"Goodbey"

22.rész

"Szia Harry!"

 Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és Emie-ék voltak, vagyis akiket láttam az Jordan és Emie volt. A kocsiban el voltak sötétítve a hátsó ablakok, így nem láthattam, hogy ki ül hátul. Csak mikor már beszálltam vettem észre, hogy velem szemben Ő helyezkedik el. Tekintetemet erősen kerüli, ezért kifelé az ablakot nézelődött. A kocsi elejében az anyós ülésen foglalt helyet Emie, mellette a kormány mögött Jordan. Hátul négyes ülés volt. Velem szemben ült Ő és mellette pedig Zac ült.
-Szia Luca!köszönt igen hangosan Zac. Harry egy pillanatra rám emelte tekintetét, de azzal a mozdulattal vissza is helyezte arra a pontra, amit erősen figyelt.
-Szia Zac. Milyen volt a buli?-küldtem felé egy erőltetett mosolyt. Zac egyből el is kezdte a mesélést, hogy mennyire össze melegedtek Emily-vel, meg hogy mennyire berúgtak. De én nem azt figyeltem, hogy mit mesél, hanem Harry-t néztem, ahogy a gondolataiban elmerül és nagyon szorítja a jobb kézfejét. Ez nagyon furcsának tűnt, de nem kérdeztem semmit.
-Aham.-ennyi volt a válaszom Zac történetére. Majd mellettem a hely lesüppedt, oda néztem és Zac-et találtam magam mellet.
-De látom te nem érezted jól magad. Minden rendben?-intett a fejével Harry felé.
-Ja, igen! Persze! Csak mondtam, hogy nem volt miért maradnom. Meg így is majdnem elkéstem. Ha ti most nem jöttök erre, elkéstem volna.-megérkeztünk közben az iskolába. Gyorsan kiszálltam és a bejárat felé vettem az irányt, de Emie utánam szólt. 
-Luca, miért nem vársz meg minket?-nézett rám furcsán. Pont akkor szállt ki Harry a kocsiból. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd elkapta fejét és elindult Eleanor-hoz. 
-Öhm..izé..csak nincs kész a házim.-találtam ki egy kifogást, hogy ne kelljen tovább néznem, ahogy Ők ott nyáladzanak. Bár nem tudom, hogy hol tartanak vagy most mi is van köztük. De nem is érdekel. Csak ne akarnám ennyire bemagyarázni magamnak, hogy nem érdekel. Bementem az osztályba, leültem a helyemre. Elővettem a fülhallgatómat és elindítottam egy picit deppy-sebb számot. Elkezdtem írni a házi feladatomat, de elmerültem a dal szövegében. Teljesen a mi helyzetünket írta le Harry-vel. Ezért hirtelen kikaptam a fülemből a dugókat. Akkor vettem észre, hogy Ő is itt van, mikor egy enyhén hangos "Au" hagyta el a telt ajkait. Tekintetem rá kaptam és Ő is rám nézett. A nyelvem hegyén volt, hogy bocsánatot kérjek, de nem tettem. Ez a nap is igen hamar elment. Ebédnél egyedül ültem az asztalnál, mivel Emie nem ebédel itt és más asztalhoz meg nem igen engednének.  Mikor vittem ki a tálcámat, valakibe bele ütköztem. Csak a sebes kézfejét láttam. Nagyon csúnyán nézett ki. Kézfején piros hegek voltak, amik még enyhén mintha véresek is lettek volna. Majd tekintetem a kockás ingére tévedt, aminek le volt vágva az ujja, így az izmos kezére vethettem egy pillantást. De a "pasi" Harry volt. Felnéztem rá egyenesen a szemébe. Most Ő se kapta el a tekintetét, hanem tartotta velem a szem kontaktust. Mintha egy fátyol lenne a szemén, semmit nem tudtam leolvasni, hogy épp mit érez. Épp szólásra nyílt volna a szám, mikor egy vékony hangot hallottam, aki Harry nevét kiabálja. Elálltam az útjából, ezzel jelezve, hogy nyugodtan oda mehet. Tekintete hirtelen le vetkőzte azt a fátylat és fájdalmat véltem felfedezni benne. Lehajtott fejjel ment el mellettem. Az erős és kellemes férfi parfüm szaga megcsapta az orromat, ami egyébként igazán finom illatú volt számomra. Leraktam a tálcámat, megfordultam és azzal kellet találkoznom, hogy Harry épp öleli Eleanort. Kimentem az ebédlőből és elindultam haza felé. Nem tudom, hogy mit tudnék csinálni, hogy elfelejtsem. El kéne utazzak? Nem oldana meg semmit. El kell fogadnom, hogy Harry már talált mást és az nem én vagyok. Egy hang ijesztett meg, így gondolat menetem abba maradt..
