csak lehajtott fejjel hallgatta.-Nem értelek. Pedig nem is vagy részeg, mert azt mondtad nem iszol. Mert ha részeg lennél betudhatnánk annak, de nem vagy az.-halkultam el-De mindegy. Legalább kihancúroztad magad egy mosdóban vele és egy barátot meg elveszítettél.-az utolsó pár szóra tekintetét felkapta és engem nézett kétségbe esetten.-De semmi baj-paskoltam meg a vállát.-Akad majd jobb is. Szia Harry.-mondtam határozottan és a kezemet végighúztam a vállától egészen a karján keresztül, majd hátat fordítottam. Kinyitottam a kaput és bementem rajta. Lehajtottam a fejem és a földet pásztáztam, addig amíg nem értem a bejárati ajtóhoz. Tekintete szinte égette a hátamat, pedig nem is fordultam hátra, mégis éreztem, ahogy engem követ zöld szem párjával. A kulcsot betettem a zárba, majd elfordítottam. Mikor már nyomtam volna le a kilincset..-Luca!-kiabált utánam Harry. Nem fordítottam hátat, egy hangos csattanást hallottam erre megfordultam. Harry ugrott át a kerítésen és szaladt oda hozzám. A kapucni leesett a fejéről és beletúrt a hajába.
-É-én..nem tudok mit felhozni mentségemre. De tudom, hogy ha téged elvesztelek, abba belepusztulnék.-mondta mély és enyhén rekedtes hangjával. Tekintete egyenesen az enyémbe fúródott. Nem akartam semmit mondani, de mégis csak úgy jöttek volna maguktól a szavak, amiket most magamba fojtottam.
-Sajnálom.-mondtam suttogva, majd megfordultam és bementem a házba. Az ajtót bezártam és az előszoba ajtót becsuktam. Zokogva csúsztam le a bejárati ajtónak dőlve. Hallottam egy nagy csapódást, amit biztos Harry okozhatott. Az előszoba az én zokogásomtól visszhangzott. Majd egy hangos ajtó csapódásra elhalkultam. Gondolom becsukta a kocsi ajtaját, majd elindította a motort és kerék csikorgatva elindult. Mikor már nem hallottam, törtem ki zokogásba. Nem akartam elveszíteni, mert én egy nagyon picit többet is éreztem, mint barátság. De nem hiszem, hogy Harry még most is így gondolja, mint amikor elutasítottam. Rosszul esett, mikor ahhoz a punk lányhoz ment, úgy hogy nekem nem is mondott semmit, hanem ott hagyott. Még hozzá egy olyan lány miatt, akit csak jól megbaszott és ott hagyta, mert utánam jött. És akkor még idejön magyarázkodni, meg bocsánatot kérni. Lehet, hogy el kéne felejtenem és később, mikor már semmi érzelem nem marad bennem. Újra BARÁTOK lennénk. Igen ez lenne a legjobb! Mikor már nem jött semmi könnyem és kisírt szemeim elkezdtek fájni, felmentem halkan lépkedve az emeletre, majd be a szobámba, aminek az ajtaját bezártam. Ledobtam a kabátomat és a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy picit felfrissüljek. Miután végeztem, lemostam a sminkem és a hajam egy laza kontyba fogtam. Kifele menet felkaptam a kezembe a telefonomat és megnéztem az időt. Hajnali 2 óra volt. Szóval összesen volt 4 órám, amit alvással tölthetnék, ha nem járna az agyam a tegnap estén. Harry gyönyörű zöld tekintete, az összekuszálódott tincsei, és a telt ajkai, amik halvány pirosak voltak és nem száradtak ki. Ahogy hozzámért a bőröm égett minden érintésétől. Ahogy a haját igazította. Igen, ettől féltem. Mi van, ha nem tudom elfelejteni?  Egy picivel később az álom hívogatott, így hagytam, hogy elvigyen magával. 
Reggel nem szólt az ébresztőm. Gyorsan felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről, ami 07:30-at mutatott.
-Basszus! Elaludtam.-szólaltam meg hangosan. Kipattantam az ágyamból, felkaptam azt a ruhát, ami a kezembe akadt. A hajamat megcsináltam egy normális kontyba, nem tettem fel sminket. Felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy a telefonomat fent hagytam a szobámban. Felhúztam a cipőmet, majd kiszaladtam az ajtón. Reménykedtem, hogy anyát még itthon kapom el, de már rég elment dolgozni. Így kénytelen voltam sétálva elkésni az iskolából. Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és...

Köszönöm a komikat és a pipákat és a +1 feliratkozót!.

Itt a 21.rész^^ 

Remélem jó lett.

Iratkozzatok fel, pipáljatok és kommenteljetek, hogy milyenre sikerült.

puszi.:Nóry