"I will not give up.."

18.rész

"his eyes .. his smile .. his hair"

Elindultam a Kórus terembe. Reménykedtem, hogy utánam jön, de hiszen Ő Harry Styles. Mit is gondoltam. Kezemet a kilincsre tettem, majd lassan benyitottam. A tekintetem Jake-en akadt meg. Leültem egy helyet kihagyva "mellé".
-Sziasztok!-köszönt a tanár nő kicsit sem kedvesen. 
-Jó napot!- köszöntünk szinte egyszerre a tanár nőnek. Majd ajtónak a nyikorgására lettünk figyelmesek. Mind a hárman oda fordítottuk a fejünket a hang irányába. Teljesen elképedtem, mikor megláttam hogy az illető aki bejött Harry. Rám se nézve köszönt udvariasan a tanár nőnek.
-Jó napot Kívánok Tanár nő! Elnézést, hogy így berontottam..-folytatta volna tovább, ha a tanár nő nem vág közbe.
-Jaj, Harry! Nagyon örülök, hogy csak így betoppantál. Nyugodtan ülj le valahova. Látom kezded megszeretni ezt az iskolát. De hogy hogy ide tévedtél?-nézet rá értetlenül. Harry bevetette a szomorú tekintetét.
-Hát tanár nő, tudja nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy terveztem és úgy gondoltam, hogy elfelejtem a mai napra egy picit.-kezdte el mesélni. Én picit kényelmetlenül éreztem magam, ezért közbe szóltam.
-Tanár nő, akkor eltetszik mondani, hogy mit is kéne csinálnunk?-mondtam egy picit flegmábban mint, ahogy én azt akartam, de szerencsére nem vette észre.
-Ja, igen persze. Luca te hangold be a hangszereket. Jake, te pedig takarítsd le őket!-mondta először lágyan, majd Jake-nek szigorúan. Jake-re néztem, akit nem igazán érdekelt, hogy mit mondott a tanár nő. Miután én elindultam a hangszerek felé, még hallottam, hogy Harry a "szerelmi életéről" beszél a tanár nővel. És ahogy láttam, még érdekelte is. Jake-re néztem és intettem neki a fejemmel, hogy jöjjön utánam. Nem kellet többször ezt megtennem, már jött is. Leültem egy székre, míg Jake a földre ült le törökülésbe. 
-Hogy hogy itt vagy?-érdeklődtem, mert tényleg furcsának tartottam, hogy nem egy csajjal van.
-Ahh...a Tanár nő meglátott, ahogy..khm..-nem tudta, hogy hogy mondja finoman, de egyből lesett.
-Ohh..oké. Ne folytasd!-nevettem el magam egy picit kínosan. Harry felé tekintettem, akinek a szemében egy enyhe féltékenységet véltem felfedezni a szemében. Tekintetünk akkor szakadt el, mikor egy csapódás jelezte, hogy megint jött valaki. Mindenki oda nézett és két enyhén "punk" lány volt az ajtóban. Miután bemutatkoztak megtudtam, hogy a szőke:
Emily Johanne 

a barna pedig:
Eleanor Edwardes 

Meg kell hagyni, hogy szép lányok voltak a punk stílusuk ellenére. De így első ránézésre Eleanor szimpatikusabbnak tűnt. Harry-nek a szeme megakadt a barna hajú "szépség-en". Egy picit idegesített, de nem tettem vagy szóltam semmit ennek érdekében. Mindenféle témáról beszélgettem Jake-el, mikor egyszer azt vettem észre, hogy Harry oda ment Eleanor-hoz. Amilyen hamar derültem jó kedvre az új ismerősök láttán, olyan gyorsan lett rosszabb. Egy óra múlva a szőke "szépség" hazament. Már csak Jake, Harry, Eleanor és én maradtunk. A tanárnő, már azután elment miután látta, hogy Harry "társaságot" talált. Jake és én a zongoránál ültünk és beszélgettünk, míg Harry és Eleanor a padoknál nevetgéltek.
-Figyelj, nekem most mennem kell, de majd még beszélgetünk! Nagyon jól éreztem magam.-mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Rendben, Szia!-viszonoztam a puszit majd elkísértem az ajtóig.-Én még maradok, még a zongorával nem végeztem.-mondtam és ő csak bólintott egyet és elment. Kénytelen voltam Harry-ék fele vissza menni. De mivel én olyan "tökéletesen" tudok időzíteni, így pont akkor értem oda, hogy őket lássam, mikor a csaj meg akarta csókolni. Gyorsan vissza húzódtam a fal mögé és leskelődtem, hogy mit csinál. Harry az elején megszeppent a tette miatt, majd láttam, hogy a megszeppent arcból szomorúba vált és valamit mond neki. Nem tudok szájról olvasni, mint már azt mondtam, ezért csak az arcmimikájából vontam le, hogy elutasította ezt az ajánlatot, de telefonszámot cseréltek. Majd nyomott egy puszit a lány arcára és elment. Harry az arcát a kezébe temette és úgy ült. Izmai megfeszültek, nagy keze egész arcát eltakarta. Nem értettem, hogy mi baja lehet. Mivel barátok vagyunk, ezért oda mentem hozzá. Megálltam előtte, Ő felemelte fejét nagy tenyeréből és rám nézett.
-Te itt voltál egész végig?-kérdezte kikerekedett szemekkel, amiben egy kis aggodalmat is felfedeztem.
-Öhm..izé..nem most jöttem csak vissza. A gitárokat hangoltam-hazudtam neki. Ahogy láttam elég hihetetlenül.
-De hiszen a gitárok hátul vannak.-mosolyodott el. A fenébe! Még ez a pici füllentés se megy. 
-Öhm..-nem tudtam, hogy mit mondjak. Leültem mellé, Ő felegyenesedett.
-Mindegy. Azt hiszem megyek, már sötét van.-mutatott az ablak felé.
-Miért nem hagytad?-tettem fel a kérdést, ami már egy ideje fogalmazódik bennem. Nem nézett rám csak maga elé bámult. Láttam, hogy szólásra nyílik a szája, de nem beszél.
-Korai volt.-mondta rekedtes hangjával. Én csak elmotyogtam egy 'oh értem'-et és a zongora felé sétáltam. Nem figyelve arra, hogy Harry ott van-e, elkezdtem hangolni a zongorát. Majd mikor úgy éreztem végeztem elkezdtem játszani egy dallamot. De egy hirtelen köhögésre be is fejeztem. Ekkor vettem észre, hogy Harry még itt van. Oda kaptam tekintetemet a zongora billentyűiről. Felém sétált, majd leült mellém a székre.
-Te tudsz zongorázni?-kérdezte, normális hangnemében. Én csak bólintottam egyet.-Játszanál nekem valamit? De ne nyálasat!-mondta halkabban és közelebb volt, mint az előbb. Elkezdtem játszani Bruno Mars-Grenade c. számát. Egyből felismerte a számot, mivel egy mosolyra húzta a száját. Majd halkan de elkezdte énekelni.
-Könnyen jön,könnyen megy
Te már csak így élsz, oh
És mindent csak viszel, viszel, viszel
De soha nem adsz semmit
Tudnom kellet volna, hogy te zűrös vagy
Már az első csóktól kezdve
Nyitva tartottad a szemed
Miért voltak nyitva?..-a végére teljesen elhalkult, de éneklés közben engem nézett. Tudtam, hogy ez nekem szólt. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Kezem lecsúszott a zongora billentyűiről. Tudtam, hogy rossz választás lesz. Ez a kedvenc számom, de eddig sose figyeltem a jelentését. Csak a lábamat pásztáztam. Éreztem, hogy Harry engem figyel. Felnéztem rá, szemei csillogtak, ajkai enyhén nyitva voltak, a haján látszott, hogy többször végig szántott rajta nagy ujjaival. Tekintette, hol a szememet figyelte, hol az ajkaimat. Tudtam, hogy ez után mi jön. Ezt meg kellet előznöm. Nem lehet több barátságnál! Ez járt folyton a fejemben. Így valamit mondanom kellet, hogy megtörjem ezt a pillanatot.
-Öhm..mennem kell.-mondtam és össze kapkodva szedtem a cuccaimat. Nem szólt csak némán bámult.
-Figyeltél a szövegre?-kérdezte hirtelen, megtörve a nagy csendet köztünk. Nem  gondoltam, hogy ilyen nyíltan rá fog kérdezni. Nem tudtam, hogy mit kéne mondjak. Hazudjak a szemébe vagy mondjam el az igazat. Az igazság mindig fáj.
-Igen.-suttogtam alig hallhatóan. De Harry még ezt is meghallotta.
-És?-nézett rám reménykedve. Nem tudom, hogy  mit mondjak. Szeretem, de nem lehet több barátságnál. Nagyon a szívemhez nőtt és ezt nem akarom elveszteni. Viszont én is ugyan így érzek, ahogy Ő. Elmondjam neki az igazat? Egy darabig rágódtam rajta, majd meggyőztem magam.
-Figyelj..-ültem le mellé.-Ahh..nem tudom elmagyarázni.-temettem a kezembe az arcomat. Majd oda kezdtem beszélni.-Én bírlak..de..nem akarlak elveszíteni.-néztem fel rá. Az arca semmi érzést nem fejezett ki. 
-Értem.-húzta hamis mosolyra a száját.

