It?

17.rész

"Miért szereted őt?
Nem tudom. Ő csak..Nem tudom.."

Csak árnyékot láttam, de az árnyék ismerős volt. A függönyt jobban elhúztam és a hold fénye megvilágított göndör fürtök láttán egyből megismertem az "illetőt". Gondolkodtam, hogy mit is kéne tennem. Elhúznom a függönyt és ott hagyni vagy kinyitni az erkély ajtaját és beszélni vele. Egy darabig rágódtam ezen, majd a kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam. Egy halk nyikorgás hallatszott, amin egy picit megugrottam. Harry tekintetét egy percre sem vette le rólam. Követte cselekedeteimet. Úgy gondoltam, hogy én megyek ki, így nem maradhat itt vagy ha rosszul sülne el akkor csak bemegyek és magára hagyom. Magam után becsuktam az ajtót és vele szembe fordultam. Láttam, hogy gondolkozott azon, hogy mit is kéne mondania. Én nem szóltam semmit, vártam hogy lépjen. Csak nézett, kezdett egyre kínosabbá válni a helyzet így gondoltam lépek.

-Heló!-köszöntem egy picit sem barátságosan. Amíg meg nem szólaltam Harry a tarkóját vakargatva gondolkodott, de a köszönésemre egy picit megremegett és felnézett rám. Enyhültek arcvonásai az előzőhöz képest. 

-Szia! Öhm..figyeld..ahh..bassza meg nem tudom hogy kezdjek neki.-fakadt ki miután mekegett egy párat. Magamban megmosolyogtattam ezt a kifakadást, de kívül komoly maradtam.

-Sajnálom, fáradt vagyok.-mondtam és elindultam, de egy kéz megszorította a csuklómat. Hátra pillantottam, majd kicsúsztattam és bementem a lakásba, bezártam az ajtót és elhúztam a függönyt. Vissza feküdtem az ágyamba, őszintén megmondva egy picit büszkén, hogy ilyen határozottnak sikerült maradnom. Lekapcsoltam a villanyt, betakaróztam és úgy tettem, mintha aludnék. Harry reakcióját figyeltem az ágyamból, mivel még mindig az erkélyemnél állt. Teljesen le volt dermedve. Biztos nem számított erre, majd megfordult lassan és beletúrt a hajába. Becsuktam a szemem és elkezdtem képzelődni, hogy milyen szexi is az a mozdulata, mikor felfele beletúr a hajába, mert a tincsei kuszán állnak vagy csupán csak zavarban van. Mire kinyitottam a szemem már nem állt ott. Egy picit bántam, hogy nem törte magát, de lehet jobban is járt így, különben egy adag lecseszésben részesült volna. Nagyon nehezen jött a szememre ezek után álom, le kellet menne a konyhába innom egy pohár tejet. Attól általában mindig elálmosodok. Vissza feküdtem, de az agyam nem akarta, hogy kipihenten menjek az iskolába. Folyamatosan kattogott, néha felesleges, néha meg teljesen értelmetlen dolgokról. Majd valahogy de sikerült álmosságot csalnom a szemeimre és elaludtam. Reggel a telefonom ébresztője keltett fel. Lassan és lustán tántorogtam ki a puha és meleg ágyamból. Mintha egy mágnes lenne úgy húzott vissza, de sikerült neki ellenállnom. Lustán vettem utamat a fürdő szobába, hogy valamit kezdjek a kusza szőke tincseimmel. Kifésültem őket, majd mivel nem kedvem a haj sütőt bekapcsolnom, így csak egy hosszú ló farokba fogtam. A szekrényemben kutatva egy normális ruháért indultam, de a telefonom hangos csengő hangja zökkentett ki ebből a cselekedetemből. A párnám alatt volt a telefonom, lassan oda kullogtam és kivettem alóla. Nagyon kitartó volt az illető, mivel még mindig csörgetett. Sajnos nekem nincs bekapcsolva, hogy egy idő után hangpostám szóljon. Azt hiszem ezen változtatnom kell! Jegyeztem meg magamban. A képernyőjére pillantottam és Emie nevét láttam. Nem tudtam, hogy mit akar vagy hogy vétettem-e ellene valamit vagy csak ki akar oktatni valami miatt. Ennek érdekében elhúztam a hívásfogadása "gombot" a kijelzőn.

*telefon beszélgetés*

-Jó reggelt Csipkerózsika!

-Szia Emie!

-Na mi ez a hangnem? Nem szeretsz?

-De...igen..Csak fáradt vagyok.

-Ohh..oké..nem tudod mekkora kő esett le a szívemről.

-A lényeget Emie!

-Okéééé..csak azt akartam kérdezni, hogy megvárjalak a kapunál?

-aham..de megyek mert még ruha sincs rajtam.

-uhh..na jó befejeztem ez már beteges! Akkor várlak Galambom! Cupp

*telefon beszélgetés vége*

Ma valamiért különlegesen jó kedve van Emie-nek. Valamit elfelejtettem? Néztem fel a plafonra. Majd csak kiderül, úgy hogy csak egy váll vonással elintéztem. A szekrényemből kikaptam egy fekete cica nadrágot, egy kötött pulcsit, aminek az egyik vállánál lelógott az anyag. Igen szexi látványt eredményezett. Tettem fel egy hanyagnak nevezhető sminket, ami szempilla spirálból és alapozóból áll. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé a konyhába, valamit bedobni. Anya gondolom még nagyban szunyókált. Ami nem megszokott tőle, gondoltam arra hogy felébresztem, de egyszer én is kiszúrhatok vele, így rossz kislány módjára hagytam nyugodtan aludni én meg csendben elindultam a bejárati ajtó felé és halkan becsuktam azt. Az úton beraktam a fülhallgatómat, amit én csak "füles"-nek nevezek. Néha azt hiszik, hogy a Micimackós-ról beszélek, ilyenkor csak nevetek rajtuk és elmagyarázom nekik. Az iskolába vezető út, most viszonylag nyugis volt és ez nagyon furcsa volt. Mikor megláttam az iskolát, mintha egy rózsaszín csomagoló papírba burkolták volna. Minden csupa rózsaszínben volt. Komolyan a hányinger kerülgetett. Nagyon nem kedveltem a rózsaszín szint, inkább voltam "kék párti". Oda sétáltam Emie-hez, aki a kapuban várt, ahogy mondta. 

-Szia Emie!-mondtam és megöleltem.

-Heloka Nyalóka!-miután kimondta villantott felém egy 1000 wattos mosolyt. Látta, hogy én nem tartom ezt annyira viccesnek és el is tűnt az a mosoly.-Mi történt?-nézett rám egy picit érdekesen.

-Semmi..nincs hangulatom. Amúgy mi ez a nagy Rózsaszínbe borulás? Meghülyültek az emberek?-értetlenkedtem. Emie-nek kikerekedtek a szemei.

