 |
| "és..akkor..most megtörtént?.." |
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem. Nem tudtam, hogy most mit is kéne tennem. A pulcsim ujját piszkáltam, mintha zavarban éreztem volna magam.
-Öhm..csak..-folytattam volna tovább, ha nem vágott volna bele a szavamba.
-Nincs csak. Akarod?-nézett rám komoly tekintetével, le sem vette rólam a szemét.
-Tudod..én csak akkor "szoktam"..ha..izé..már érzek valamit és tudom, hogy ő is érez irántam valamit..és izé..tudom is..vagy na..érted.-pirultam el és hajtottam le a fejem. Harry halkan felkuncogott a zavarom miatt.
-Nem jelentene semmit, ha azt mondanám amit hallani szeretnél. Mivel nem akarok senkit becsapni.-mondta halkan. Tekintete engem fürkészett még mindig.
-Ahh..szóval neked nem jelentene semmit.-mondtam ki azt, amit gondoltam.
-Nem dehogy is..vagy nem tudom.-mondta Ő is bizonytalanul. Még mindig az ölében ültem és gondolkoztam. Még soha nem volt ilyen féle "kalandban"részem. Lehet most van itt az idő kipróbálni? Csak annyi a probléma, hogy én többet érzek barátságnál, viszont Ő nem tudja, hogy mit is érez. Még egy pici rágódás után döntöttem.
-Hagyjuk! Teljesen fölösleges lenne a dolog. Kiélni a vágyaidat? Ami másnak utána rosszul esne, mert mással látod?! Ugyan, nem éri meg. Ne haragudj!-szálltam ki lassan az öléből és vissza ültem az anyósülésre. Harry csak maga elé bámult. Megint sebes kézfejét kezdte szorongatni. Én kezemet rá tettem a kezére, hogy ezt abba hagyja. Kivettem kezéből és a combomra tettem. Ő csak szemével követte nyomon, amit csináltam. Ujjbegyeimet gyengéden végighúztam a puha bőrén, ami elég csúnyán sebes volt.
-Miért?-néztem rá, szemembe nézett és szólásra nyitotta száját.
-Hülyeséget csináltam...és hát a mérgem.-mondta elintézve egy vállvonással.
-Miféle hülyeséget?-komolyan érdekelt, hogy ki okozhatta ezt, hogy ezt csinálja magával. Biztos voltam abban, hogy mérgében valahova egy falba vágta erősen a kezét.
-Első. Valakinek túl korán mondtam el, hogy mit érzek vagy csak szimplán megfutamodott és most csak barátok vagyunk. A második oka pedig az, hogy megbántottam..nem kicsit és lehet el is veszítettem.-nem nézett rám, Én meg tudtam, hogy rólam van szó. Megint a sírás fojtogatott és nem is láttam igazán a sok könnytől a szememben, ami felgyülemlett.
-Oh..Harry.-öleltem meg, kezével körbe ölelte a derekamat, én a tarkójánál öleltem és mélyen szívtam be magamba az illatát. Remélve, hogy ezekkel a mély levegővételekkel visszatarthatom a sírást.-Miattam, ne csinálj ekkora kárt magadban. Ami megtörtént az megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni. Ezért ne bántsd magad.-mondtam neki őszintén, még mindig Őt ölelve. Mintha könnyeket éreztem volna a vállamnál és Harry szipogását hallottam volna. Soha életemben nem hallottam még fiút értem vagy akármikor is sírni.-Édesem..-távolodtam el tőle és feltevésem holtbizonyos lett. Harry törölgette könnyeit, szemei pirosak voltak a haja pedig az arcába lógott. Nagyon aranyos volt, nem látszott keménynek, inkább törékenynek és sebezhetőnek. Visszaültem az ölébe, már vagy fél órája biztos, hogy a kocsiban voltunk, de senkit nem zavart. Egyik kezemet a tarkója köré fontam, míg a másikkal beletúrtam a hajába. Nagyon sajnáltam, amiért először elutasítottam vagy olyanokat tettem, ami a visszautasítást sugározta, hiszen, most én vagyok ebben a cipőben. Szemei pirosak voltak, haját még mindig igazítottam, majd kezem megállt és csúszott lefele. Végig szemétől az orráig onnan pedig megállt az ajkainál. Harry becsukta szemét és egy halvány csókot nyomott rá. Sokkal érzékenyebbé vált, de nem csak belül a tettei is. Majd kezemet végighúztam tovább az állán és megállapodott a mellkasán. Madarai fel-le mozogtak, ahogy vette a mély levegőket. Majd tekintetem vissza vittem Harry szemeire, amik engem fürkésztek. Ajkai szétváltak egymástól.
-Nem tudom, hogy igazából mit is érzek. Csak annyit tudok, hogy többet barátságnál.-mondta őszintén és szinte suttogva, rekedtes hangjával.
-Harry, ezt az érzést felejtsük el. Rendben?-kérdeztem én is suttogva. Ez volt a legjobb döntés, amit már nem a szívem hozott.
-De úgy nem hiszem, hogy menni fog, ha elmész.-suttogta továbbra is és a szemében, mintha vágyat véltem volna felfedezni.
-Csak pár nap lenne az egész. Utána minden a normális kerék vágásba menne.-hajtottam fejem a mellkasának. Ő az állát az én fejemre rakta.-Na, de most menjünk haza.-emeltem fel a fejem és mosolyogtam rá. Ő csak elsuttogott egy "Rendben"-t. Én kiszálltam az öléből, az út nagyon csendesen telt, az a kínos csend. Senki nem tudta, hogy mit mondjon. Mikor megérkeztünk hozzánk leállította a motort, kivette a kulcsot, kiszállt és az én oldalamra szaladt, hogy kinyissa az ajtót.
-Köszönöm.-köszöntem meg neki ezt a kedves gesztust és a kapu felé vettem az irányt. Anya minden bizonnyal nincs itthon. Elsétáltam a bejárati ajtóig, majd Harry felé fordultam. Kb. fél fej különbség volt köztünk. Harry lenézett rám, most ösztönösen nem a fejemre, hanem a szívemre hallgattam és lassan közeledni kezdtem felé. Harry is közeledett felém és a távolság megszűnt köztünk. Pár milliméter volt ajkaink között, de nem ért össze. Harry csücsörített egyet és az a cseprő-apró távolság is megszűnt. Kirázott a hideg ajkai érintésétől. Én is akartam azt a csókot vagy szájra puszit. Így én is nyomtam neki egyet. Mosolyra húzta a száját, amiért viszonoztam.
-Jól van nem szórakozok.-mondta és letámadta ajkaimat. Egyre jobban és erőszakosabban falta azt, amik nem viszonozták. Majd beleharapott, mire Én kinyögtem egy halk "Áu"-t Harry nyelvével már az Én számban kutakodott. Én is viszonoztam és egy heves csók csata kerekedett. Neki döntött az ajtónak, kezével erősen markolta a derekamat Én pedig a mellkasára tettem a kezem...
Köszönöm a pipákat..és a feliratkozókat..nézzetek be a másik (Punkos Harry-s) blogomba^^ ITT holnap lesz az első rész.
Nóry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése