What?

23.rész

"és..akkor..most megtörtént?.."

-És te ezek után is akarsz, majd mint barátot?-kérdeztem egy picit félénken és halkan. Harry egy gödröcskés mosolyt eresztett felém.
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem. Nem tudtam, hogy most mit is kéne tennem. A pulcsim ujját piszkáltam, mintha zavarban éreztem volna magam.
-Öhm..csak..-folytattam volna tovább, ha nem vágott volna bele a szavamba.
-Nincs csak. Akarod?-nézett rám komoly tekintetével, le sem vette rólam a szemét.
-Tudod..én csak akkor "szoktam"..ha..izé..már érzek valamit és tudom, hogy ő is érez irántam valamit..és izé..tudom is..vagy na..érted.-pirultam el és hajtottam le a fejem. Harry halkan felkuncogott a zavarom miatt.
-Nem jelentene semmit, ha azt mondanám amit hallani szeretnél. Mivel nem akarok senkit becsapni.-mondta halkan. Tekintete engem fürkészett még mindig.
-Ahh..szóval neked nem jelentene semmit.-mondtam ki azt, amit gondoltam.
-Nem dehogy is..vagy nem tudom.-mondta Ő is bizonytalanul. Még mindig az ölében ültem és gondolkoztam. Még soha nem volt ilyen féle "kalandban"részem. Lehet most van itt az idő kipróbálni? Csak annyi a probléma, hogy én többet érzek barátságnál, viszont Ő nem tudja, hogy mit is érez. Még egy pici rágódás után döntöttem.
-Hagyjuk! Teljesen fölösleges lenne a dolog. Kiélni a vágyaidat? Ami másnak utána rosszul esne, mert mással látod?! Ugyan, nem éri meg. Ne haragudj!-szálltam ki lassan az öléből és vissza ültem az anyósülésre. Harry csak maga elé bámult. Megint sebes kézfejét kezdte szorongatni. Én kezemet rá tettem a kezére, hogy ezt abba hagyja. Kivettem kezéből és a combomra tettem. Ő csak szemével követte nyomon, amit csináltam. Ujjbegyeimet gyengéden végighúztam a puha bőrén, ami elég csúnyán sebes volt.
-Miért?-néztem rá, szemembe nézett és szólásra nyitotta száját.
-Hülyeséget csináltam...és hát a mérgem.-mondta elintézve egy vállvonással.
-Miféle hülyeséget?-komolyan érdekelt, hogy ki okozhatta ezt, hogy ezt csinálja magával. Biztos voltam abban, hogy mérgében valahova egy falba vágta erősen a kezét.
-Első. Valakinek túl korán mondtam el, hogy mit érzek vagy csak szimplán megfutamodott és most csak barátok vagyunk. A második oka pedig az, hogy megbántottam..nem kicsit és lehet el is veszítettem.-nem nézett rám, Én meg tudtam, hogy rólam van szó. Megint a sírás fojtogatott és nem is láttam igazán a sok könnytől a szememben, ami felgyülemlett.
-Oh..Harry.-öleltem meg, kezével körbe ölelte a derekamat, én a tarkójánál öleltem és mélyen szívtam be magamba az illatát. Remélve, hogy ezekkel a mély levegővételekkel visszatarthatom a sírást.-Miattam, ne csinálj ekkora kárt magadban. Ami megtörtént az megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni. Ezért ne bántsd magad.-mondtam neki őszintén, még mindig Őt ölelve. Mintha könnyeket éreztem volna a vállamnál és Harry szipogását hallottam volna. Soha életemben nem hallottam még fiút értem vagy akármikor is sírni.-Édesem..-távolodtam el tőle és feltevésem holtbizonyos lett. Harry törölgette könnyeit, szemei pirosak voltak a haja pedig az arcába lógott. Nagyon aranyos volt, nem látszott keménynek, inkább törékenynek és sebezhetőnek. Visszaültem az ölébe, már vagy fél órája biztos, hogy a kocsiban voltunk, de senkit nem zavart. Egyik kezemet a tarkója köré fontam, míg a másikkal beletúrtam a hajába. Nagyon sajnáltam, amiért először elutasítottam vagy olyanokat tettem, ami a visszautasítást sugározta, hiszen, most én vagyok ebben a cipőben. Szemei pirosak voltak, haját még mindig igazítottam, majd kezem megállt és csúszott lefele. Végig szemétől az orráig onnan pedig megállt az ajkainál. Harry becsukta szemét és egy halvány csókot nyomott rá. Sokkal érzékenyebbé vált, de nem csak belül a tettei is. Majd kezemet végighúztam tovább az állán és megállapodott a mellkasán. Madarai fel-le mozogtak, ahogy vette a mély levegőket. Majd tekintetem vissza vittem Harry szemeire, amik engem fürkésztek. Ajkai szétváltak egymástól.
-Nem tudom, hogy igazából mit is érzek. Csak annyit tudok, hogy többet barátságnál.-mondta őszintén és szinte suttogva, rekedtes hangjával. 
-Harry, ezt az érzést felejtsük el. Rendben?-kérdeztem én is suttogva. Ez volt a legjobb döntés, amit már nem a szívem hozott.
-De úgy nem hiszem, hogy menni fog, ha elmész.-suttogta továbbra is és a szemében, mintha vágyat véltem volna felfedezni.
-Csak pár nap lenne az egész. Utána minden a normális kerék vágásba menne.-hajtottam fejem a mellkasának. Ő az állát az én fejemre rakta.-Na, de most menjünk haza.-emeltem fel a fejem és mosolyogtam rá. Ő csak elsuttogott egy "Rendben"-t. Én kiszálltam az öléből, az út nagyon csendesen telt, az a kínos csend. Senki nem tudta, hogy mit mondjon. Mikor megérkeztünk hozzánk leállította a motort, kivette a kulcsot, kiszállt és az én oldalamra szaladt, hogy kinyissa az ajtót.
-Köszönöm.-köszöntem meg neki ezt a kedves gesztust és a kapu felé vettem az irányt. Anya minden bizonnyal nincs itthon. Elsétáltam a bejárati ajtóig, majd Harry felé fordultam. Kb. fél fej különbség volt köztünk. Harry lenézett rám, most ösztönösen nem a fejemre, hanem a szívemre hallgattam és lassan közeledni kezdtem felé. Harry is közeledett felém és a távolság megszűnt köztünk. Pár milliméter volt ajkaink között, de nem ért össze. Harry csücsörített egyet és az a cseprő-apró távolság is megszűnt. Kirázott a hideg ajkai érintésétől. Én is akartam azt a csókot vagy szájra puszit. Így én is nyomtam neki egyet. Mosolyra húzta a száját, amiért viszonoztam.
-Jól van nem szórakozok.-mondta és letámadta ajkaimat. Egyre jobban és erőszakosabban falta azt, amik nem viszonozták. Majd beleharapott, mire Én kinyögtem egy halk "Áu"-t Harry nyelvével már az Én számban kutakodott. Én is viszonoztam és egy heves csók csata kerekedett. Neki döntött az ajtónak, kezével erősen markolta a derekamat Én pedig a mellkasára tettem a kezem...

Köszönöm a pipákat..és a feliratkozókat..nézzetek be a másik (Punkos Harry-s) blogomba^^ ITT holnap lesz az első rész. 

Nóry

"Goodbey"

22.rész

"Szia Harry!"

 Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és Emie-ék voltak, vagyis akiket láttam az Jordan és Emie volt. A kocsiban el voltak sötétítve a hátsó ablakok, így nem láthattam, hogy ki ül hátul. Csak mikor már beszálltam vettem észre, hogy velem szemben Ő helyezkedik el. Tekintetemet erősen kerüli, ezért kifelé az ablakot nézelődött. A kocsi elejében az anyós ülésen foglalt helyet Emie, mellette a kormány mögött Jordan. Hátul négyes ülés volt. Velem szemben ült Ő és mellette pedig Zac ült.
-Szia Luca!köszönt igen hangosan Zac. Harry egy pillanatra rám emelte tekintetét, de azzal a mozdulattal vissza is helyezte arra a pontra, amit erősen figyelt.
-Szia Zac. Milyen volt a buli?-küldtem felé egy erőltetett mosolyt. Zac egyből el is kezdte a mesélést, hogy mennyire össze melegedtek Emily-vel, meg hogy mennyire berúgtak. De én nem azt figyeltem, hogy mit mesél, hanem Harry-t néztem, ahogy a gondolataiban elmerül és nagyon szorítja a jobb kézfejét. Ez nagyon furcsának tűnt, de nem kérdeztem semmit.
-Aham.-ennyi volt a válaszom Zac történetére. Majd mellettem a hely lesüppedt, oda néztem és Zac-et találtam magam mellet.
-De látom te nem érezted jól magad. Minden rendben?-intett a fejével Harry felé.
-Ja, igen! Persze! Csak mondtam, hogy nem volt miért maradnom. Meg így is majdnem elkéstem. Ha ti most nem jöttök erre, elkéstem volna.-megérkeztünk közben az iskolába. Gyorsan kiszálltam és a bejárat felé vettem az irányt, de Emie utánam szólt. 
-Luca, miért nem vársz meg minket?-nézett rám furcsán. Pont akkor szállt ki Harry a kocsiból. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd elkapta fejét és elindult Eleanor-hoz. 
-Öhm..izé..csak nincs kész a házim.-találtam ki egy kifogást, hogy ne kelljen tovább néznem, ahogy Ők ott nyáladzanak. Bár nem tudom, hogy hol tartanak vagy most mi is van köztük. De nem is érdekel. Csak ne akarnám ennyire bemagyarázni magamnak, hogy nem érdekel. Bementem az osztályba, leültem a helyemre. Elővettem a fülhallgatómat és elindítottam egy picit deppy-sebb számot. Elkezdtem írni a házi feladatomat, de elmerültem a dal szövegében. Teljesen a mi helyzetünket írta le Harry-vel. Ezért hirtelen kikaptam a fülemből a dugókat. Akkor vettem észre, hogy Ő is itt van, mikor egy enyhén hangos "Au" hagyta el a telt ajkait. Tekintetem rá kaptam és Ő is rám nézett. A nyelvem hegyén volt, hogy bocsánatot kérjek, de nem tettem. Ez a nap is igen hamar elment. Ebédnél egyedül ültem az asztalnál, mivel Emie nem ebédel itt és más asztalhoz meg nem igen engednének.  Mikor vittem ki a tálcámat, valakibe bele ütköztem. Csak a sebes kézfejét láttam. Nagyon csúnyán nézett ki. Kézfején piros hegek voltak, amik még enyhén mintha véresek is lettek volna. Majd tekintetem a kockás ingére tévedt, aminek le volt vágva az ujja, így az izmos kezére vethettem egy pillantást. De a "pasi" Harry volt. Felnéztem rá egyenesen a szemébe. Most Ő se kapta el a tekintetét, hanem tartotta velem a szem kontaktust. Mintha egy fátyol lenne a szemén, semmit nem tudtam leolvasni, hogy épp mit érez. Épp szólásra nyílt volna a szám, mikor egy vékony hangot hallottam, aki Harry nevét kiabálja. Elálltam az útjából, ezzel jelezve, hogy nyugodtan oda mehet. Tekintete hirtelen le vetkőzte azt a fátylat és fájdalmat véltem felfedezni benne. Lehajtott fejjel ment el mellettem. Az erős és kellemes férfi parfüm szaga megcsapta az orromat, ami egyébként igazán finom illatú volt számomra. Leraktam a tálcámat, megfordultam és azzal kellet találkoznom, hogy Harry épp öleli Eleanort. Kimentem az ebédlőből és elindultam haza felé. Nem tudom, hogy mit tudnék csinálni, hogy elfelejtsem. El kéne utazzak? Nem oldana meg semmit. El kell fogadnom, hogy Harry már talált mást és az nem én vagyok. Egy hang ijesztett meg, így gondolat menetem abba maradt..
-Nem szállsz be? Haza vinnélek.-zöld íriszei engem mértek fel. Meglepődtem azon, hogy egyáltalán még szóba áll velem. Oda sétáltam a fekete Range Rover-éhez. Az ablakon hajolt ki én oda mentem. NEM, NEM, NEM!! Kiabálta az agyam, de most a szívemre hallgattam.
-De, örülnék neki.-nem tudom, miért ezt mondtam, de nem is volt kedvem haza sétálni, meg jól esett Harry társasága. Kinyitottam a kocsi ajtót, ami az anyós ülés felén volt. Beültem, majd bekötöttem magam. Keze a kormányt szorongatta. Szerintem azon gondolkozott, hogy mit mondjon. Én se tudtam, hogy mit is mondjak neki. Az ablakot pásztáztam és figyeltem, ahogy a fának a leveleibe belekap a szél, de hirtelen valaki elterelte ezt a megfigyelésem a mélyen rekedtes hangjával.
-Sajnálom!-mondta ki határozottan és a sebes kezét figyelte.-Hülye voltam, hogy nem mondtam semmit, hogy csak úgy ott hagytalak. Ha végig gondolom akár el is vihetett volna valami perverz barom és megerő..
-Ssshh..-csitítottam el. Ujjamat a szájára tettem. Szemei kikerekedtek.-Nincs semmi baj.-húztam egy erőltettet mosolyra a szám.
-Valahogyan kitudnálak engesztelni? Nem szeretném, ha nem lennénk barátok.-mondta sajnálkozva és tekintetét levette rólam.
-Hát lehet, hogy kitudnál. De sajnos nem lehetünk már barátok. Ahhoz el kéne utaznom vagy egy darabig nem látni téged.-mondtam neki őszintén. Tekintetét rám emelte és most ezek a szavaim után még szomorúbbak lettek.
-De hiszen most mondtad, hogy ki tudlak engesztelni. Akkor miért akarsz elfelejteni?-vette le kezeit a kormányról és az ölébe rakta.
-Ezt nem értenéd.-sütöttem le szemeimet, de egy kezet éreztem az állam alatt, ami felemelte a fejem, hogy pont az ő szemébe nézzek.
-Segíts, hogy megértsem.-suttogta. Tudom, hogy amit most akarok azt Ő nem akarná és tényleg mindennek vége lenne. De ő kérte. Így hirtelen az ölébe ültem és megcsókoltam. Harry meglepődött arc kifejezését le sem lehetett róla vakarni. Majd csodámra a kezét felvezette a derekamra és azt szorította. De eltávolodott. Egy picit zilált, de elkezdett beszélni.
-Sajnálom.-sütötte le szemét.-Még nincsen barátnőm, de a napokban már alakul valami...és én..én meg nem akarlak becsapni.-mondta egyre halkabban. Értettem, hogy mire céloz. Nem engem akar barátnőjének vagyis nem úgy. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit Harry letörölt egyik ujjával. Nem tudtam, hogy erre mit kéne mondjak. Hiszen nem csalná meg a nem létező barátnőjét, mivel még nincs.
-Ezért kell elmennem.-mondtam suttogva. Mire Harry nem válaszolt csak megcsókolt. Soha senki nem csókolt még ilyen érzelmesen, mint ahogy most Ő csókolt engem. Nem értettem, hogy ez most vigasztalás akar lenni vagy más, de jól esett és mintha egy picit megnyugodtam volna, majd eltávolodót. 
-Értem. De ma még szingli vagyok.-mondta egy kis halvány gödröcskés mosollyal. Felcsillant a remény? Biztos nem! Csak egy kis éjszakai kalandnak akar. De ha barátnak tekint, miért akar "kalandot"? Mert én is kívánom őt, de akkor biztos nem tudnám elfelejteni vagy mégis? Nem tétlenkedtem sokáig. 
-És te ezek után is akarsz, majd mint barátot?-kérdeztem egy picit félénken és halkan. Harry egy gödröcskés mosolyt eresztett felém.
-Remélem.- remélem? Mi az hogy remélem? Vagy igen vagy nem...

Köszönöm szépen a komikat pipákat!

kész a 22. rész is. 

Nem véletlenül lett ez a rész rövidebb. Azért, hogy fokozzam a hangulatot^^ szívesen..nem kell megköszönni.:D :* KÖSZÖNÖM azt az 1 feliratkozót

Puszi.:Nóry

Can I?

21.rész

"Nem mindig minden úgy alakul, ahogy mi azt elképzeljük."

*Luca szemszöge*

Arra fele vettem az irányt, mikor Harry megállt és keze kicsúszott az enyém közül. Megfordultam és Harry Eleanor után indult. Ott hagyott egyedül. Én ott álltam az ajtó előtt és azt néztem, ahogy Harry oda megy Eleanor-hoz és Emily-hez. Egy darabig Beszélgetnek, majd Emily kettesben hagyta őket Eleanor-ral. Eleanor néha elejt egy "édes" mosolyt. Majd Harry megfogja a kezét és elmennek táncolni a nagy tömeg közé. Utána már nem láttam őket. Csalódott voltam és valamiért egy nagyon furcsa érzés kezdett hatalmasodni rajtam. Lehet, hogy a FÁJDALOM? Lehet, hogy fáj látnom, ahogy Harry becsajozik? Végülis mi csak barátok vagyunk. Semmi közöm, ahhoz hogy mit csinál. De nagyon rosszul esik. Az lesz a legjobb, ha haza megyek. Határoztam el magamban, majd a box felé vettem az irányt. Emie és Jordan eltűntek. A box-ban csak Emily és Zac beszélgettek. Így én próbáltam észrevétlenül oda menni a cuccomért, de Zac észre vett.
-Ilyen hamar mész?-kérdezte Emily kezét szorongatva.
-Igen. Úgy érzem, már nincs miért maradnom.-mondtam lehajtott fejjel és elindultam az ajtó felé. Még utoljára vissza fordultam és a szememmel Harry-t kerestem, de nem találtam. Biztos már intézi a Kicsikét. Jegyeztem meg és kimentem a nagy épületből. Mivel Harry hozott kocsival, így sétálnom kellet. Az utcák sötétek voltak, az égen ragyogtak a csillagok, egy fán egy bagoly huhogott. Az igazat megvallva féltem egyedül a sötétben, ezért egyre gyorsabban szedtem a lábaimat. Megnyugodtam, mikor az utcánkba fordultam be. De a nyugalmam olyan hamar el is illant, ahogy előjött, mikor egy személyt láttam támaszkodni a kocsiján a házunk előtt. A félelem tört utat magának a testemben. Egyre közeledtem az alakhoz, de nem ismertem fel. Kapucni volt a fején és lehajtotta, keze a zsebében pihent. Majd mikor már csak pár méter volt köztünk felemelte fejét. A fekete kapucni alatt göndör fürtök helyezkedtek el teljesen rendezetlenül, zöld tekintete a sötétben még sötétebbnek tűnt, mint amúgy ebben a helyzetben kinézne. A tekintete égetett, kezeit kivette a zsebéből és ellökte magát az autótól. Elkaptam tekintetem és a kapu felé vettem az irányt, de egy nagy és erős kéz vissza tartott attól, hogy azon bemenjek. Mikor látta, hogy nem mozdulók lassan elhúzta a kezét, de közben ujjait végighúzta a kezemen, amitől kirázott a hideg. Éreztem egy egyre jobban közeledő fejet a nyakamhoz, amit egy erősen mentolos lehelet kísért. 
-Ne haragudj. Nem akartalak megbántani csak..-suttogta és folytatta volna tovább ha nem vágok a szavába.
-Nem!-fordultam vele szembe, mert tudtam, ha megint suttogni kezd a fülembe nem bírnám ki. Egyenesen a tekintetével találkoztam.-Megértem, hogy kanos vagy meg minden, de mi a F*szért hagytál egyedül? Miért olyan kib*szott nehéz azt mondani, hogy 'Figyeld bocsi, de ott van egy csaj aki nagyon bejön és oda megyek hozzá addig te is keress valakit magadnak vagy csak érezd jól magad'? Miért olyan kib*szott nehéz ezt mondani?-fakadtam ki és üvöltöztem vele, de ő csak lehajtott fejjel hallgatta.-Nem értelek. Pedig nem is vagy részeg, mert azt mondtad nem iszol. Mert ha részeg lennél betudhatnánk annak, de nem vagy az.-halkultam el-De mindegy. Legalább kihancúroztad magad egy mosdóban vele és egy barátot meg elveszítettél.-az utolsó pár szóra tekintetét felkapta és engem nézett kétségbe esetten.-De semmi baj-paskoltam meg a vállát.-Akad majd jobb is. Szia Harry.-mondtam határozottan és a kezemet végighúztam a vállától egészen a karján keresztül, majd hátat fordítottam. Kinyitottam a kaput és bementem rajta. Lehajtottam a fejem és a földet pásztáztam, addig amíg nem értem a bejárati ajtóhoz. Tekintete szinte égette a hátamat, pedig nem is fordultam hátra, mégis éreztem, ahogy engem követ zöld szem párjával. A kulcsot betettem a zárba, majd elfordítottam. Mikor már nyomtam volna le a kilincset..-Luca!-kiabált utánam Harry. Nem fordítottam hátat, egy hangos csattanást hallottam erre megfordultam. Harry ugrott át a kerítésen és szaladt oda hozzám. A kapucni leesett a fejéről és beletúrt a hajába.
-É-én..nem tudok mit felhozni mentségemre. De tudom, hogy ha téged elvesztelek, abba belepusztulnék.-mondta mély és enyhén rekedtes hangjával. Tekintete egyenesen az enyémbe fúródott. Nem akartam semmit mondani, de mégis csak úgy jöttek volna maguktól a szavak, amiket most magamba fojtottam.
-Sajnálom.-mondtam suttogva, majd megfordultam és bementem a házba. Az ajtót bezártam és az előszoba ajtót becsuktam. Zokogva csúsztam le a bejárati ajtónak dőlve. Hallottam egy nagy csapódást, amit biztos Harry okozhatott. Az előszoba az én zokogásomtól visszhangzott. Majd egy hangos ajtó csapódásra elhalkultam. Gondolom becsukta a kocsi ajtaját, majd elindította a motort és kerék csikorgatva elindult. Mikor már nem hallottam, törtem ki zokogásba. Nem akartam elveszíteni, mert én egy nagyon picit többet is éreztem, mint barátság. De nem hiszem, hogy Harry még most is így gondolja, mint amikor elutasítottam. Rosszul esett, mikor ahhoz a punk lányhoz ment, úgy hogy nekem nem is mondott semmit, hanem ott hagyott. Még hozzá egy olyan lány miatt, akit csak jól megbaszott és ott hagyta, mert utánam jött. És akkor még idejön magyarázkodni, meg bocsánatot kérni. Lehet, hogy el kéne felejtenem és később, mikor már semmi érzelem nem marad bennem. Újra BARÁTOK lennénk. Igen ez lenne a legjobb! Mikor már nem jött semmi könnyem és kisírt szemeim elkezdtek fájni, felmentem halkan lépkedve az emeletre, majd be a szobámba, aminek az ajtaját bezártam. Ledobtam a kabátomat és a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy picit felfrissüljek. Miután végeztem, lemostam a sminkem és a hajam egy laza kontyba fogtam. Kifele menet felkaptam a kezembe a telefonomat és megnéztem az időt. Hajnali 2 óra volt. Szóval összesen volt 4 órám, amit alvással tölthetnék, ha nem járna az agyam a tegnap estén. Harry gyönyörű zöld tekintete, az összekuszálódott tincsei, és a telt ajkai, amik halvány pirosak voltak és nem száradtak ki. Ahogy hozzámért a bőröm égett minden érintésétől. Ahogy a haját igazította. Igen, ettől féltem. Mi van, ha nem tudom elfelejteni?  Egy picivel később az álom hívogatott, így hagytam, hogy elvigyen magával. 
Reggel nem szólt az ébresztőm. Gyorsan felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről, ami 07:30-at mutatott.
-Basszus! Elaludtam.-szólaltam meg hangosan. Kipattantam az ágyamból, felkaptam azt a ruhát, ami a kezembe akadt. A hajamat megcsináltam egy normális kontyba, nem tettem fel sminket. Felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy a telefonomat fent hagytam a szobámban. Felhúztam a cipőmet, majd kiszaladtam az ajtón. Reménykedtem, hogy anyát még itthon kapom el, de már rég elment dolgozni. Így kénytelen voltam sétálva elkésni az iskolából. Futottam az iskola felé, mikor meghallottam, hogy dudálnak. Megálltam és...

Köszönöm a komikat és a pipákat és a +1 feliratkozót!.

Itt a 21.rész^^ 

Remélem jó lett.

Iratkozzatok fel, pipáljatok és kommenteljetek, hogy milyenre sikerült.

puszi.:Nóry

Events

20.rész

"..minden rendben lesz.."

*Luca szemszöge*

Harry haza hozott, ami egy aranyos gesztus volt felőle. Hazafele út nem csendesen telt. Folyton nevettünk és hülyeségeket meséltünk egymásnak. Mikor a házunk elé értünk én elköszöntem egy sima "Szia"-val, de ő kiszállt és megölelt. Meg kell hagyni, nagyon jól esett, ahogy védelmező karjai közzé vont. Mellkasába temettem az arcomat, ezzel beszippantva az ő kellemesen jellegzetes illatát. Ő arcát a vállamra hajtotta és egy mély levegőt vett. Elhajoltunk egymástól majd integettem neki, míg ő a kocsija felé indult. Csak egy mosollyal reagált a tevékenységemre, majd elindultam a kapunk felé. Kinyitottam és az ajtóhoz indultam. Harry egy hangos duda szóval köszönt el. Felszaladtam az emeletre a szobámba és magamra zártam az ajtót. Igen fáradtnak éreztem magam, így az alvás mellet döntöttem. A Tv-m távirányítója  az ágyam melletti éjjeli szekrényen pihent, érte nyúltam és egy zene adóra kapcsoltam. Egy lassú zenét játszottak, aminek altató hatása volt, így nem kellet 2 perc se és már elnyomott az álom. 

*
A telefonom csörgése ébresztett fel. Kinéztem az ablakon, de azt sötétség borította kintről. Majd a telefonom órájára néztem, ami 21:00-át mutatott. Majd nem nézve azt, hogy ki hív elhúztam a hívás fogadása "gombot". 
-Szia Csipkerózsika!-hallottam meg a vonal végéről a tipikus mély, rekedtes hangot.
-Szia Göndörke!-köszöntem neki mosollyal az arcomon. 
-Nem lenne kedved eljönni velünk valahova bulizni? Jönne Emie is.-hadarta. Gyorsan végig gondoltam, hogy este kilenc óra van és még csak hétvége sincs.
-Sajnálom, de nem hiszem, hogy lenne kedvem.-mondtam egy picit csalódottan.
-Na ne már. Néha igazán te is kimozdulhatnál.
-De késő van és holnap suli!-vetettem fel az indokokat.
-MI? TESSÉK? Nem hallak ne haragudj. Akkor negyed óra és ott leszünk. Szia!-tette le a telefont. Tudja, hogy hogyan kell valakit el vinni valahova, úgy hogy ő nem is akarja. Kimásztam az ágyamból és felöltöztem és csináltam egy képet, mivel unatkoztam és posztoltam Instagrammra.

Ma este buli.!Lx.x

 Hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Oda szaladtam az erkélyemhez. Elhúztam a függönyt, kinyitottam az ajtót és Harry állt ott.
-Szia!-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. Erre gondolom nem várt, mivel igen hirtelen érte és meglepődött. 
-Akkor készen állsz Csipkerózsika?-húzta gödröcskés mosolyra az arcát.
-Ühüm..de én legkésőbb éjfélre itthon szeretnék lenni!-mondtam neki miközben mentünk lefele.
-Vettem!-mondta mosollyal az arcán. Illedelmesen kinyitotta nekem a kocsijának az ajtaját, majd átszaladt és beszállt az ő részénél. 
-És hova megyünk bulizni?-kérdeztem meg, míg ő gyújtást adott a kocsinak. 
-Egy bárba megyünk. Ott van már Jordan, Zac, Emie és még pár haverom.-mondta lelkendezve.
-De a "haverjaid"-jeleztem ezt a szót az ujjaimmal-élve felfalnak.-mondtam egy kicsit kétségbe esve.
-Nyugi. Vigyázok rád!-tette kezét a fedetlen combomra. Egy ujját végig húzta rajta, majd kezét elvette onnan és a sebváltóra helyezte, majd elindultunk.
-Köszönöm!-mondtam halkan.  De mint, ahogy az már bebizonyosúlt, neki jó a füle, így meghallotta. Az utat nézve elmosolyodott.
-Nincs mit!-de nem nézett rám. Viszonylag hamar odaértünk a bárhoz. Igaza volt Harry-nek, már ott állt Emie és az ő haverjai. Megálltunk a bár előtt, leállította a motort, kihúzta a kulcsot, majd kiszállt. Én is kiszálltam a kocsiból és oda sétáltam Harry-vel mellettem, Emie-ékhez. Emie furcsán nézett rám, de nem tett semmi féle megjegyzést. 
-Sziasztok!-köszönt nekik Harry. Pár méterre tőlük.
-Szia Harry!-ölelte meg Emie Harry-t, majd engem.-Szia Csipkerózsika!-Igen! Ez az! Meg van ki köszönt még így nekem Harry-n kívűl. Gondolkodtam magamban. 
-Szia Emie!-öleltem vissza, majd elindultunk befelé.
-Nem is tudtam, hogy te is jössz. Miért nem szóltál?-kérdezte enyhén felháborodva.
-Én se tudtam, egészen este kilencig.-nevettem el magam.
-Oh..értem.-mosolyodott el. Mikor leesett neki, hogy Harry kért, hogy menjek. Harry-ék elfoglaltak hátul egy box-ot és minket is oda hívtak. Emie leült Jordan mellé, míg én a tervem szerint mellé akartam ülni, de valaki belekotnyeleskedett. Harry volt az, megfogta a kezem és Zac és közé leültetett. A rossz fiúk bandájából, nekik hármójuknak nem volt csajuk. Gondolom, ezért is jöttek el. 
-Zac Eathon.-nyújtotta a kezét felém. Én szívesen elfogadtam és én is bemutatkoztam.
-Luca Strong.-eleresztettem egy enyhe mosolyt.
-Gyönyörű neved van. Bár nem csak a neved gyönyörű.-kezdett el igen feltűnően bókolni. Harry csak egy szúrós pillantást vettet rá, de Zac nem is figyelve rá, folytatta velem a beszélgetést. 
-Kérek egy italt. Ti mit isztok?-fordult felénk a kérdéssel Harry.
-Nekem sört kérjél.-mondta Jordan, majd folytatta a beszélgetést Emie-vel. 
-Én egy Narancsos vodkát kérek.-mondta Emie.
-Nekem jöhet egy "Jéger".-Majd Harry rám emelte tekintetét várva a válaszomat. 
-Öhm..elkísérlek és majd ott választok valamit.-mondtam és elindultunk a pult felé. Harry kérte a kért italokat és még magának vett egy cola-t.
-Meg még azt is fizetem, amit Ő kér.-mutatott rám.-Akkor mit kérsz?-tette fel a kérdést kedvesen és túl kiabálva a zenét. Kicsit csodálkozva néztem, ahogy Harry csak egy Colat kér, miközben a többiek alkoholt isznak.
-Te hogy hogy nem iszol valami alkoholosat?-tettem fel a kérdésem. Harry csak megforgatta a szemét.
-Még egy vodkás narancs lesz a Hölgynek.-mutatott ismét rám. Majd felém emelte tekintetét.-Szóval...Csak mert valakinek haza is kell vigye a részeg disznókat.-mondta nevetve. Én is nevettem, de a pultos lány félbe szakított a nevetésünket.
-Akkor itt van egy Vodkás narancs.-húzta mosolyra a száját a csaj. Biztos bejött neki Harry, mert igen kihívóan viselkedett, de Harry nem is figyelt rá vagy csak nem tűnt fel neki.
-Rendben. Köszönöm.-eleresztett egy laza mosolyt, majd belém karolva ott hagyta. Hátra fordultam, hogy megnézzem a csaj reakcióját. A pultnak támaszkodva, az álla a földet súrolta, szemei kikerekedtek a csalódottság és a meglepődöttség miatt.  Én csak visszafordultam és kuncogtam halkan. Harry rám nézet. Gondolom érezte, ahogy rázkódok a kezében a nevetés miatt, amit magamba fojtva próbáltam elhallgattatni. 
-Mi olyan vicces?-húzta fel egyik szemöldökét és picit értetlen tekintetével fürkészte arcom.
-Ja, csak a csaj teljesen pofára esett.-nevettem most már hangosan. Harry még mindig értetlen arc kifejezéssel nézett rám.-Ahj..nem láttad? A csajnak bejöttél, te meg csak úgy ott hagyod.-mondtam neki, mire leesett neki és ő is nevetett velem.
-Így már értem. Lehet vissza megyek akkor hozzá.-kacsintott, majd az italokat az asztalra tette, ahol ültünk. Emie és Jordan elmentek táncolni, így csak Zac ült ott egyedül és erősen a táncoló tömeget nézte. 
-Hé, Haver! Van ott valaki?-lökte meg Harry a kezét, mire egy picit, mintha felugrott volna. Rám nézett, majd Harry-re.
-Öhm..csak ott vannak Eleanor-ék. Tudod, azok a dögös punk csajok.-nyalta meg a száját, majd beletúrt a hajába. Harry tekintete egy picit elkomorult és ő is a tömeget fürkészte. Igen. Ez az! Minden vágyam, hogy velük töltsem az estét. Harry arcát figyeltem, de ő le se vette a tömegről a szemét.
-Harry! Gyere menjünk ki levegőzni.-fogtam meg a kidolgozott bicepszét és húztam magam után. Harry engedelmeskedett és jött utánam. Nem messze a box-unktól volt egy kijárat. Arra fele vettem az irányt mikor...

Sziasztook.!

Kész lettem a 20. résszel is. Ami mondjuk meg az őszintét egy picit rövidebb lett, mint a többi. De pótolni fogom.:)

Köszönöm a +2 feliratkozót és a sok pipát és komit.

Ehhez a részhez is kérek soksoksoksok pipát, komit, feliratkozót.

puszi.:Nóry

Being a good friend ..(!)

19.rész

FRIEND!!

 *Harry szemszöge*

A kocsimmal megálltam a házunk előtt. Anya már biztos, hogy alszik. Halkan fordítottam el a kulcsot a zárban. Majd kinyitottam az ajtót és halkan becsuktam magam után. Ledobtam a csizmámat az előszobában, kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Anya szobája a földszinten volt, így nem kellet aggódnom már, hogy az első emeleten felébresztem. Bementem a szobámba, felkapcsoltam a villanyt. Mit ne mondjak, azt hittem, hogy anya rendet rakott. Csalódnom kellet. Gyorsan rendet raktam a szobámban, majd ledőltem az ágyamra. Az ágyamon volt a laptopom, így bekapcsoltam, hogy megnézzem a Facebook-omat. Bejelentkeztem, közben felültem és az ölembe vettem a készüléket. Mivel melegem volt levettem a pólómat magamról és az íróasztalom előtt elhelyezkedő székre dobtam. A laptopom képernyőjére pillantottam, két üzenetem és öt értesítésem jött, meg két ismerős felkérésem. Rákattintottam az ismerő felkéréseimre. Az egyik Eleanor volt, akit nem túl szépen elutasítottam. A másik meg Emily volt a punk lány. Mind a kettőt elfogadtam. Megnéztem az üzeneteimet, Emie és Eleanor írt. 

*Emie Bestreng

Na mivan hősszerelmes?:DD

ahh..ne is kérdezd..és ne hívj hősszerelmesnek!:D

ennyire rossz volt.? Mit csináltál.?:o

lehet nem kellet volna csinálnom semmit.:@

?:O O.o

"csak barátok"

:/ ne már

ez van..majd alakul vagy..marad ahogy volt..de Lucának egy szót se!..így is szerintem megutáltattam magamat vele.

dehogy mondom! Nem hiszem..mit reagált:? vagy hogy mondtad el neki.?:)

zongorázott..én kaptam az alkalmon..és pont olyan számot játszott, aminek a szövege sokat beszélt..és ugyan

 azokat éreztem..és hát..elég kínos volt..nem reagált semmit..majd rákérdeztem..és azt mondta tömören és 

röviden, hogy maradjunk csak barátok..én meg bele egyeztem..pedig volt még egy lány is aki igen nyiltan és feltűnően flörtölt velem.:@ hagyhattam volna azt a csókot..:/

uhh...majd alakul..ha ügyesen csinálod..bedobod magad a szívébe.:)) bíz bennem! 

és milyen lány?:o

jaa..volt egy egész csinos és sexi punk lány akivel eléggé össze melegettem a "kóruson".:$

ohh..értem..gondolom ezt látta Luca is.

jaa..azt hiszem.:/

de miért is érdekli őt ez annyira?.

nem tudom..nah de megyek Hősszerelmes.:$ :*

Good Night.!♥

Jó éjt.! És megmondtam, hogy ne hívj így.!! hnap suliban.♥

Még megnéztem az értesítéseimet, majd úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni. Az órára pillantottam és az 22:31-et mutatott. Leraktam a laptopom, elmentem letusolni, majd lefeküdtem az ágyamba és próbáltam elaludni. Ami kevés sikerrel járt. Csak forgolódtam, de a szememre nem jött álom. Kezembe vettem a telefonom és abban kezdtem kutakodni. Ilyenkor, mikor nem tudok aludni végig nézem általában az SMS-eimet. De mikor megláttam annak az illetőnek a nevét, akinek aligha három órája vallottam "szerelmet" teljesen elment a kedvem. Rá mentem a nevére, nem olvastam vissza, inkább csak írtam neki egy üzenetet.

Luca Strong

Jó éjt.! Harryxx

"Üzenet elküldve". Jött az értesítés. Nagyot dobbant a szívem. Letettem a telefonom a párnám mellé, mikor az rezgett.

Neked is.!:)) Lx.x

Azt hittem, hogy haragszik rám. Nagy kő esett le a szívemről és mintha gyorsabban vert volna. Nem tudtam, hogy vissza írjak-e neki vagy ne. Azért tettem egy próbálkozást.

Luca Strong

Nem tudok aludni.:/ Harryxx

"Üzenet elküldve". Jött ismét az üzenet. Izgatottan vártam a választ. Reméltem, hogy nem küld el a fenébe. A telefonomon az időre pillantottam az 23:00-át mutatott.

Én se.:( Énekeljek neked egy dalt, hogy sikerüljön az alvás?:D Lx.x

Mikor elolvastam az üzenetet egy picit megmosolyogtattam és egyből vissza írtam.

Luca Strong 

Jó lenne.:/ De inkább majd holnap.:D Most kibírom valahogy nélküle is.:$ Majd valami szép dologra gondolok.:D Harryxx

Jött ismét a jelzés. Már éreztem a szememen, hogy nem sokára elalszok. Mikor a rezgés ébresztett fel.

Nem biztos, hogy addigra már áll az ajánlatom.:/ Én is akkor ezt teszem.:DD Hát ha beválik. Nah Jó éjt Göndörke.:$ Lx.x

Mikor elolvastam, valamiért libabőrös lettem. "Göndörke" micsoda becézés, de nem rossz. Gyorsan vissza írtam neki.

Reméljük, hogy beválik..nekem már ugymond sikerült:DD Göndörke?:o 

Jó éjt Csipkerózsika.:))Harryxx

Ez a Csipkerózsika nem tudom, hogy honnan jött. Talán a szőke hajából és, hogy mindig aludna. De szerintem ez a név is igen találó neki. Erre már nem válaszolt úgy hogy elaludtam. Reggel a telefonom csengőhangja ébresztett. Felöltöztem, belőttem a hajam, fogat mostam és lementem anyához, aki épp a konyhában tevékenykedett.

-Jó reggelt!-adtam puszit az arcára. Nagyon finom illata volt a reggelinek, de nem voltam éhes és csak reméltem, hogy anya ezt nem veszi rossz néven.

-Jó Reggelt Édesem!-nyomott egy nagy puszit az arcomra. Imádtam anyában, hogy mindig életvidám és boldog. Rólam nem lehetett el mondani ezt mindig.-Harry Drágám, olyan vidám vagy ma.-mondta, amin egy picit én is elgondolkodtam, de utána nem törődtem vele.

-Ne haragudj anya, de nem vagyok éhes és sietek az iskolába. Szia!-nyomtam egy puszit az arcára és mielőtt megszólalhatott volna kimentem a házból. Felhívtam Zac-et és Jordan-ent, hogy merre vannak. Zac és Jordan a "bandánk-nak" a tagjai, nagyon jó barátok vagyunk. Majd felvettek egy bolt előtt. Általában mindig együtt megyünk iskolába. Zac enyhén tetovált fiú volt, mint én. Bár nekem több tetkóm volt, mint neki. Jordan, pedig televolt tetoválással és piercing-je is volt a szemöldökében és a szájában. Ők voltak a legjobb barátaim. Nagyon bírtam őket, bár nem lehetett velük komoly dolgokról beszélgetni. Ezért van itt nekem Emie. Vele mindent megbeszélhetek. Mikor beértünk a suliba megálltunk a szokásos helyünkön, ahol a szép lányokat szoktuk nézni.  Ma nem volt semmi programunk, ezért valamit kellet terveznünk. Mikor megláttam Lucát és Emie-t bejönni a kapunk nagyot dobbant a szívem. Semmi ok nélkül. Integettem Emie-nek, aki egy mosolyt küldött felém. Luca rám nézett, majd lehajtotta a fejét. A reakcióját nem láttam a haja miatt. Ki volt engedve és lágy hullámokba omlott a vállára. Egy laza kötött pulcsiban volt, egy farmarban és egy bakancs. Nagyon csinos volt szerintem. A stírölésemből Jordan zökkentett ki.

-Mi van tesó?-mosolyodott el.-Tetszik?-tette fel egyből a kérdést és mutatott Lucára.

-Mi?! Dehogy barátok vagyunk.-mondtam, majd ott hagytam őket és Lucáék után futottam. 

-Jó Reggelt lányok!-mondtam és egy széles mosolyra húztam a számat.

-Szia Hősszerelmes.-mondta Emie, amit meg is bánt. Mivel a "hősszerelmes" "Nője" is ott volt.-upsz..-mondta halkan. Én csak egy mérges pillantást vetettem rá, majd Lucára néztem.

-Jó Reggelt Csipkerózsika!-mondtam kevésbé olyan erőteljesen és halványan elmosolyodva. Ő rám emelte tekintetét és mosolyra húzta a száját.

-Szia Göndörke!-mosolya szélesebb lett mikor kimondta a "becenevem".

-Ő srácok én picit oda megyek a pasimhoz..itt várjatok!-parancsolt ránk Emie.

-Rendben.-mondtam neki és Lucára néztem.-Hogy jött ez a Göndörke?-mosolyodtam el. Ő felnézett rám és tekintetem találkozott az Ő gyönyörű kék szempárjával, de nem csodálhattam sokáig, mert elkapta tekintetét.

-Nem tudom. Talán a hajad miatt?-nevetett fel hangosan. Én is felnevettem a bugyuta kérdésemen.

-Tegnap este épségben haza jutottál?-kérdezte ezt már egy picit félve.

-Igen, persze. Amúgy azért köszönöm az ajánlatod.

-Igazán nincs mit és még ma is áll. Nem úgy mint a tiéd.-tettetem egy kis szomorúságot. Amire elnevette magát.

-Nagyon béna az arcmimikád.-mondta mosolyogva.-És nem tudom. Lehet, hogy még ma estére is áll.-mondta egy sejtelmes mosoly kíséretében. A csengő zavarta meg a beszélgetésünket. Bementünk az osztályba. Egész nap csomó hülyeséget beszéltünk és tényleg úgy éreztem magam vele, mint egy baráttal. Miután hazavittem, kiszálltam a kocsiból és egy öleléssel búcsúzkodtunk. Érdekesen nézhetett ki, mert mindkettőnkön fekete farmer volt és egy bakancs. Alulról össze öltöztünk.

És készen lett ez a rész is.!

Véleményeket, komikat, feliratkozókat és pipákat nagyon szívesen fogadok^^  ÉS ÚRISTEN több mint 13 000 oldal megtekintés.*_________* köszönöm szépen meg az 50 feliratkozót is!

puszi.:Nóry

"I will not give up.."

18.rész

"his eyes .. his smile .. his hair"

Elindultam a Kórus terembe. Reménykedtem, hogy utánam jön, de hiszen Ő Harry Styles. Mit is gondoltam. Kezemet a kilincsre tettem, majd lassan benyitottam. A tekintetem Jake-en akadt meg. Leültem egy helyet kihagyva "mellé".
-Sziasztok!-köszönt a tanár nő kicsit sem kedvesen. 
-Jó napot!- köszöntünk szinte egyszerre a tanár nőnek. Majd ajtónak a nyikorgására lettünk figyelmesek. Mind a hárman oda fordítottuk a fejünket a hang irányába. Teljesen elképedtem, mikor megláttam hogy az illető aki bejött Harry. Rám se nézve köszönt udvariasan a tanár nőnek.
-Jó napot Kívánok Tanár nő! Elnézést, hogy így berontottam..-folytatta volna tovább, ha a tanár nő nem vág közbe.
-Jaj, Harry! Nagyon örülök, hogy csak így betoppantál. Nyugodtan ülj le valahova. Látom kezded megszeretni ezt az iskolát. De hogy hogy ide tévedtél?-nézet rá értetlenül. Harry bevetette a szomorú tekintetét.
-Hát tanár nő, tudja nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy terveztem és úgy gondoltam, hogy elfelejtem a mai napra egy picit.-kezdte el mesélni. Én picit kényelmetlenül éreztem magam, ezért közbe szóltam.
-Tanár nő, akkor eltetszik mondani, hogy mit is kéne csinálnunk?-mondtam egy picit flegmábban mint, ahogy én azt akartam, de szerencsére nem vette észre.
-Ja, igen persze. Luca te hangold be a hangszereket. Jake, te pedig takarítsd le őket!-mondta először lágyan, majd Jake-nek szigorúan. Jake-re néztem, akit nem igazán érdekelt, hogy mit mondott a tanár nő. Miután én elindultam a hangszerek felé, még hallottam, hogy Harry a "szerelmi életéről" beszél a tanár nővel. És ahogy láttam, még érdekelte is. Jake-re néztem és intettem neki a fejemmel, hogy jöjjön utánam. Nem kellet többször ezt megtennem, már jött is. Leültem egy székre, míg Jake a földre ült le törökülésbe. 
-Hogy hogy itt vagy?-érdeklődtem, mert tényleg furcsának tartottam, hogy nem egy csajjal van.
-Ahh...a Tanár nő meglátott, ahogy..khm..-nem tudta, hogy hogy mondja finoman, de egyből lesett.
-Ohh..oké. Ne folytasd!-nevettem el magam egy picit kínosan. Harry felé tekintettem, akinek a szemében egy enyhe féltékenységet véltem felfedezni a szemében. Tekintetünk akkor szakadt el, mikor egy csapódás jelezte, hogy megint jött valaki. Mindenki oda nézett és két enyhén "punk" lány volt az ajtóban. Miután bemutatkoztak megtudtam, hogy a szőke:
Emily Johanne 

a barna pedig:
Eleanor Edwardes 

Meg kell hagyni, hogy szép lányok voltak a punk stílusuk ellenére. De így első ránézésre Eleanor szimpatikusabbnak tűnt. Harry-nek a szeme megakadt a barna hajú "szépség-en". Egy picit idegesített, de nem tettem vagy szóltam semmit ennek érdekében. Mindenféle témáról beszélgettem Jake-el, mikor egyszer azt vettem észre, hogy Harry oda ment Eleanor-hoz. Amilyen hamar derültem jó kedvre az új ismerősök láttán, olyan gyorsan lett rosszabb. Egy óra múlva a szőke "szépség" hazament. Már csak Jake, Harry, Eleanor és én maradtunk. A tanárnő, már azután elment miután látta, hogy Harry "társaságot" talált. Jake és én a zongoránál ültünk és beszélgettünk, míg Harry és Eleanor a padoknál nevetgéltek.
-Figyelj, nekem most mennem kell, de majd még beszélgetünk! Nagyon jól éreztem magam.-mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Rendben, Szia!-viszonoztam a puszit majd elkísértem az ajtóig.-Én még maradok, még a zongorával nem végeztem.-mondtam és ő csak bólintott egyet és elment. Kénytelen voltam Harry-ék fele vissza menni. De mivel én olyan "tökéletesen" tudok időzíteni, így pont akkor értem oda, hogy őket lássam, mikor a csaj meg akarta csókolni. Gyorsan vissza húzódtam a fal mögé és leskelődtem, hogy mit csinál. Harry az elején megszeppent a tette miatt, majd láttam, hogy a megszeppent arcból szomorúba vált és valamit mond neki. Nem tudok szájról olvasni, mint már azt mondtam, ezért csak az arcmimikájából vontam le, hogy elutasította ezt az ajánlatot, de telefonszámot cseréltek. Majd nyomott egy puszit a lány arcára és elment. Harry az arcát a kezébe temette és úgy ült. Izmai megfeszültek, nagy keze egész arcát eltakarta. Nem értettem, hogy mi baja lehet. Mivel barátok vagyunk, ezért oda mentem hozzá. Megálltam előtte, Ő felemelte fejét nagy tenyeréből és rám nézett.
-Te itt voltál egész végig?-kérdezte kikerekedett szemekkel, amiben egy kis aggodalmat is felfedeztem.
-Öhm..izé..nem most jöttem csak vissza. A gitárokat hangoltam-hazudtam neki. Ahogy láttam elég hihetetlenül.
-De hiszen a gitárok hátul vannak.-mosolyodott el. A fenébe! Még ez a pici füllentés se megy. 
-Öhm..-nem tudtam, hogy mit mondjak. Leültem mellé, Ő felegyenesedett.
-Mindegy. Azt hiszem megyek, már sötét van.-mutatott az ablak felé.
-Miért nem hagytad?-tettem fel a kérdést, ami már egy ideje fogalmazódik bennem. Nem nézett rám csak maga elé bámult. Láttam, hogy szólásra nyílik a szája, de nem beszél.
-Korai volt.-mondta rekedtes hangjával. Én csak elmotyogtam egy 'oh értem'-et és a zongora felé sétáltam. Nem figyelve arra, hogy Harry ott van-e, elkezdtem hangolni a zongorát. Majd mikor úgy éreztem végeztem elkezdtem játszani egy dallamot. De egy hirtelen köhögésre be is fejeztem. Ekkor vettem észre, hogy Harry még itt van. Oda kaptam tekintetemet a zongora billentyűiről. Felém sétált, majd leült mellém a székre.
-Te tudsz zongorázni?-kérdezte, normális hangnemében. Én csak bólintottam egyet.-Játszanál nekem valamit? De ne nyálasat!-mondta halkabban és közelebb volt, mint az előbb. Elkezdtem játszani Bruno Mars-Grenade c. számát. Egyből felismerte a számot, mivel egy mosolyra húzta a száját. Majd halkan de elkezdte énekelni.
-Könnyen jön,könnyen megy
Te már csak így élsz, oh
És mindent csak viszel, viszel, viszel
De soha nem adsz semmit
Tudnom kellet volna, hogy te zűrös vagy
Már az első csóktól kezdve
Nyitva tartottad a szemed
Miért voltak nyitva?..-a végére teljesen elhalkult, de éneklés közben engem nézett. Tudtam, hogy ez nekem szólt. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Kezem lecsúszott a zongora billentyűiről. Tudtam, hogy rossz választás lesz. Ez a kedvenc számom, de eddig sose figyeltem a jelentését. Csak a lábamat pásztáztam. Éreztem, hogy Harry engem figyel. Felnéztem rá, szemei csillogtak, ajkai enyhén nyitva voltak, a haján látszott, hogy többször végig szántott rajta nagy ujjaival. Tekintette, hol a szememet figyelte, hol az ajkaimat. Tudtam, hogy ez után mi jön. Ezt meg kellet előznöm. Nem lehet több barátságnál! Ez járt folyton a fejemben. Így valamit mondanom kellet, hogy megtörjem ezt a pillanatot.
-Öhm..mennem kell.-mondtam és össze kapkodva szedtem a cuccaimat. Nem szólt csak némán bámult.
-Figyeltél a szövegre?-kérdezte hirtelen, megtörve a nagy csendet köztünk. Nem  gondoltam, hogy ilyen nyíltan rá fog kérdezni. Nem tudtam, hogy mit kéne mondjak. Hazudjak a szemébe vagy mondjam el az igazat. Az igazság mindig fáj.
-Igen.-suttogtam alig hallhatóan. De Harry még ezt is meghallotta.
-És?-nézett rám reménykedve. Nem tudom, hogy  mit mondjak. Szeretem, de nem lehet több barátságnál. Nagyon a szívemhez nőtt és ezt nem akarom elveszteni. Viszont én is ugyan így érzek, ahogy Ő. Elmondjam neki az igazat? Egy darabig rágódtam rajta, majd meggyőztem magam.
-Figyelj..-ültem le mellé.-Ahh..nem tudom elmagyarázni.-temettem a kezembe az arcomat. Majd oda kezdtem beszélni.-Én bírlak..de..nem akarlak elveszíteni.-néztem fel rá. Az arca semmi érzést nem fejezett ki. 
-Értem.-húzta hamis mosolyra a száját.

*Harry szemszöge*

Elmondtam neki egy dalban, hogy mit érzek és nem reagált semmit. Rá kérdeztem, de nem nagyon akart válaszolni, kezdtem félni a válaszától, majd bele kezdett.
-Figyelj..-ült le mellé a székre. Ez már egy jó jel. Nem hagyott itt vagy nem mondta azt , hogy nem szeret és hagyjam békén.- Ahh..nem tudom elmagyarázni.-kezébe temette ezután az arcát. Éreztem, hogy ezek után nem lehet belőle már semmi jó. Elkezdett a kezébe beszélni, ami meglepett egy picit.-Én bírlak..-egy kis reményt kezdtem érezni ez a két szó után, repdestem az örömtől.-..de..nem akarlak elveszíteni.-ettől féltem. Ott az a "de" szócska. Elhatároztam magamban, hogy nem fogom ennyiben hagyni. Küzdeni fogok érte, ha kell.
-Értem.-csak ennyi jött ki a számon. Luca felnézett rám. Sajnálatot láttam a szemében. Elmosolyodtam egy picit, de igazából nagyon nehezemre esett. Felálltam, felhúztam a kabátomat és felé fordultam.
-Haza vigyelek?-csak muszályból kérdeztem meg. Meg féltettem is egy picit. Ő csak megrázta a fejét, hogy nem kell. Egy picit csalódott voltam, de elindultam kifelé, de előtte még vissza mentem hozzá.
-Jó éjszakát Luca!-suttogtam a fülétől nem messze. Láttam, hogy kirázza a hideg, amin csak egy halványan mosolyogtam, majd tovább folytattam utamat. Nem tudom, hogy mi lesz ezek után. De egy biztos! Nem hagyom ennyiben. Próbálom, majd kikapcsolni ezeket az érzelmeket és maradni jó barátnak. Ezen gondolkoztam haza fele úton..

Új rész.!!

Remélem tetszik nektek..és hogy várjátok a következő részt.

Iratkozzatok fel, komizzatok, pipáljatok vagy csak csupán jelezzétek, hogy milyen.

CSATLAKOZZATOK A FACEBOOK-OS CSOPIMHOZ IS.!!!

puszi.:Nóry

It?

17.rész

"Miért szereted őt?
Nem tudom. Ő csak..Nem tudom.."

Csak árnyékot láttam, de az árnyék ismerős volt. A függönyt jobban elhúztam és a hold fénye megvilágított göndör fürtök láttán egyből megismertem az "illetőt". Gondolkodtam, hogy mit is kéne tennem. Elhúznom a függönyt és ott hagyni vagy kinyitni az erkély ajtaját és beszélni vele. Egy darabig rágódtam ezen, majd a kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam. Egy halk nyikorgás hallatszott, amin egy picit megugrottam. Harry tekintetét egy percre sem vette le rólam. Követte cselekedeteimet. Úgy gondoltam, hogy én megyek ki, így nem maradhat itt vagy ha rosszul sülne el akkor csak bemegyek és magára hagyom. Magam után becsuktam az ajtót és vele szembe fordultam. Láttam, hogy gondolkozott azon, hogy mit is kéne mondania. Én nem szóltam semmit, vártam hogy lépjen. Csak nézett, kezdett egyre kínosabbá válni a helyzet így gondoltam lépek.

-Heló!-köszöntem egy picit sem barátságosan. Amíg meg nem szólaltam Harry a tarkóját vakargatva gondolkodott, de a köszönésemre egy picit megremegett és felnézett rám. Enyhültek arcvonásai az előzőhöz képest. 

-Szia! Öhm..figyeld..ahh..bassza meg nem tudom hogy kezdjek neki.-fakadt ki miután mekegett egy párat. Magamban megmosolyogtattam ezt a kifakadást, de kívül komoly maradtam.

-Sajnálom, fáradt vagyok.-mondtam és elindultam, de egy kéz megszorította a csuklómat. Hátra pillantottam, majd kicsúsztattam és bementem a lakásba, bezártam az ajtót és elhúztam a függönyt. Vissza feküdtem az ágyamba, őszintén megmondva egy picit büszkén, hogy ilyen határozottnak sikerült maradnom. Lekapcsoltam a villanyt, betakaróztam és úgy tettem, mintha aludnék. Harry reakcióját figyeltem az ágyamból, mivel még mindig az erkélyemnél állt. Teljesen le volt dermedve. Biztos nem számított erre, majd megfordult lassan és beletúrt a hajába. Becsuktam a szemem és elkezdtem képzelődni, hogy milyen szexi is az a mozdulata, mikor felfele beletúr a hajába, mert a tincsei kuszán állnak vagy csupán csak zavarban van. Mire kinyitottam a szemem már nem állt ott. Egy picit bántam, hogy nem törte magát, de lehet jobban is járt így, különben egy adag lecseszésben részesült volna. Nagyon nehezen jött a szememre ezek után álom, le kellet menne a konyhába innom egy pohár tejet. Attól általában mindig elálmosodok. Vissza feküdtem, de az agyam nem akarta, hogy kipihenten menjek az iskolába. Folyamatosan kattogott, néha felesleges, néha meg teljesen értelmetlen dolgokról. Majd valahogy de sikerült álmosságot csalnom a szemeimre és elaludtam. Reggel a telefonom ébresztője keltett fel. Lassan és lustán tántorogtam ki a puha és meleg ágyamból. Mintha egy mágnes lenne úgy húzott vissza, de sikerült neki ellenállnom. Lustán vettem utamat a fürdő szobába, hogy valamit kezdjek a kusza szőke tincseimmel. Kifésültem őket, majd mivel nem kedvem a haj sütőt bekapcsolnom, így csak egy hosszú ló farokba fogtam. A szekrényemben kutatva egy normális ruháért indultam, de a telefonom hangos csengő hangja zökkentett ki ebből a cselekedetemből. A párnám alatt volt a telefonom, lassan oda kullogtam és kivettem alóla. Nagyon kitartó volt az illető, mivel még mindig csörgetett. Sajnos nekem nincs bekapcsolva, hogy egy idő után hangpostám szóljon. Azt hiszem ezen változtatnom kell! Jegyeztem meg magamban. A képernyőjére pillantottam és Emie nevét láttam. Nem tudtam, hogy mit akar vagy hogy vétettem-e ellene valamit vagy csak ki akar oktatni valami miatt. Ennek érdekében elhúztam a hívásfogadása "gombot" a kijelzőn.

*telefon beszélgetés*

-Jó reggelt Csipkerózsika!

-Szia Emie!

-Na mi ez a hangnem? Nem szeretsz?

-De...igen..Csak fáradt vagyok.

-Ohh..oké..nem tudod mekkora kő esett le a szívemről.

-A lényeget Emie!

-Okéééé..csak azt akartam kérdezni, hogy megvárjalak a kapunál?

-aham..de megyek mert még ruha sincs rajtam.

-uhh..na jó befejeztem ez már beteges! Akkor várlak Galambom! Cupp

*telefon beszélgetés vége*

Ma valamiért különlegesen jó kedve van Emie-nek. Valamit elfelejtettem? Néztem fel a plafonra. Majd csak kiderül, úgy hogy csak egy váll vonással elintéztem. A szekrényemből kikaptam egy fekete cica nadrágot, egy kötött pulcsit, aminek az egyik vállánál lelógott az anyag. Igen szexi látványt eredményezett. Tettem fel egy hanyagnak nevezhető sminket, ami szempilla spirálból és alapozóból áll. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé a konyhába, valamit bedobni. Anya gondolom még nagyban szunyókált. Ami nem megszokott tőle, gondoltam arra hogy felébresztem, de egyszer én is kiszúrhatok vele, így rossz kislány módjára hagytam nyugodtan aludni én meg csendben elindultam a bejárati ajtó felé és halkan becsuktam azt. Az úton beraktam a fülhallgatómat, amit én csak "füles"-nek nevezek. Néha azt hiszik, hogy a Micimackós-ról beszélek, ilyenkor csak nevetek rajtuk és elmagyarázom nekik. Az iskolába vezető út, most viszonylag nyugis volt és ez nagyon furcsa volt. Mikor megláttam az iskolát, mintha egy rózsaszín csomagoló papírba burkolták volna. Minden csupa rózsaszínben volt. Komolyan a hányinger kerülgetett. Nagyon nem kedveltem a rózsaszín szint, inkább voltam "kék párti". Oda sétáltam Emie-hez, aki a kapuban várt, ahogy mondta. 

-Szia Emie!-mondtam és megöleltem.

-Heloka Nyalóka!-miután kimondta villantott felém egy 1000 wattos mosolyt. Látta, hogy én nem tartom ezt annyira viccesnek és el is tűnt az a mosoly.-Mi történt?-nézett rám egy picit érdekesen.

-Semmi..nincs hangulatom. Amúgy mi ez a nagy Rózsaszínbe borulás? Meghülyültek az emberek?-értetlenkedtem. Emie-nek kikerekedtek a szemei.

-Ezt most csak viccből mondtad ugye?! Valentin-nap van te kis butus. És lehet igazad van abba, hogy meghülyültek az emberek.-nevette el a végét. Mikor meghallottam a "valentin-nap"-ot, máris éreztem, hogy miért van ilyen rossz napom. Nem mintha az én életemben sokat jelentett volna ez a szó. Csak vállat vontam és elindultunk az iskola felé. Ezt a napot egyedül csak akkor szerettem, mikor volt valakim, ami nem történt meg olyan sűrűn vagy ha igen akkor meg szakítottunk, úgy hogy a Valentin-napot általában egyedül töltöttem. Vagy amikor nem volt Emie-nek se senkije akkor vele ettünk Nutellát a Tv előtt. Mindenki párosával járt-kelt körülöttünk és valami kis apróságot tartott a kezében, amit a kedvesétől kapott. Igen, irigy voltam rájuk, de hát ilyen az élet. Miközben mentünk a bejárat felé, megláttam a "rossz fiúkat" szokásos helyükön állva. Köztük Styles-t is. Ilyenkor aki nem ismeri azt hiszi, hogy az a szingli pasik klubja, de ez régebben volt. Ma már szinte mindegyiknek volt csaja. Kivéve egy-kettőt. Bementem az osztályomba és leültem a helyemre. Olyan idegesítő volt, hogy még az osztályban is kettesével voltak. Se többen, se kevesebben. Valahogy ezt nem vettem észre, mikor volt valakim. Inkább a könyveimbe bújtam, de úgy döntöttem, hogy inkább szólok az ének tanár nőnek, hogy mennék neki segíteni valamiben. Addig is elvonja a figyelmemet erről a napról. A tanár nő szívesen fogadta a kérésemet és meg is beszéltük, hogy iskola után a kórus teremben találkozunk. Vissza fele inkább pásztáztam a földet, még az is érdekesebbnek tűnt minthogy azt nézzem, hogy hogy incselkednek egymással az emberek. Körül néztem és hát igazam lett. Mindenki el volt az ő kis "partnerével". De megakadt a szemem egy emberen. Egyedül támaszkodott egy oszlopnak. Göndör fürtök keretezték a fejét és smaragdzöld szemei végig mértek mindenkit. Az arc kifejezéséből egy kis csalódottságot és szomorúságot sikerült felfedeznem. Neki vajon miért nincs csaja? Pedig biztos több mint 1000 lány rajong érte. Na majd biztos felszed Valentin-napon. Gondoltam. Nem értem, hogy még ilyenkor is miért rajta jár az eszem. Lehet, hogy bánt egy picit amit tett. De hát nincs mit tenni. Ha nem tudja mit akar vagy nem tud neki hogy neki állni. Én sem tudok neki segíteni. Bementem a terembe és vissza ültem a helyemre. Visszabújtam a könyveimbe, mintha azzal tudnám védeni magam a sok szerelmes pártol. Felemeltem tekintetemet és a bejárati ajtónál megláttam Őt. Végig mért az osztályon, majd hajába túrt és tekintetét a földre szegezte és úgy ült le mellém. Nem figyeltem rá, inkább hallgattam zenét a fülhallgatómon. Hallottam hogy becsengettek, így kivettem azt. Harry rám nézett én nem néztem rá, csak a látókörömben volt és így láttam Őt. Elfordítottam a fejem, hogy tekintetét levegye rólam és mikor vissza fordítottam a fejem már nem nézett rám. Az órák nagyon hamar elmentek ahhoz képes, amire számítottam. Az utolsó óráról csengettek ki, megvártam, míg a szerelmesek kimennek, majd utánuk kimentem én is. Anyával megbeszéltem, hogy itt ebédelek, így lementem az ebédlőbe. Ott még rosszabb volt a helyzet, mint a folyosón. Kettesével ültek mindenhol. Talán két-három olyan asztal volt, ahol több csoport ült. Az egyik lehetőségem volt Billy-ék asztala, ahol a tipikus "szingli maradok örök életemre" típusú emberek ültek. A mellettük lévő asztalon Harry-ék ültek és még egy asztal volt, ahova oda voltak dobálva a szemetek. Mindegyik asztalt végig mértem. Megakadt a szemem Harry-ék asztalán. Pont akkor fordult felém Harry, egy kedves mosolyt küldött felém. Elindultam arra Harry-nek a szemében láttam a reményt megcsillanni, de mikor oda ültem Billy-ék asztalához az a megcsillanás el is tűnt a szeméből és elfordult. Csupa értelmetlen témáról beszélgettek és az egyik még rám is nyomult, így ugy döntöttem, hogy az udvaron fejezzem be az ebédemet. Leültem a fűbe és neki álltam a szendvicsemnek, mikor éreztem, hogy valaki a túl oldalról a tekintetével szinte már éget. Oda néztem és Harry volt. Elnéztem onnan, de nem sokkal később éreztem, hogy valaki leül mellém. Nem néztem oda. Először a csizmájára néztem, majd a fekete farmerjára vitt a tekintetem, majd a fehér pólójára néztem és a tekintetem találkozott az Övével. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle. Visszanéztem a szendvicsemre, majd elcsomagoltam, mert tudtam, hogy így nem tudok enni. Nem szóltam hozzá, ami láthatóan egy picit idegesítette. Már majdnem álltam fel mikor megfogta a kezem, a tegnap estinél szorosabban, hogy ne tudjam kicsúsztatni. Én ránéztem, Ő felállt és felém tornyosult. Nem néztem a szemeibe, inkább egy picit hátrébb léptem, mert vészesen közel volt hozzám.

-Ne haragudj!-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Én rá néztem és az Ő szemében egy kis félelmet láttam a reakcióm miatt. Gondoltam játszok vele egy kicsit.

-Miért is?-vágtam értetlen képet. Harry-ben mintha egy világ tört volna össze. Becsukta szemét és egy kicsit össze görnyedt. Kinyitotta és megcsodálhattam zöld íriszeit. NEM LUCA! NEM SZABAD! Kiabálta szinte az agyam. Most kivételesen rá hallgattam.

-Ja, értem már mire gondoltál. Oké. Nincsen semmi.-mondtam majd megpaskoltam a vállát és ott hagytam. Ez már a mániámmá vált, hogy ott hagyom kétségek között, de engem nem zavart. Nem néztem meg a reakcióját, mert a "komoly" színészi tehetségemnek befuccsoltak volna...

2 hét kimaradás után, újra itt! 

Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket..sajnálom, hogy ilyenkor jön fel a Valentin-nap téma, de most ez így jött. 

KOMIZZATOK, PIPÁLJATOK, IRATKOZZATOK FEL.! 

Kövi rész / mivel nagyon régen hoztam / így HOLNAP lesz!!

puszi.:Nóry