-Ezt most csak viccből mondtad ugye?! Valentin-nap van te kis butus. És lehet igazad van abba, hogy meghülyültek az emberek.-nevette el a végét. Mikor meghallottam a "valentin-nap"-ot, máris éreztem, hogy miért van ilyen rossz napom. Nem mintha az én életemben sokat jelentett volna ez a szó. Csak vállat vontam és elindultunk az iskola felé. Ezt a napot egyedül csak akkor szerettem, mikor volt valakim, ami nem történt meg olyan sűrűn vagy ha igen akkor meg szakítottunk, úgy hogy a Valentin-napot általában egyedül töltöttem. Vagy amikor nem volt Emie-nek se senkije akkor vele ettünk Nutellát a Tv előtt. Mindenki párosával járt-kelt körülöttünk és valami kis apróságot tartott a kezében, amit a kedvesétől kapott. Igen, irigy voltam rájuk, de hát ilyen az élet. Miközben mentünk a bejárat felé, megláttam a "rossz fiúkat" szokásos helyükön állva. Köztük Styles-t is. Ilyenkor aki nem ismeri azt hiszi, hogy az a szingli pasik klubja, de ez régebben volt. Ma már szinte mindegyiknek volt csaja. Kivéve egy-kettőt. Bementem az osztályomba és leültem a helyemre. Olyan idegesítő volt, hogy még az osztályban is kettesével voltak. Se többen, se kevesebben. Valahogy ezt nem vettem észre, mikor volt valakim. Inkább a könyveimbe bújtam, de úgy döntöttem, hogy inkább szólok az ének tanár nőnek, hogy mennék neki segíteni valamiben. Addig is elvonja a figyelmemet erről a napról. A tanár nő szívesen fogadta a kérésemet és meg is beszéltük, hogy iskola után a kórus teremben találkozunk. Vissza fele inkább pásztáztam a földet, még az is érdekesebbnek tűnt minthogy azt nézzem, hogy hogy incselkednek egymással az emberek. Körül néztem és hát igazam lett. Mindenki el volt az ő kis "partnerével". De megakadt a szemem egy emberen. Egyedül támaszkodott egy oszlopnak. Göndör fürtök keretezték a fejét és smaragdzöld szemei végig mértek mindenkit. Az arc kifejezéséből egy kis csalódottságot és szomorúságot sikerült felfedeznem. Neki vajon miért nincs csaja? Pedig biztos több mint 1000 lány rajong érte. Na majd biztos felszed Valentin-napon. Gondoltam. Nem értem, hogy még ilyenkor is miért rajta jár az eszem. Lehet, hogy bánt egy picit amit tett. De hát nincs mit tenni. Ha nem tudja mit akar vagy nem tud neki hogy neki állni. Én sem tudok neki segíteni. Bementem a terembe és vissza ültem a helyemre. Visszabújtam a könyveimbe, mintha azzal tudnám védeni magam a sok szerelmes pártol. Felemeltem tekintetemet és a bejárati ajtónál megláttam Őt. Végig mért az osztályon, majd hajába túrt és tekintetét a földre szegezte és úgy ült le mellém. Nem figyeltem rá, inkább hallgattam zenét a fülhallgatómon. Hallottam hogy becsengettek, így kivettem azt. Harry rám nézett én nem néztem rá, csak a látókörömben volt és így láttam Őt. Elfordítottam a fejem, hogy tekintetét levegye rólam és mikor vissza fordítottam a fejem már nem nézett rám. Az órák nagyon hamar elmentek ahhoz képes, amire számítottam. Az utolsó óráról csengettek ki, megvártam, míg a szerelmesek kimennek, majd utánuk kimentem én is. Anyával megbeszéltem, hogy itt ebédelek, így lementem az ebédlőbe. Ott még rosszabb volt a helyzet, mint a folyosón. Kettesével ültek mindenhol. Talán két-három olyan asztal volt, ahol több csoport ült. Az egyik lehetőségem volt Billy-ék asztala, ahol a tipikus "szingli maradok örök életemre" típusú emberek ültek. A mellettük lévő asztalon Harry-ék ültek és még egy asztal volt, ahova oda voltak dobálva a szemetek. Mindegyik asztalt végig mértem. Megakadt a szemem Harry-ék asztalán. Pont akkor fordult felém Harry, egy kedves mosolyt küldött felém. Elindultam arra Harry-nek a szemében láttam a reményt megcsillanni, de mikor oda ültem Billy-ék asztalához az a megcsillanás el is tűnt a szeméből és elfordult. Csupa értelmetlen témáról beszélgettek és az egyik még rám is nyomult, így ugy döntöttem, hogy az udvaron fejezzem be az ebédemet. Leültem a fűbe és neki álltam a szendvicsemnek, mikor éreztem, hogy valaki a túl oldalról a tekintetével szinte már éget. Oda néztem és Harry volt. Elnéztem onnan, de nem sokkal később éreztem, hogy valaki leül mellém. Nem néztem oda. Először a csizmájára néztem, majd a fekete farmerjára vitt a tekintetem, majd a fehér pólójára néztem és a tekintetem találkozott az Övével. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle. Visszanéztem a szendvicsemre, majd elcsomagoltam, mert tudtam, hogy így nem tudok enni. Nem szóltam hozzá, ami láthatóan egy picit idegesítette. Már majdnem álltam fel mikor megfogta a kezem, a tegnap estinél szorosabban, hogy ne tudjam kicsúsztatni. Én ránéztem, Ő felállt és felém tornyosult. Nem néztem a szemeibe, inkább egy picit hátrébb léptem, mert vészesen közel volt hozzám.

-Ne haragudj!-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Én rá néztem és az Ő szemében egy kis félelmet láttam a reakcióm miatt. Gondoltam játszok vele egy kicsit.

-Miért is?-vágtam értetlen képet. Harry-ben mintha egy világ tört volna össze. Becsukta szemét és egy kicsit össze görnyedt. Kinyitotta és megcsodálhattam zöld íriszeit. NEM LUCA! NEM SZABAD! Kiabálta szinte az agyam. Most kivételesen rá hallgattam.

-Ja, értem már mire gondoltál. Oké. Nincsen semmi.-mondtam majd megpaskoltam a vállát és ott hagytam. Ez már a mániámmá vált, hogy ott hagyom kétségek között, de engem nem zavart. Nem néztem meg a reakcióját, mert a "komoly" színészi tehetségemnek befuccsoltak volna...

2 hét kimaradás után, újra itt! 

Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket..sajnálom, hogy ilyenkor jön fel a Valentin-nap téma, de most ez így jött. 

KOMIZZATOK, PIPÁLJATOK, IRATKOZZATOK FEL.! 

Kövi rész / mivel nagyon régen hoztam / így HOLNAP lesz!!

puszi.:Nóry