Unexpected things.

11.rész

Egy darabig beszélgettünk, majd hirtelen Khaty oda hajolt hozzám és megcsókolt. Nem akartam vissza csókolni, de elragadott a hév és hirtelen forró csók csatába kezdtünk.

Lehet nem kellet volna. Én nem is szeretem Khaty-t, igazából nem is ismerem. Lehet hogy szeretett hiányom van, de nem úgy értve, hogy anyai szeretett, hanem rendes szerelmi szeretet. 

Látható volt Khaty-n, hogy élvezi, én fele annyira se, főleg ami utána történt. Megjött Luca. Ledermedt a látványtól. Gyorsan elhúztam a fejem, miközben Khaty felháborodottan nézett rám, mert abba hagytam a csókolózást. Luca pár percig megdöbbenve állt, majd megfordult és rohanva elindult kifele a parkból. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ott maradjak Khaty-vel, mert még lehet köztünk valami és nem egyedül halok meg vagy Luca után megyek és megmagyarázom neki a helyzetet. Végül is miért magyarázkodjak Lucának, mikor senkim egy jó baráton kívül. De lehet, hogy ez a jó barát már nem lesz többé, abba én bele pusztulnék. Döntenem kellet. Ami nem volt olyan egyszerű, de döntöttem. 
-Khaty, gyere!-fogtam meg a kezét és Luca után futottam. Nem gondolkoztam semmin csak futottam utána, míg Khaty a kezemet szorította és próbálta velem tartani a tempót. Utolértem, elengedtem Khaty kezét és megfogtam Lucáét. Luca ijedten fordult hátra, majd mérgesen fordult előre és sietett tovább. Hallottam, hogy Khaty kiabál utánam hogy nem bírja már a tempót, majd egyre jobban halkult el a hangja míg nem hallottam. Elegem volt a szaladásból és hirtelen erősen megfogtam a kezét. Ő nyögött egy pici "au"-t majd rám nézett. Egy darabig néztük egymást, én így gyűjtöttem erőt ahhoz, hogy eltudjam mesélni.
-Luca, én..én nem tudom mi történt..-mondtam volna tovább, de Luca félbeszakította mondani valójával.
-Nem tartozol nekem magyarázattal.-mosolygott rám. Láttam, hogy nem volt őszinte az a mosoly. Kihúzta a kezét a kezem közül, majd elment. Ott álltam egyedül a sötétben, mint egy rakásszerencsétlenség. Rosszul esett, hogy nem tudtam neki elmondani azt ami történt. Nem tudtam haza kísérni és mondani neki, hogy hozzánk jöhet. Ezt terveztem el és beszéltem meg otthon anyával. Egy apró csókkal mindent elrontottam, amit csak lehetett. Eszembe jutott, hogy 'elhagytam' Khaty-t. Elkezdtem vissza fele futni. Nagyon megijedtem, mert nem találtam Khaty-t és ilyenkor este talán itt van a legtöbb baleset vagy bűn cselekmény. Kiabáltam a nevét de még mindig semmi, "lehet haza ment" volt bennem a gondolat. De több mint 200 km-re lakott Londontól. Majd meghallottam egy hangos kiabálást. A nevemet kiabálták. Nem tudom pontosan honnan jött, de a hang után kezdtem szaladni. Azon imádkoztam, hogy ne essen semmi baja. Egy sikátorból jött a kiabálás. Nagyon rossz látvány fogadott. Khaty-ről a ruha le volt szaggatva és épp meg akarták erőszakolni. Hirtelen nagyon sok harag és bűn tudat ült le bennem. Oda rohantam és behúztam egyet annak a két férfinak akik már vetkőztették elég brutális módon Khaty-t. Kahyt csak torka szakadtából üvöltött és sírt egyszerre. Nagyon fájt ez, ahogy üvöltött egyet, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. Elkezdtünk verekedni azzal a két orbitális emberrel. Majdnem úgy állt, hogy engem vernek össze. De valaki hívta a rendőrséget és ők elszaladtak. Nekem folyt a vér az orromból és mindenhol lila, kék és zöld foltos voltam. A szemem a normál méreténél kétszer nagyobbra nőtt és lila volt. A kezem véres volt attól, ahogy behúztam az egyik embernek. Nagyon fájt minden porcikám. Oda vonszoltam magam a védekező pózban ülő Khaty-hez. Khaty csak zokogott és remegett a félelemtől. Megöleltem, de ő ezt nem viszonozta. Tovább sírt. Nekem nagyon fájt a szívem. De nem szó szerint, attól fájt, hogy az én hibám miatt lett része ilyenben. A mentősök oda jöttek hozzánk. Velem foglalkoztak, mert ömlőt a vér a számból, de én mondtam nekik, hogy Khaty-nek súlyosabb gondjai vannak, mint nekem. Így oda mentek Khaty-hez aki nem szólalt meg. Engem félre hívtak a rendőrök és megkérdezték, hogy mi történt. Elmeséltem nekik ami történt, majd miután meghallgattak megköszönték azt amit mondtam és a mentősök megvizsgáltak. Khaty-t megvizsgálták és azt mondták, hogy beviszik a kórházba. Engem is bevisznek és majd ott megvizsgálnak. Közben felhívták a szüleinket a rendőrök, akik már úton vannak a kórházba. Adtak nekem valami gyógyszert, majd elaludtam.