*Harry szemszöge*

Elmondtam neki egy dalban, hogy mit érzek és nem reagált semmit. Rá kérdeztem, de nem nagyon akart válaszolni, kezdtem félni a válaszától, majd bele kezdett.
-Figyelj..-ült le mellé a székre. Ez már egy jó jel. Nem hagyott itt vagy nem mondta azt , hogy nem szeret és hagyjam békén.- Ahh..nem tudom elmagyarázni.-kezébe temette ezután az arcát. Éreztem, hogy ezek után nem lehet belőle már semmi jó. Elkezdett a kezébe beszélni, ami meglepett egy picit.-Én bírlak..-egy kis reményt kezdtem érezni ez a két szó után, repdestem az örömtől.-..de..nem akarlak elveszíteni.-ettől féltem. Ott az a "de" szócska. Elhatároztam magamban, hogy nem fogom ennyiben hagyni. Küzdeni fogok érte, ha kell.
-Értem.-csak ennyi jött ki a számon. Luca felnézett rám. Sajnálatot láttam a szemében. Elmosolyodtam egy picit, de igazából nagyon nehezemre esett. Felálltam, felhúztam a kabátomat és felé fordultam.
-Haza vigyelek?-csak muszályból kérdeztem meg. Meg féltettem is egy picit. Ő csak megrázta a fejét, hogy nem kell. Egy picit csalódott voltam, de elindultam kifelé, de előtte még vissza mentem hozzá.
-Jó éjszakát Luca!-suttogtam a fülétől nem messze. Láttam, hogy kirázza a hideg, amin csak egy halványan mosolyogtam, majd tovább folytattam utamat. Nem tudom, hogy mi lesz ezek után. De egy biztos! Nem hagyom ennyiben. Próbálom, majd kikapcsolni ezeket az érzelmeket és maradni jó barátnak. Ezen gondolkoztam haza fele úton..

Új rész.!!

Remélem tetszik nektek..és hogy várjátok a következő részt.

Iratkozzatok fel, komizzatok, pipáljatok vagy csak csupán jelezzétek, hogy milyen.

CSATLAKOZZATOK A FACEBOOK-OS CSOPIMHOZ IS.!!!

puszi.:Nóry