Why?

9.rész

"Mikor kiderül, hogy kire számíthatunk.."

Luca csak sírt a karjaimban. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell mondani vagy hogy mit kell csinálni. Nem volt még ilyen alkalmam ilyet megtapasztalni. Hát most meg kellet és inkább még a legrosszabb ellenségemnek is azt kívánom, hogy ne keljen neki. Ezeken gondolkoztam, miközben egy számomra csodálatos lány a kezemben összetörten és friss vagdosásokkal a kezén szinte meztelenül egy törölközővel körbe csavarva feküdt és zokogott. Nem hiszem, hogy segített rajta az, hogy öleltem és próbáltam vigasztalni. Mikor már valamennyire megnyugodott, ki kísértem a fürdőből. Addig Emie 'kitakarította' a fürdőt. Segítettem kikászálódni a fürdőből és leülni az ágyra Lucának. Még mindig egy törölközőben volt. Beindult a fantáziám. De nem szabad. "Csak barátok." Mondtam magamnak, mielőtt valamit tennék. Ott ült az ágyon egy száll törölközőben és csak maga elé nézett, számomra elég ijesztően. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom. Ott állok, mint egy rakás szerencsétlenség és csak nézem. Hirtelen felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű szemeivel. Majd szólásra nyílt a szája, de egy hang se jött ki belőle. Én lassan oda sétáltam az ágy széléhez, ahol ott ült. Majd leültem mellé. Megfogtam a kezét, ő rám nézett és erőltettet egy mosolyt. De ez nem igazi szívből jövő mosolya volt. 
-Ne! nem kell mosolyognod, ha nem megy.-mondtam neki, de amint kimondtam, olyan volt, mintha levettek volna róla egy álarcot és ugyan olyan szomorú volt mint 2 perccel ezelőtt. Jobban tetszett, amikor mosolygott. Szerintem gondolkozott, nagyon elmélyült a tekintete egy pontra és egy darabig csak azt nézte. Majd hirtelen az ágyra dőlt és a fejét fogta.
-Mi a baj?-csodálkoztam ezen a hirtelen mozdulaton. Ő csak rám pillantott és engem is lehúzott maga mellé az ágyra. Majd egy puszit nyomott az arcomra. De remélem, hogy nem látta a reakciómat, mert biztos hogy elpirultam. Majd egy halk "köszönöm!"-öt súgott a fülembe. Amitől még a hideg is kirázott. Majd láttam a szemében azt a csillogást, amit szerintem nem mindenki láthat ilyen közelről. Közben már végzett Emie is a takarítással. Luca valami százszor megköszönte neki, meg nekem is és elmentünk lefeküdni. Emie, Jake szobájában aludt, Luca és én meg Emie szobájában. Ott csak egy ágy volt. Én a földön feküdtem. Emie oda vetette meg nekem az 'ágyat'. A szobában nagyon sötét volt. Az ablaknál nem volt lehúzva a redőny, így lehetett látni a fák ágainak az árnyait, amik nagyon rémisztők voltak. Egy darabig a szél suhanását hallgattam. Majd hirtelen egy kis finom szuszogást hallottam. Ezt hallgatva már én is nyugodtabb lettem és kezdtem elálmosodni. Majd éreztem, ahogy lecsukódnak a szemeim és elalszok. Arra ébredtem fel, hogy Luca mellettem fekszik a takaróban. Nagyon megijedtem először, mert nem tudtam ki az, majd miután beazonosítottam, nyugodtan dőltem vissza az ágyba. De míg én azt hittem, hogy Luca alszik fent volt. Ezt azzal jelezte, hogy megsimogatta a hajamat, amit éreztem. Oda fordultam hozzá és ő a jobb kezén támaszkodva nézett. 
-Te hogy kerültél le ide mellém?-tettem fel a kérdést ami már egy ideje járt a fejemben.
-Nem tudom. Rosszat álmodtam és fent egyedül éreztem magamat. Kellet valaki, akihez oda bújhatok.-mondta végre mosolyogva. Akaratomon kívül én is elmosolyodtam. 

*Luca szemszöge*
Nagyon örültem, hogy velem volt Harry és Emie. Harry-nek különösen örültem. Nem tudtam, hogy hogyan fogom neki ezt majd meghálálni. 
-Ne félj! Amíg én élek addig vigyázni fogok rád!-mondta Harry teljesen komolyan. Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam tudtommal az arcára. De mire eltávolodtam esett le hogy az a szája volt. Nagyon elvörösödtem, de szerintem ő is. A szám elé tettem a kezem és valami harmincszor elismételtem, hogy ne haragudjon. De ő csak annyit mondott, hogy "nem történt semmi baj." De viszont én nagyon sajnáltam ami történt, nem így akartam, hogy történjen. És egyben nagyon furcsa érzésem is volt. 
-Har..-kezdtem volna bele a mondandómba, de addigra már Harry szuszogását hallottam. Nem keltetem fel, csak megsimogattam a göndör fürtjeit és én is elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Harry épp szépen lassan ki akar mellőlem szökni. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szemeimet, de nagyon sütött a nap befele az ablakon, ami bántotta a szemem.
-Jaj, bocsi nem akartalak fel kelteni.-mondta sajnálkozó szemekkel.
-Nincsen semmi.-mondtam egy mosolyt csalva az arcomra. Ő csak nézett, de nagyon sokáig. Zavarba hozott és el kellet néznem más fele.
-Csak nem zavarba jöttél?-kérdezte nevetve.
-De. Azokkal a szemekkel nem lehet nem zavarba hozni embereket.-mondtam mosolyogva. Amint elmosolyodtam Harry-nek rendeződtek az arcvonásai és már sokkal nyugodtabb volt. 
-Egyébként az a..-kezdte volna el de én közbe vágtam. Nem akartam, hogy megint zavarba hozzon.
-Elmegyek lefürdök.-erre kikerekedtek a szemei, majd újra elő kerültek azok az aggodalmas ráncok.-De ne aggódj, nem csinálok semmi olyat.-mondtam egy mosolyt felé küldve, hogy ezzel támasszam alá, hogy minden rendben.
-Oké.-küldött ő is egy mosolyt, majd bementem lefürödni. Hallottam hangokat a szobából. Egy női hang volt és Harry-é. "Biztos felébredt Emie is."-gondoltam magamban.

Háát..ma csak annyi időm volt, hogy megírjam..remélem hogy tetszik nektek.:)) Ezt akárhogyan de jelezzétek nekem. Valószínű, hogy új rész még ezen a héten lesz.:)) sok komi és feliratkozót várok és vissza jelzést hogy milyen.<3 és köszönöm az eddigi komikat és feliratkozókat <3 

Nóry