Arra ébredtem, hogy halk susmusolást hallottam az ablak felől. Anya volt az meg az egyik doki. Hirtelen felültem és Khaty-t kezdtem keresni a szemmel. De nem sok sikerrel. Kilincs zörgését hallottam, majd benyitott anya és az orvos.
-Doktor úr, hol van Khaty?-rohantam le egyből az első kérdésemmel. A doki arca nyugodt volt.
-Khaty? Ő egy másik kórteremben van. Ne aggódjon minden, he lehet így mondani, a legnagyobb rendben van.-erőltetett az arcára egy mosolyt.

*Luca szemszöge*
Nem tudom, hogy mi ütött belém. Nem akartam így elszaladni, hiszen semmi közünk úgy egymáshoz Harry-vel. De valamiért mégis bántott, hogy csókolóztak. Harry elakarta magyarázni, amin meglepődtem, mert azt hittem, hogy utánam se fog jönni, hanem el lesz azzal a lánnyal. De nem, utánam szaladt. El is akarta magyarázni, de én nem hagytam, hogy befejezze. Elindultam inkább haza. Út közben nagyon féltem a sötétben. De haza értem. Nem az ajtón mentem be, hanem az ablakon másztam be. Letusoltam össze pakoltam a táskám a suliba és lefeküdtem. Másnap reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Harry volt az. Nem szívesen vettem fel.
-Igen?-vettem fel a telefont és szóltam bele flegmán.
-Szia, nem akarok zavarni, csak szólni akartam, hogy szólnál a tanár nőnek, hogy nem megyek iskolába?-nagyon halkan beszélt és rekedtes hangon.
-Miért? Mi történt Harry?-kezdtem aggódni.
-Ahh..semmi, csak mondd meg neki. Köszi, Szia.-köszönt el. Nagyon kétségbe estem. De mire reagáltam volna letette. Gyorsan össze készülődtem, leszaladtam a lépcsőn. Anya a konyhában volt. nagyon rosszul nézett ki, mikor meglátott kikerekedett szemekkel nézett. Én csak rá néztem, majd köszönés nélkül elmentem. Kinyitottam az ajtót, hallottam anya kiabálását, de figyelmen kívül hagytam és elindultam az iskola fele. Miközben mentem gondolkozni kezdtem, hogy mi történhetett Harry-vel. Nem tudom, hogy mi történt és ez nagyon aggaszt. Féltem, hogy az iskolában se tudok majd figyelni. Nem akartam lógni az iskolából, mert nagyon fontos, ezért nem hagytam ki, elmentem. Az iskola kapujában Emie várt. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Nem sok kellet, hogy elsírjam magam, de így is mindenki minket nézett. Bementünk az osztályba a szokásos nagy hangzavar volt. Itt elváltak az útjaink Emie-vel. Lepakoltam a padomhoz. Majd elbambultam Harry helyét nézve. Becsengettek és mindenki fel állt mert belépett a tanár nő. A tanár nőnek az első kérdése egyből Harry volt. Elmeséltem neki, hogy mit mondott mikor felhívott, de a tanár nő se volt megelégedve ezzel a válaszával.

Sziasztoook.!:)

Meghoztam a hosszú részt.:DD bevallom jó sok időbe telt, de remélem megérte. Köszönöm a 3 feliratkozót puszi nekik.:* Komizzatok pipáljatok és iratkozzatok fel.

Nóry