-Nem szállsz be? Haza vinnélek.-zöld íriszei engem mértek fel. Meglepődtem azon, hogy egyáltalán még szóba áll velem. Oda sétáltam a fekete Range Rover-éhez. Az ablakon hajolt ki én oda mentem. NEM, NEM, NEM!! Kiabálta az agyam, de most a szívemre hallgattam.
-De, örülnék neki.-nem tudom, miért ezt mondtam, de nem is volt kedvem haza sétálni, meg jól esett Harry társasága. Kinyitottam a kocsi ajtót, ami az anyós ülés felén volt. Beültem, majd bekötöttem magam. Keze a kormányt szorongatta. Szerintem azon gondolkozott, hogy mit mondjon. Én se tudtam, hogy mit is mondjak neki. Az ablakot pásztáztam és figyeltem, ahogy a fának a leveleibe belekap a szél, de hirtelen valaki elterelte ezt a megfigyelésem a mélyen rekedtes hangjával.
-Sajnálom!-mondta ki határozottan és a sebes kezét figyelte.-Hülye voltam, hogy nem mondtam semmit, hogy csak úgy ott hagytalak. Ha végig gondolom akár el is vihetett volna valami perverz barom és megerő..
-Ssshh..-csitítottam el. Ujjamat a szájára tettem. Szemei kikerekedtek.-Nincs semmi baj.-húztam egy erőltettet mosolyra a szám.
-Valahogyan kitudnálak engesztelni? Nem szeretném, ha nem lennénk barátok.-mondta sajnálkozva és tekintetét levette rólam.
-Hát lehet, hogy kitudnál. De sajnos nem lehetünk már barátok. Ahhoz el kéne utaznom vagy egy darabig nem látni téged.-mondtam neki őszintén. Tekintetét rám emelte és most ezek a szavaim után még szomorúbbak lettek.
-De hiszen most mondtad, hogy ki tudlak engesztelni. Akkor miért akarsz elfelejteni?-vette le kezeit a kormányról és az ölébe rakta.
-Ezt nem értenéd.-sütöttem le szemeimet, de egy kezet éreztem az állam alatt, ami felemelte a fejem, hogy pont az ő szemébe nézzek.
-Segíts, hogy megértsem.-suttogta. Tudom, hogy amit most akarok azt Ő nem akarná és tényleg mindennek vége lenne. De ő kérte. Így hirtelen az ölébe ültem és megcsókoltam. Harry meglepődött arc kifejezését le sem lehetett róla vakarni. Majd csodámra a kezét felvezette a derekamra és azt szorította. De eltávolodott. Egy picit zilált, de elkezdett beszélni.
-Sajnálom.-sütötte le szemét.-Még nincsen barátnőm, de a napokban már alakul valami...és én..én meg nem akarlak becsapni.-mondta egyre halkabban. Értettem, hogy mire céloz. Nem engem akar barátnőjének vagyis nem úgy. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit Harry letörölt egyik ujjával. Nem tudtam, hogy erre mit kéne mondjak. Hiszen nem csalná meg a nem létező barátnőjét, mivel még nincs.
-Ezért kell elmennem.-mondtam suttogva. Mire Harry nem válaszolt csak megcsókolt. Soha senki nem csókolt még ilyen érzelmesen, mint ahogy most Ő csókolt engem. Nem értettem, hogy ez most vigasztalás akar lenni vagy más, de jól esett és mintha egy picit megnyugodtam volna, majd eltávolodót. 
-Értem. De ma még szingli vagyok.-mondta egy kis halvány gödröcskés mosollyal. Felcsillant a remény? Biztos nem! Csak egy kis éjszakai kalandnak akar. De ha barátnak tekint, miért akar "kalandot"? Mert én is kívánom őt, de akkor biztos nem tudnám elfelejteni vagy mégis? Nem tétlenkedtem sokáig. 
-És te ezek után is akarsz, majd mint barátot?-kérdeztem egy picit félénken és halkan. Harry egy gödröcskés mosolyt eresztett felém.
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem...

Köszönöm szépen a komikat pipákat!

kész a 22. rész is. 

Nem véletlenül lett ez a rész rövidebb. Azért, hogy fokozzam a hangulatot^^ szívesen..nem kell megköszönni.:D :* KÖSZÖNÖM azt az 1 feliratkozót

Puszi.:Nóry